Válság ide válság oda, mindenki tudja, hogy a mai világban nem könnyű állást találni.Még akkor sem,
ha felsőfokú végzettséggel és egy nagy csomó megfelelő ismerőssel rendelkezel.Pláne ha nem...

Adott, egy középfokú végzettségű, ámde annál több tapasztalattal rendelkező, intelligens, magára és a környezetére igényes, csinos, fiatal nő, aki párkapcsolat miatt felköltözik a fővárosba. Munka szempontjából még külön örül is neki, hiszen biztos benne, hogy irodai, titkárnői tapasztalatival gyorsan talál majd megfelelő állást, még ha nincs is ismeretségi köre. Sőt, ha szerencséje van akár még olyat is, ahol a jó kommunikációs készségét, kreativitását tudja kamatoztatni, és nem kell unalomig ugyan azt csinálnia naphosszat.

Mit tesz egy állás kereső ilyenkor? Állás hirdetések böngészése,napi 10-20-30 önéletrajz küldése...És várakozás...és várakozás...és még mindig csak várakozás.

Telnek a hetek és egy igen érdekes dologra lesz figyelmes. Néhány állás portál, agyig van burkolt "luxus prosti" kereséssel...

Normális, valós munka szégyen szemre alig...No, akkor gondol egyet:
- ha már nálatok kedves jómódú főnök jelöltek valós munkát nem kapok, akkor is keresni fogok rajtatok!
Hát kérem szépen, így indul ez a történet...

A cikk írása alatt találomra felmentem a kedvenc "szajha" kereső "állás" portálomra, hogy megnézzem mi az aktuális kínálat. Nem kellett sokat keresgélnem. Az ilyen és ehhez hasonló sokrétű munkákat általában az asszisztens vagy személyi asszisztens címszó alatt találhatjuk meg.

A hasonló állás ajánlatot feladó górékat kétféle csoportba soroltam.

Az 1.0 verzió számú az a fajta ajánló, aki olyan cifrán fogalmazza meg a mondandóját, hogy egy
tapasztalatlanabb, naivabb állás keresőnek fogalma sincs a munka valódiságáról. Színt csak több levél vagy személyes találkozókor vall.

Egyéb iránt ezek a tanult, "okos" főnökök, nagyon szórakoztató jelenségek tudnak lenni. Nem kell
hozzá más csak játszd az ostoba kis fruskát, akinek fogalma sincs, hogy mit is szeretne kihozni az alattomos, sunyi szövegéből.
Ennek következménye, hogy rémes kellemtelen szituációba tudod sodorni Őket, hiszen valódi jellem hiányában ezek az 1.0-ák csak nagyon ritkán merik bevallani azt, hogy tulajdonképpen fizetett szerető státuszba kellesz és nem éppen azért, hogy a cég ügyeibe besegíts.

2.0 verziós, már próbál "korrektebb" lenni, és az első e-mail ,váltásnál, már némileg vállalja a dolgokat, ergo csak kis mértékben néz bolondak.

Remek példa, egy állás ajánlat, amit épp két napja kaptam: -kis részlet belőle-

"Felhívom szíves figyelmét, hogy üzleti utazásaink során, az esetek többségében előfordulhat az
együtt szállásolás, annak függvényében hogy mely turisztikai, vagy egyéb rendezvény sorozatos
időszakban vagyunk. ( de legjobb lenne ha mindenkor az együtt szállásolással számolna )...


Kérem önt, amennyiben érdekes lehet ajánlatunk, úgy várjuk fényképes legalább ( egy fél, és egy
egész alakos ) bemutatkozó anyagát, de minél a lehetőségekhez képest minél többet, a későbbi
fotózások érdekében ( cég arca ) való betekintéshez,elbíráláshoz..."

A gyér fogalmazás most ez esetben mindegy, de azt hiszem egyet értünk egy kis iróniával fűszerezve, hogy egy szimpla irodai alkalmazott munka körre gyakran kérnek, ennyi fotót, gyakran lesz a cég arca, és gyakran kell a kedves főnökkel együtt szálláskodni...
Utána böngésztem egy picit, hiszen Google barátunk sok mindent eltárol, ezt az állást már jó egy éve hirdetik. Úgy tűnik magasra rúgnak az igények.

