Salve!

bejegyzésem címe: "Az első alkalom", ami azért kapta ezt a nevet, mert ma volt az első fellépésem a Szolnoki Olajbányás Fúvós zenekarral. Reggel 4.30 órakor keltem, és 6-ra mentem az iskolához, a buszhoz. Felléptünk Tomajmonostorán ( elnézést ha rosszul írtam ), és egy kunhegyes melletti téren. Meg kell mondanom, baromi jó volt. Igaz kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert, hát még csak 1 hónapja vagyok a zenekarban, és még nem igazán tudom a dalokat, ezért nem is mertem hangosan megfújni a fuvolámat, nehogy elrontsam az össze hangot. Viszont ezt nem számítva, nagyon jó és hangulatos volt minden. Rájöttem, hogy sok mindent bekel szereznem, pl.: gy fekete cipőt, és egy normális véleményem szerint elegáns blúzt, továbbá egy kotta csíptetőt, amivel a kottáimat majd a fellépéseken tarthatom.
Mikor először beléptem a próbára, nagyon paráztam, mivel hát senkit nem ismertem ott, igaz még most sem nagyon, mivel nagyon nehezen nyílok meg és oldódok fel az emberekkel szemben.
Eleve úgy volt, hogy az egyik osztálytársam is érkezik velem, de végül nem jött el, így magamra maradtam. Szerencsére nem egyedül voltam és vagyok ott fuvolás, hanem még rajtam kívül 3 lány van ott. Név szerint Szilvi, Orsi és Gabi. Nagyon kedvesek, és segítő készek. Velük szemben azt hiszem egy kicsit könnyebb kibontakozni, hiszen lányok is, és fuvolások is, és hát ők böb beszédűbekk is. Elsőre irtózatosan furcsa volt, hogy minden dalt olyan nagyon gyorsan játszanak elsőre is, hiszen megszoktam, hogy ha elsőre játszok egy darabot, akkor nagyon lassan játszom azt. Szerencsére azt megengedték, hogy lefénymásoljam a darabokat, így itthon tanulgathatom, ezzel az égvilágon semmi problémám sincs.
A fellépés után "kihirdették, hogy az egyik tagnál esti buli várható, úgy hogy nem sokára oa is elindulok.

Salve!

Nem tudom, egyszerűen nem tudom.
Világ életemben iszonyatos nagy hatással volt rám az ha valami szörnyűséget látok a világban ami mostanában egyre többször előfordul.
A napokban megnéztem egy filmet (Saját szavak/Szabadság írók naplója)ami nagyon tetszett ha valaki esetleg nem látta még ajánlom, mert szerintem egy nagyon jóra sikeredett film lett.
Továbbá a napokban lebetegedtem, és az ágyamat nyomtam miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan lehet ilyen teljes eltérés a világban. Az, hogy én itthon ülök a meleg kályha mellett elvagyok látva minden cuccal, a szüleim pénzéből élek, és közben meg kint az utcákon hajléktalanok azon gondolkoznak, hogy vajon az nap már meg fognak halni a hidegben, vagy még ki húzzák pár napig. És akkor n vagyok elkeseredve, vagy a nem tudom kicsoda, nem akarok neveket említeni, hogy ez meg ez nincs meg nekem. Az, hogy 20 ezrekért vásárolnak ruhát, karriert vagy csak egyszerűen népszerűséget az emberek amíg mondjuk Afrikában pokoli szegénység van. Én tudom, hogy azzal, hogy most kiírom ezeket magamból, csak a saját lelki ismeretemnek teszek jót, hogy most én is beálltam a segítsünk a szegényeken kampányba, vagy nem is tudom minek nevezzem, de érdekes, hogy ezt annyi ember egyáltalán nem veszi észre. Csak élik az életüket, lehet, hogy bele születnek egy milliárdos családba, és apuci meg anyuci seggében fog lógni egész életében és mindenből csak a csilli-villi méregdrága atomcukcsi dolgokat kapja meg...
Miközben a világon valaki éppen kileheli magából az utolsó csepp életet te a discoban segg részegre iszod magad, és költöd a pénzed...

Salve!

