Az utolsó pillanatokat élem itt meg. És az elsőket is egyben. Életem első komoly döntése, hogy egy jólfizető, de annál gyülöletesebb állást abba hagyok a mai napon, csak azért hogy én éljem az életemet ne az élet éljen engem. Ma vagyok utoljára munkában, itt magyarországon. Elindultam remélem egy emelkedőn, amin csak felfele vezet az út, lefele nincs. Olyan nem lehet. Az idegeskedés, aggodalomnak a mai nappal vége. Nem tudom még elképzelni hogy holnap reggel milyen érzéssel ébredek, de most félek. Azt nem tudom hogy mitől. Nézem azt, amit éveken keresztül építettünk. A ház minden szögéhez emlék köt, bárhova nézek minden olyan mintha benne lennék. Azt hiszem ennyire még nem volt semmi a részem, nem volt az enyém . Nem tudom holnap hogy ébredek de ennél csak jobb lehet. hosszútávon biztosan.
Oldal :
1