Igazság szerint, van még egy 3.0 verzió számos Mr. Boss is, de olyannal mindez ideáig szerencsére
csak egyszer találkoztam. Nem vagyok egy prűd, maradi személyiség, de az extra pofátlanság még engem is felháborított.
3.0 kifejtette miért cicázzon? Hiszen köztudott(, hogy minden főnök szexuális kapcsolatot akar létesíteni az alkalmazottjával. Ő gyakorlatilag egy gruppen estét tervez a jelöltekkel, akit kiválaszt 300 ezer forintot kap havonta napi 4 óra valós ( munkáért, de heti egy éjszaka az övé. Akkor természetesen orális, vaginális és anális szexpartit akar tartani, hiszen szerinte ezek már mind hozzátartoznak a mindennapokhoz és a normális szexuális élethez is.

Bumm....itt mintha képen ütöttek volna!
Értem én, hogy azé a hatalom, az dirigál aki fizet, na de könyörgöm tényleg eddig jutott a világ?

Legyél okos, mert sok helyen úgy érvényesülsz.
Legyél "szép", ami kinek mi, teljesen relatív.
Ha az átlagosnál rosszabbul nézel ki az a baj, mert amiatt nem akarnak alkalmazni. Ha az átlagosnál jobban, esetleg erősebb kisugárzásod, megakad rajtad az emberek szeme, hiába nem vagy kihívó akkor meg az a baj, mert nyomban rád akarnak mászni.

Alkalom adtán bocsánatot kellene kérnem, hogy nem ejtettetek a fejemre, megvan a magamhoz való "józan paraszti" eszem, ki is nézek valahogy hála a géneknek és mégsem vagyok egy pénzéhes lotyó?!

Megvallom gondoltam rá, hogy nekivetem magam és igen is beállok dolgozni ilyen Úriemberekhez, hogy aztán sorozatba lebuktassam az összeset.
De állandóan azon stresszeljek mikor fordul meg a kulcs a zárba? úgy éreztem nem ér ennyit. Lássuk be, szex híján úgy sem muzsikáltam volna sokáig egy helyen sem.

Mint minden dolog ez is több élű. Úgy gondolják intelligensebb megoldás így szexpartnert keresni,
noha ne legyünk álszentek és nevetségesek, attól, hogy nem mondják, még mindenki pontosan tudja a
környezetükben, hogy mi is folyik a zárt ajtók mögött. Így nem sokkal egyszerűbb lenne az, hogy közbe-közbe elmennek egy luxus prostihoz, és azt csinálnak amit csak akarnak? Ja, hogy közbe azért dolgozni is kellene kicsit. Értem én, kellemeset a hasznossal.Tényleg de kis aranyosak...

Aztán nem ejtettünk még szót azokról a Hölgyekről, akik ezt el is vállalják! Persze, hogy sokkal egyszerűbb azt mondani a családnak, ismeretségi körnek, hogy titkárnő vagyok. Mégsem mondhatják azt hogy strihelek, csak nem a Gubacsin, hanem a főnököm irodájába. Ezt is meg lehet érteni, de azt nem, amikor azzal az indokkal jönnek, hogy nem volt más választásom! Akinek büdös a fizikai szakmunka, azoknak persze nincs más választásuk. No, de ugye itt nem csak a két kezük használják.

Végezetül egy tisztázandó kérdés:
Alapvetően nincs ezzel semmi baj, hiszen az erkölcsök mindenkinél mások, ahogy a határok is.
A baj itt az, hogy több ezer szerencsétlen állás kereső van az országban, akik naponta reménykednek a megfelelő munka megtalálásban, hogy adott esetben a következő hónapban legyen mit enniük. és akkor ilyen fake ajánlatokat kell naphosszat olvasgatniuk? Ha nem vágja le azonnal miről van szó várja a választ, és egy újabb csalódás következik. Elkeserítő és egyben szánalmas szituáció.

Az állás portálok nagy része is hibás ebben, mert nem szűri megfelelően a hirdetéseket. De miért is tennék? Kit érdekel az a sok ezer ember aki ilyenekbe belefut? Pénz az pénz, üzlet az üzlet.

Akinek nem inge....Viszont akinek inge és gatyája az igen is vegye magára!
Tiszteljük meg annyival egymást, hogy az állás portálokat valóban arra használjuk amire kell!

Uraim!
Ha hivatásosnak akarnánk menni akkor célirányosan escort vagy szex munkákra keresnénk rá, nemde?