Végre jó a bloblo.hu úgy hogy kezdődhet a blogolás. Már nagyon régen nem írtam, mert lusta voltam hozzá bevallom, és hát ha lusta vagyok még a szokottnál is bénább anyagot szoktam össze hozni.
Az elkezdett történetemben leragadtam, és az ég világnak sehogy sem tudom folytatni, elvesztettem a múzsámat, vagy nem tudom, hogy mi van velem, de egyszerűen nincs semmi ihletem. A barátaim szerencsére már leszoktak arról, hogy kérdezgessék, hogy na írtad már tovább történetet. Megtanulták, hogy úgyis azt mondom, NEM.
2 hete megjártam a sebészete a lábammal, és most már boldogan elmondhatom, hogy nincs semmi probléma a lábammal, nincs begyulladva, ha meg begyulladt, teszek érte, hogy minél hamarabb elmúljon.
Szintén 2 hete írtuk meg az informatika dolgozatot, az égvilágon semmit nem tanultam rá, és hát meg is lett a hatása. 1-s lett. Bár ne tudom ő 60%-tól számolta a 2-est... Én meg 40%-s lettem...
Eléggé lehangoló tényként jött le nekem, mivel még sosem voltam 1-s. De hát ennek a pillanatnak is elkellet jönnie.
Itthon, anyu nem mondott semmit, csak annyit, hogy nem lehetek mindenből jó. Bárcsak apámtól is valami hasonlót kaptam volna. De nem tőle csak ennyit: Remélem letagadod, hogy én vagyok az apád, vagy már nem is tudom mit mondotta asszem ezt: remélem letagadod ,hogy m a munkám, mert őszámítógép technikus... Lényeg, hogy olyan nagyon kedves volt...
Kikaptuk a matek dolgozatot, ami szintén nem volt valami kecsegtető. Azt mondta a tanár, hogy csak azzal az egy dologgal van probléma, hogy nem jó a tanulási technikám. Hát lehet, hogy van benne valami. Kedden újra írjuk, addig majd jó sokat tanulok, és remélem sikerül egy olyan eredményt elérnem, hogy 3-as vagy 4-s legyek... A mamám örülhetne legalább, mivel ő nagyon jó matekos, és hát elvan keseredve, hogy egyik unokája sem örökölt semmit sem a matek tudásából.
Az informatika dolgozatot csütörtökön írtuk újra, amire kivételesen egy órán keresztül tanultam, remélem ezek után apám már meglesz nyugodva. Ha meg ez sem tetszik neki, akkor meg leszarom nagy ívben...
Nos azt hiszem, hogy mára ennyi futotta.


-J-

Salve!

Itt egy új nap, és most kivételesen tudom, hogy mit is írjak.
Újabban rákattantam egy zenei előadóra, még pedig Anonim MC-re. Nagyon tetszenek a számai. Egyáltalán nem álom világban írt számai vannak, hanem teljesen szabad szájjal, írt, a valóságot tükörként az ember elé rakva, mondja a mondani valót.
Nos, akkor most magamról beszélve, előző héten kedden volt a fuvola vizsgám, ami nagyon jól sikerült, 5-ös, és kiváló pontozást kaptam.
Most, így a napokban a "reneszánszomat" élem. Szeretem, ha minden jó és szép, és elrendezett mellettem. Kicsit kezdek az anyukámra hasonlítani az igazat meg vallva. Ő ilyen rend mániás.
Végre bele lendültem a heti délután napi rendemben, vagy is, hogy egy héten 2x járok fuvolára, és vízura, + a barátaimmal hétfőnként, amatőr színészi gyakorlásokat gézünk, ami nagyon jó, mert segít egy kicsit kibontakozni, ugyan is én eléggé zárkózott ember vagyok ilyen téren, de a barátaim azt, mondják, hogy már nagyon sokat fejlődtem, jó irányba.
Szóval most végre úgy tűnik minden rendben van.
Még régebben belekezdtem egy regénybe, amit én írok, s nem máshonnan másolom, mielőtt még valaki erre gondolna... Már 11 oldalt megírtam, és a barátaim nyaggatására kinyomtattam, az egészet, és bevittem a suliba nekik, hogy hagy olvassák el, és hát nagy meglepetésemre azt mondták, hogy nagyon, jó, csak néhány részt jobban ki kéne dolgozni. Megfogadom a tanácsukat, és majd kidolgozom őket, és majd persze folytatom is, mikor lesz hozzá energiám, mert most pillanatnyilag olyan vagyok mint a mosott rongy...

