Újra itt vagyok. Az előbb meghallgattam a volt barátom kaziját....hát, én azt hittem már nem érdekel, de egy-két könnycsepp mégis lefutott az arcomon

Na de most a 14.nyaramról mesélek. Ekkor kezdődött minden. Májusban történt a dolog, már csak pár hét volt a suliból. 3napos szünet volt, melyet itthon töltöttem. Friss, tavaszi eső esett, mely felüdítette a levegőt estére, s így kimentem sétálni a faluba. Azaz...csak mentem volna. Ugyanis megláttam a fiút, akiről addig álmodtam. Sosem láttam még, és hát nem túl nagy ez a falu, ahol lakom ahhoz,hogy ne ismerjem legalább látásból a lakosságot. Szóval...nem ide való volt. S mint később kiderült a szomszédom unokabátyja.
Nem túl magasak a házakat elválasztó kerítések, így simán átlátni rajtuk. Ezt tette ő is. Na meg persze én is...
Sosem fogom elfelejteni azokat a gyönyörű, csillogó szemeket....
Aztán ő is kijött,és hosszas tanakodás és bátortalankodás után végül rávette magát és odajött hozzám. VÉGRE Kiáltottam magamban. Aznap kb este 11ig beszélgettünk még, és sajnos másnap haza kellett mennie. S hát...nem nagyon kedvezett a szerencse nekem...Ő ugyanis azon a távolságon kívül lakott, melyet akkor még könnyen be tudtunk volna utazni egymásért.
Eljött a reggel...és eltűnt. azt hittem örökre.
Látom-e még valaha? Miért nem kértem el a mobil számát legalább, vagyis...miért nem kérte el ő???
Úgy tűnt ezzel véget is ért a "szerelem első látásra" feeling.

Vagy mégsem?

Kezdődött a 4 napos osztálykirándulás. Sokáig vártam rá, hogy végre a barátnőimmel legyek, és kikapcsolódjunk a vizsgák után /mert nálunk még azt is kellett 8. évvégén /. De mióta feltűnt az új "ismerős" nem élveztem annyira a helyzetet. Sokkal szívesebben lettem volna még ott,Vele,akkor... Minden nap Rá gondoltam és Róla álmodtam. Így telt el az a bizonyos négy nap: kétségekkel telve, hogy vajon mi lesz ez után.
Majd hazamentem. És mi történt??
Csengetnek. Én kimegyek...és..és...és... Gondolhatjátok mire számítottam. De akkor meghalt a remény. Természetesen nem Ő volt.
"Csak" a szomszédom, ami nem lepett meg, hiszen jóba voltunk addig is. De miután bejött és fény derült arra, hogy miért keres...Na akkor állt meg a szívem egy pillanatra.
Egy borítékot tartott a kezében. De ez nem pusztán egy boríték volt, hanem ez A boríték volt AZZAL a levéllel, mely rövid volt ugyan, de a lényeget tartalmazta. Persze Ő írta .
A lényeg pedig nem volt más, mint a vallomás, hogy számára szerelem volt első látásra a mi találkozásunk. Hát igen...számomra is .
Hála Istennek végre nem tűnt olyan távolinak, cím és telószám is volt benne. Kaptam is a mobilom és felhívtam. Megbeszéltük, hogy 2 hét múlva ismét eljön hozzám. Azt mondta: HOZZÁM
Nagyon happy voltam, az előtt sosem éreztem még ilyet, és alig vártam,hogy elteljen az a 2 hét, mely 2 évvel is felért. Rózsaszín köfelhő volt körülöttem Nem létezett más, csak Ő, és sajna még az a 2 hét....



Ez alatt a két hét alatt gyakran hívott és üzit is küldött.
Majd eljött a nyár, eltelt a várakozási idő.
Aztán megjelent. De nem olyan volt, mint ahogy elképzeltem ezt a napot. Nem. Teljesen más. Csak néztük egymást, nem mertünk közeledni. Olyanok voltunk egymásnak, mint két idegen a Marson.
Aztán 1-2 nap után végülis oldódott a feszültség
Ismét beszélgetni kezdtünk. Először csak pár mondatot, majd órákat, aztán napokat, és végül egész nyáron itt maradt

Jún.24-én...pontosan emlékszem, végre elcsattant az első csók . A szüleim osztálytalira mentek, és így hajnal 1ig Vele lehettem. Akkor gyengésen átölelt, magához húzott és megpuszilt,ami csókká alakult.
Hm...de jó is volt.