Hölgyeim akik ilyeneket elvállalnak!
Számos ezen célra készített oldal létezik már, tipegjünk át oda és ne fárasszuk a tényleges, "rendes" munkát kereső embertársainkat a cicázós, virtuálisan fenék rázós, gyönyöröket adós hirdetéseinkkel.

Persze csak naiv szép gondolat, hogy ennek az írásnak a hatására megszűnnek, az ilyen fajta
hirdetések. De a következő cikk témája lehet hogy pont Ön lesz? Lehet hogy épp engem fog alkalmazni?
Sosem lehet tudni...Ahogy az ördög nem alszik, úgy én is éberen figyelek.

Ha felteszem a magamnak a kérdést, hogy ennyi idősen, hogy a fenébe keveredtem én annyi vicces, nevetséges, olykor megdöbbentő és szomorú sztoriba, csak nézek, de a választ nem tudom.
Sosem volt unalmas az életem, de az biztos ha többé nem történik velem semmi, (ami majdhogynem lehetetlen), akkor is eltáplálkozok életem végéig az emlékeimből.

Bár milyen hihetetlen, nem kerestem én soha a „bajt”, de mindig megtalált.
A baj szó alatt az általában a több szálon futó, késze-kusza, pasis kapcsolataimat értem.
Hogy hányszor gondolkoztam el:
Ebből megint, hogy a francba jövök ki?- annak se szeri, se száma.

Egy barátom egyszer viccesen megjegyezte:
„Akár hányszor jövök hozzád annyi durva történetet sehol nem hallok mint nálad. Egy könyv is kevés lenne, hogy leírj mindent.”
Aztán egy régi ismerősöm rávilágított a tutira. Nevetve, azt mondta a beszélgetésünk után, hogy kezdjem el írni az „emlékirataim”.
Ugyan halni még nem készülök, de igen...elkezdtem...

Írni...hmmm...Mindig is szerettem bár soha nem tanultam.

De talán erre mondják nincsenek véletlenek.
Épp Szex és New York lázban égtem amikor felkért egy ismerősöm csináljam a szépség rovatot az oldalukon. Hamar uncsinak találtam egy százezredik, hogy csináld meg a hajad, sminked hülyeséget. Gondoltam, ha Carry történeteire vevők voltak akkor ez enyémre miért ne lennének azok?
Nem, soha nem akartam hasonlítani rá. Soha nem akartam, hogy azt mondják Őt utánozom, bár kétségtelenül azt a csinos bájos nőt irigyeltem mert a hihetetlen, lehengerlő egyénisége miatt nem lehetett nem szeretni.

Hogy miért irigyeltem még?
Mert mindenféle szégyenérzet nélkül írta le a történeteit nem törődve azzal, hogy mit gondolnak mások, szerintük mi a helyes, a jó, és az erkölcsös!
És itt az első mondat, amit örökre törölnék néhány ember fejéből! A „mit szólnak mások!”
Aztán azon kezdtem meditálni miért is irigylem Őt? Hiszen ezt akár én is megtehetem! Igaz, józan ésszel tisztában voltam vele, hogy nem lesz egyszerű a sok negatív embert és támadást visszaverni.
No, de kell néhány ilyen lény is a föld hátára mint Én, aki meri vállalni az életét. Ugyan bonyolult világa sok mindenkinek van, de akik ezt el is merik mondani az már jóval kevesebb. Hiszen félnek a kimondott, vagy csak sugallt ítélettől, és a megbélyegzéstől...
Nem vagyunk egyformák. Lesznek akiknek jól esnek a soraim, érezve, „nem vagyok egyedül”, és lesznek akik helyettem szégyenlik majd magukat, hogy ilyen ember miért él egyáltalán.

Nem állítom, hogy az én történeteim különlegesebbek mint másé. Nem állítom, hogy mással nem történt annyi minden, mint velem. Nem állítom, hogy ahogy én látom a dolgokat, vagy ami az én véleményem az a jó, és a megfelelő.
Sőt, még csak azt sem állítom, hogy én tudok írni, hiszen néhány szófordulatom még a nyelvtani szabályoknak sem felel meg.
/Hozzáteszem, ez engem egyáltalán nem zavar és belefér abba a könnyed határba, amit én magam szabtam a sajátos szótáramba./
Nem állítok én semmit hisz ez mind nem igaz, csak leírom, a történeteim mert örömöm lelem benne, és szórakoztat..