Szerintem mára ennyi is lesz. Majd valamikor máskor még írok.

-J-

Salve!

Huh, emberek a mai napom, hát igazán emlékezetes volt.
Még tegnap megbeszéltük pár barátommal, hogy ma kimegyünk az isterspar melletti korcsolya pályára, és fél 10kor találkozunk.(reggel)
Elmentünk, és ott találtuk, még pár osztálytársunkat is. Ez volt életem első korcsolyázása. De semmiképp nem az utolsó.
Felvettük a korcsolya cipőket, és felszálltunk a jégre. Egyikőnk sem tudott korcsolyázni, így ugyan olyan esélyekkel indultunk.
Egy bennfentes emberünk azt mondta, hogy úgy kezdjük, hogy a korcsolya pálya szélénél, meg kapaszkodunk, és úgy próbálgatjuk a dolgokat. Mindenkinek nagyon jól ment, kivéve Petinek aki össz-vissz 36x esett el. És egyszer sem esett olyat ami tényleg fájt volna neki. Komolyan néha olyan érzésem van, mintha ő nem ember hanem földön kívüli lenne, aki nem érez fájdalmat...
Nekem a végére nagyon jól ment. Meg tapsolhatom magamat, mert nagyon ügyes voltam. Én egyszer sem estem el. ( majd legközelebb).
Korcsolyázás közben megbeszéltem Krisztiánnal, hogy elmegyek hozzá, és a két tengerimalacát, amit kapott, bevisszük az állat kereskedésbe, eladni, mert azt mondta, hogy neki ezek túl vadak, és nem tetszik neki a színe.
Elsőre nagyon is könnyű dolognak tűnt, hogy majd bevisszük az állatkereskedésbe őket, és eladjuk( vagy ingyen), Krisztián fel is hívta hívta még tegnap az állatkereskedést, hogy beveszik-e, és azt mondták igen, de végül nem vették be őket, mert azt mondták, hogy túl nagyok. Hát mondhatom szép..
Aztán felhívtuk a Széchényi vadasparkot, ahol azt mondták, hogy nem tudják befogadni őket, mert túl szaporodás van.
Elmentünk megint Krisztiánékhoz, és megebédeltünk. Aztán Krisztián gondolt egyet, és felhívta az Abonyi vadas parkot. Ott azt mondták, hogy betudják fogadni őket. Végre gondoltam magamban.
Felhívtuk a tudakozót, hogy mikor meg Abonyba busz, és készülődni kezdtünk. Közben elmentünk az állatkereskedésbe meg venni azokat a tengeri malacokat, amiket kinézett Krisz magának, és megvettük őket, haza vittük, és elraktuk őket. Aztán indultunk a buszhoz, és elmentünk az abonyi vadasparkba. Beadtuk őket, majd kicsit szétnézünk. Láttunk 4 oroszlánt, kicsit félelmetesek voltak. És láttuk Buborékot, a vízilovat. Nagyon aranyos volt. Aztán haza jöttünk a busszal, és végre leültem, és pihentem.
Jah és holnap is megyünk. Már mint a korcsolya pályára.

Nos mára ennyi.

-J-

Salve!