Teltek múltak a napok, egyre többet voltunk egymással. Emlékszem mikor sétálni mentünk az erdőbe, mikor reggelenként füttykoncertet adott az ablakom alatt, mikor hazament és a mamája otthoni telefonjáról felhívott és egy egész napot átbeszéltünk...na meg persze ennek a következményére is . Eléggé berágott a nagyi mikor megjött a számla
Szeptember volt, ő hazament. Persze a kapcsolat megmaradt köztünk...egy darabig..míg jött a Szilveszter, az újév. Ugye olyankor buli buli hátán. És sajna csajok csajok hátán...vagy inkább a pasik hátán . Jó...ágyán .
Jött ugyanis az újévi sms. Bár nem hagyományos köszöntő, az egyszer biztos, de nagyon megörültem mikor megláttam a feladót. NOs nem kellett volna.
LErészletezte nekem szépen az éjszakáját. Fájó dolgookat írt. És ezek után még bocsássak meg neki? Mikor egy tőle min.8évvel idősebb csajjal kelt fel az ágyban mesztelenül? .
Na neeeeee. És még volt pofája ezt így leírni nekem...Jah, meg, hogy szereti is az illetőt.
Mondtam jó, pá. Ezek után még vagy 3x próbálkozott, hogy legyünk újra egy ár, mert én voltam az igazi az életében, és nem szeretné elszalasztani. Egy esélyt még adtam neki. Úgy gondoltam egyszer mindenki hibázhat. De hasztalan volt. Ezt ugyanúgy folytatta. Húsvétkor már nem sms jött, hanem fölhívott az állítólagos barátnője. Megbeszéltük a dolgokat, tudtommal én voltam a bnője...próbáltam finoman fogalmazni, de a lánykának nem nagyon ment....Aztán letettem, megmondtam Neki világosan és érthetően, hogy hanyagoljon.

Azóta is keres olykor olykor, de már nem próbálkozik.
Eltelt már 3 év legalább a történtek óta, és kilábaltam belőle . Mostmár tudom, hogy ha tálcán kínálnák sem kellene. Bár néha kicsit kíváncsi vagyok, hogy mi van vele azóta, de lehet, hogy jobb, ha nem tudom.

Nagyjából ennyiről szólt a 14. nyaram

Aztán jött még egy kalandos szerelem...

Először is:
Üdvözöllek Kedves Látogató!

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is írok én ide: nos, az úgy volt...hogy régebben is olvasgattam már blogokat, és most úgy döntöttem, hogy kipróbálom milyen az, ha írom is.
Nem tudom mennyien, vagy,hogy egyáltalán van-e aki olvassa ezt, de én attól még írhatok. Nemde? Végülis ez az oldal azért van...

Nem tartozom a hűű de bulis csajok közé, akiknek olyan nagyon izgi az életük, de az utóbbi időkben történt velem egy s más, amit akkor úgy éltem meg, mint egy tündérmesét
Apropó tündérmese...tudom gyerekes, és talán kislányos, de a lelkem mélyén örök gyerek maradok, bár tudok komoly is lenni, ha muszáj, de vannak határok. Nem szabad görcsösen venni az akadályokat, sőt szerintem sokkal könnyebb túllenni úgy a dolgokon, hogy optimistán állunk hozzájuk. Ilyen vagyok én is: optimista.
Valamint hiszek abban, hogy "A mosoly egy olyan görbe, mely mindent egyenesbe hozhat"
Ezért is mosolygok mindig elsősorban, valamint azért, mert lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyomba

A továbbiakban a meseként megélt életem egy részét szeretném majd leírni, bár azon gondolkozom, hogy nem a valós személyekkel, hanem inkább kitaláltakkal. De a történetem valóságon alapszik.

Most sajna mennem kell tanulni, mert holnap vizsgázok töriből, de ha befejeztem, elkezdem a sztorimat.
Vizsga...már kimondani is rossz...kicsit talán félek is...de bízom benne, hogy sikerülni fog .