Akaratlanul, de elkerülhetetlenül sok embert megbántok vele. Sokan megsértődnek, megdöbbenek rajtam, néhányan úgy fogják érezni, hogy nem is ismertek igazán.

Sokáig csak a szerint éltem, hogy a szívem mit mond, sok hibás döntést hoztam, vagy épp sok helyesnek vélt döntést nem hoztam meg miatta.
Aztán átestem ló másik oldalára, a szívem elnyomtam, és elkezdtem csak az eszemmel „gondolkozni”.
Mondhatnánk, hogy végre, de aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy sem, az egyik sem a másik kizárólagos „használata”, nem vezet sehova.

Régen bárkinek a szeme közé vágtam a saját igazságom ami van, hogy jogos volt, van, hogy nem. Kicsit sem érdekelt, hogy az őszinteségemmel kinek mennyire gyalogolok bele a lelkébe és kit mennyire bántok meg.Ha úgy tetszik, egy dög voltam.

Aztán minél idősebb lettem annál szentimentálisabb és érzelgősebb, a régi énem már csak hébe-hóba tört elő. Ettől bizony nem voltam boldogabb...
Felemésztett a sok megjátszott, elhallgatott, vagy éppen szépített mondat.
Olyan nincs, hogy mindig mindenkinek klassz legyen, és ezt eleinte nehezen tudtam feldolgozni
De mára már rájöttem, az az ember nem én vagyok, és újra visszatértem, az őszinte, életemhez. Ez ugyan néha fájdalmasabb, nekem és másoknak is, de végre megint Önmagam vagyok.

A 'jajj, ne bántsak meg mást” időszakomba, úgy is csak a rossz dolgok történtek velem. Ahogy kifordultam én, úgy a világ is körülettem.

Az emberek kívülről csak azt látták, hogy én vagyok a magabiztos nő.
A valóság azonban merőben más volt. Felépítettem a falam, azt akartam, hogy mindenki elhiggye, erős vagyok és nincs szükségem senkire.
Szokás szerint magam akartam megoldani a gondjaim. De elvesztem valahol útközben, és nem találtam a kiutat.

A probléma az volt, hogy nem is tudtam igazán mi a bajom.
Egyszerűen nem éreztem jól magam a bőrömben, nem is éltem igazán.
Hiába gondoltam át százszor a dolgaim, az életem, nem volt amiből vagy akiből erőt meríthetek, és egyre jobba besavanyodtam. Sem a környezetemnek, sem önmagamnak nem tetszett a csigaházban élő új énem, mégsem láttam a megoldást, hogy-hogy tudnék változtatni rajta.

Komoly „alkotói” válságba kerültem ami nagyon megviselt.
Egyszerűen nem tudtam írni, de a legrosszabb hogy még csak kedvem sem volt hozzá. Bár mennyire is meg akartam erőszakolni magam nem ment, és egy idő után feladtam.

Mára már tudom, talán csak egy „aprócska” gondom volt, hogy a „ne bántsak” meg mást elméletem miatt, hazug életet éltem, és nem voltam boldog.

„Legyőzni önmagunkat az egyetlen teljes és az egyetlen tökéletes győzelem.”

Nem volt könnyű, de nekem sikerült. Legyőztem magam, és talán ez volt a legnehezebb.
Persze ehhez párosult egy jó adag, önirónia is, amiben egyébként nagyon nagy vagyok...

Ha mindig másokkal foglalkozunk, mi magunk soha nem azt tesszük amit igazán, a szívünkből szeretnénk. Így vajmi kicsi a lehetőség arra, hogy igazán boldogok legyünk. Ha folyton a többi embert helyezzünk előtérbe még az esélyt sem adjuk meg magunknak a teljes életre. Ahogy mi nem élhetjük senki életét, úgy más sem élheti a miénket.

De a válaszok mindig újabb kérdéseket vetnek fel.

Csak úgy lehetünk boldogok ha önzőek vagyunk és átgázolunk másokon a saját érdekeink miatt? Erre megfelelő válasz úgy hiszem nincs.

Csak egy aprócska gondolat jutott eszembe, ami már-már az egyik mottóm lett.
„Inkább utáljanak, azért aki vagy, minthogy azért szeressenek, aki nem vagy.”

Folyt.köv.