Szép estét mindenkinek, már nagyon régen nem írtam. Már nagyon sokszor leültem a gép elé, beléptem ide a blogomhoz, de amikor írnom kellett volna valahogy sosem volt erőm végig csinálni a dolgokat.
Nos, 2009-ben ez az első bejegyzésem, és még el sem meséltem, hogy mi is történt velem szilveszterkor.
A szilvesztert végül, nem is itthon töltöttem, hanem az egyik legjobb barátomnál Marcinál. Az egész egy nagy káoszból indult, ugyan is lehet, hogy már írtam, de 4-ünk közül, akik együtt lettünk volna, az egyik lebetegedett, a másikat, pedig büntibe nyomták, mert későn ért haza.
Csak annyi bökkenő volt, hogy már jó előre megvettük, a kis tűzijátékokat, és hát nem akartunk ott hagyni kihasználatlanul az esélyt, hogy hülyüljünk egyet.
Így történt, hogy gondoltunk egyet, és elmentem Marciékhoz. Először felmentem hozzájuk, egyet melegedni, mert nagyon hideg volt odakint. Kaptam finom innivalót, és sült gesztenyét. Szóval elvoltam árasztva minden dologgal. Beszélgettünk, otthon volt a Marci anyu is, Márti, vele is beszélgettem, és gépeztünk. Miután letudtunk mindenkit az újévi köszöntéssel, akkor elhatároztuk, hogy na lemegyünk, és végre tűzijátékozunk.
Lementünk, ki a Tisza-partra, és hülyültünk. Marci sikeresen olyan kis tűzijátékot vett, aminek ne tudtuk a nevét, ráírva is csak kínaiul volt. Végül elneveztük fütty, puff Brazilnak, mert olyan volt a hangja, mintha valaki egy szappanoperában fütyülne az asszonynak, az meg pofon csapná. És ez olyan brazil szappanoperás.
Először én egy kicsit féltem a meggyújtásától, mert tartottam tőle, hogy megsérülök, de aztán rá lettem véve, hogy én is meggyújtsam, és egyáltalán nem volt rossz. Sőt nagyon is jó volt.
Aztán elmentünk venni még tűzijátékot, kerestünk kicsit, vettünk is, és találtunk 16 lövetűt, vettünk azt is. Nagyon jó volt az egész.
Aztán lassan haladni kezdett az óra éjfél felé. Felmentünk Mártihoz, és megnéztük a duna tv-én közvetített adást, amiben Marci apukája is szerepelt, mivel ő színész.
Nagyon jó volt az egész, aztán éjfélt ütött az óra, és koccintottunk, gyorsan megittuk a pezsgőt, és rohantunk le a Kossuth térre.
Lent a téren tűzijáték volt, ami szintén nagyon jó volt. Bár nagy volt a tömeg, de nem baj, szilveszterkor ez sem számít.
A "parti" után elmentünk, még az utolsó tűzijátékot is ellőni, és utána haza mentem. Nos, hát a szilveszterem, röviden tömören ennyiből állt.
Az első sulis napom, jól telt, bár a szüneti 9 órás kelés, erősen meglátszott rajtam reggel, mikor 6 órakor már kelten kellett.
A első két órám művészet történet volt, ami nagyon jó volt. Edina a tanár, nagyon jól tanít.
A 3. testnevelés volt, amin Kornél, kikészített minket, "a karácsonyi felesleget le kell dolgozni" kulcs mondat alatt. Hát, végül is így vissza nézve, egész jól sikerült, nekem a feladatokat megcsinálni. Nem akarok beképzelt lenni, de szerintem a lányok közül, én csináltam a legjobban.
Aztán angol kommunikációs óra, volt, hát erről inkább ne ejtsünk szór, ezt az órát, nem igazán csípem. Aztán kórus volt, amin együtt voltunk a 10.-kkel, és uhh atyám, bár ez még egész tűrhető volt. Órán csak tv-t néztünk, megnéztük vagy 10x egymás után Kodály Zoltántól az esti dalt, 10 különböző kórustól, 10 különböző technikával.
Aztán művészeti sáv volt, amin rajzoltunk.
A keddi napom volt a legjobb. 2 óra művészet történet, és utána lehetett haza menni, mivel fagy-szünete rendeltek el az iskolában.
És hétfőig nem kell menni suliba.

Aztán délután elmentem az első vizus napomra. ( Vizuális alapfokú iskola)
Nagyon jó volt. Bár bekel valljam, egy kicsit tartottam attól, hogy talán, egyáltalán ne akarnak majd befogadni a többiek. De nem így volt. Még ha nem is beszéltünk, de nem néztek levegőnek. Újoncként nekem csendéletet kellett rajzolnom. Azt hiszem, hogy jól sikerült. A tanár megdícsért, hogy első alkalommal ilyet rajzoltam. A az két óra hossza, nagyon gyorsan eltelt, pedig alig csináltam valamit. Holnap is menni fogok vizura, és remélem, hogy akkor is így fogok teljesíteni.

-J-