'Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd....' /P.C./


Igen őt nem akartam elengedni...
küzdöttem az utolsó percig... szinte már megalázkodtam,
azért hogy háta egymáséi lehetünk...,de nem nem lehetett ő az enyém és én sem lehettem az övé...pedig 3 hónapig a varázslata alatt tartott:S mégis mit tett velem? nem tudom:'(
de mindabban biztos vagyok, hogy vele megpróbáltam volna...
'Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza.'/P.C./

Hmm...és ő....
mikor már bedőltem neki, utána minden szerte foszlott 24 óra ennyi volt a kettőnk kapcsolata...
Ha félre értésből vagy valakivel az őszinte? hinni lehetett,de minek...
Amilyen hirtelen visszatért az életembe olyan gyorsan ment el megint...
Óóó de miért mentél el akkor???miért hagytál itt, ha tudtad,hogy szükséged van rám? én már nem értem... de lehet nem is kell értenem...
Ugyanakkor hiába engedtelek el, pár hónap múlva ismét egymásra vágytunk...DE MIÉRT????
Miért nem lehet csak úgy elvágni az egymáshoz kötődő szálakat?
Miért kell állandóan csak egymásra vágynunk?
5 napja kínzóan vágysz rám...hát akkor miért nem?
miért nem ismered el magadnak??
Ne hazudj magadnak! nem érdemes....
Ha most elengedjük egymást később újra csak fájni fog&ismét majd egymásra vágyunk:'(
félek ezektől az időktől...:'(

'Ébren fekszem, és félek, hogy eltűnsz és sosem térsz vissza.'


'Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom.'/T.K./

Nem tudom...
Már nem érzem...kezdek elveszni...talán van még remény,hogy visszatalálok? Mert én már nem érzem,hogy lenne rá esély...


Tudod, mit szerettem benned? Azt, amit beléd képzeltem! Meg... hogy voltál.

Már nem az vagy akit szerettem...már nem vagy itt...
Az az ember már sosem tér vissza??? Hol vagy Édesem?miért vesztél el?

Miért éppen most?miért éppen most kellek neked?
én ezt nem akarom...nem akarom...
De a vágy mégis úgy éget, kívül-belül...
De csak a vágy hajt...bárcsak kiégne már...

Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.

Meghalnék érted...de miért is kelessz ennyire?
Már több mint 1 éve...és még mindig te vagy az a bizonyos...

"A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat."

Már beleborzongok az újra kezdődő fájdalmakba...
&aztán remegésben török ki &végül már zokogásba,
érzem ahogy lefolyik a könny az arcomon, érzem ahogy megreked bennem a fájdalom...
Bár csak már elvinne a vég...&nem kéne ezt tovább csinálnom..

Azt hiszem másképp már úgysem lehetne kifejezni magam...
Csalódások csalódások hátán....
De ami igen fájdalmas...hátba támad, szemedbe hazudik és ennyi, szemrebbenés nélkül éli tovább és boldogan az életét...mintha semmit sem tett volna...
Mégis mit is képzel magáról...Jézusom...
Ehhez már kell pofa...
Undorító vagy és Hiányingert kapok tőled....
Sosem hittem volna, hogy képes vagy erre...
Ez csak egy bosszú volt vagy tényleg vezérelt is valami.én már nem tudom, de egy biztos, hogy örök életre kitöröltelek az életemből...ha az utcán hevernél és segítségért kiáltanál, még rád is köpnék...
Barátnő voltál...de tettél, hogy meggyülöljelek!
Megbocsájtás soha ne is várj! pont tőlem....


A fájdalom csak kínoz...egy szakadék amibe úgy beleestem,hogy nem tudok kimászni...

Nem tudod azt milyen érzéstől félni....
Nem tudod azt milyen csak várni és várni...
Nem tudod azt milyen kiadni önmagad....

Nem tudod azt milyen csalódni mikor valakitől vársz vlmit...