A történet folytatódik......és véget is ér....
Egy évre rá miután megtörtént a szörnyű eset
Mikor egy fiú kegyetlenül egy lánnyal végzett
Egy év telt el a kegyetlen gyilkosság óta
A gyilkos lenyugodott már azóta
Úgy döntött felkeresi a lány rokonait
Hogy megtudja az egykori szakitás okait
Elment a lány szüleihez,megdöbbent attól mit látott
Megdöbbent attól,hogy kegyetlen tettével mit okozott
A lány szüleihez,megdöbbent attól mit látott
A lány szülei boldogtalanok voltak
Összetörve,bánatosan álltak
A fiú megkérdezte tölűk,tudják e a lány miért szakitott vele
A válaszba majd belehalt,majd beleszakadt a szíve
Sajnos mi rosszul döntöttünk
Azért szakitott veled,mert úgy volt költözünk
Azt akarta,hogy boldog legyél,ezért nem mondta el neked
Hogy boldog légy,még akkor is,ha más lány mellett
Nem tudta,hogy neked ezzel fájdalmat okozott
Nem akarta,hogy szenvedések közt rá kelljen várnod
Most már tudjuk,hogy rosszul döntöttünk
Még élne,ha nem költözünk
Olyan dü öntötte el a fiút,amit eddig még csak egyszer érzett
Egyszer érzett,de akkor szörnyű vége lett......
Mivel az asszony éppen főzőtt,így a kés a honyhaasztalon maradt
Amit mikor a fiú észrevett,azonnal megragadt
Dühtől reszkető kezében fogta a kést
Érezte már a dühőt,az ismerős érzést
A kést a halott lány apja szívébe döfte
Ki holtan holtan rogyott a földre
Mikor férje holtan összerogyott
Az asszony velőtrázóan felsikoltott
Zokogva roskadt térdre,halott férje mellé,úgy nézett a fiúra
Félelem nélkül,teli fájdalommal,zokogva meredt a gyilkosra
Ha már megölted lányom és szerelmem
Engem se haggy életben
Megöltél mindenkit ki fontos nekem
Nincs már miért élnem
Most már jól tudom,hogy lányom nem lett öngyilkos
Megölte őt egy rideg,szívtelen,kegyetlen gyilkos
Fejezd be mit elkezdtél végezz velem
Mire vársz még ölj már meg engem
A fiú teljesitette a nő kérését
Beledöfte hasába kését
Még meg is forgatta a kést a hasában
A nő pedig felsikoltott fájdalmában
Szeméből patagzottak a könnyek
Hasából kifordultak a belek
A fiú arrébb lépett és tömény undorral nézte
Közben pedig kinevette és leköpte
A nő remegve négykézlábra ereszkedett
Utolsó erejével odamászott halott szerelméhez
Elgyengülve lerogyott mellé,sírt és átölelte
Keserves sírás közt lelkét kilehelte
A fiú saját hasába is beledöfte a kést
Majd csuklóján méyen felvágott egy ért
Keresett egy kötelet,rákötötte egy fára
Felmászott rá majd a kötelet ráhurkolta nyakára
Kérlek szerelmem bocsásd meg,hogy megöltelek
Most véget vetek életemnek
Rájöttem szeretlek még,bánok már mindent mit veled tettem
Ezek után már nem érdemlem meg életem
Vére pirosra festette a talajt
Vöröslött a fa alatt
Ömlött a vér kezéből és hasából
Egy utolsó kiáltással leugrott a fáról
Bocsáss meg kérlek szerelmem,ezt kiáltotta
Majd ő is a keserves kínhalált hallta
Kinek nem volt tökéletes az élete
Azt a kínhalál mind utolérte.

Könny csillog egy fiú szemében
Fájdalom van egy fiú szivében
Sötétség van egy fiú lelkében
Kés van egy fiú kezében..........
Ennek a fiúnak nagy fájdalmat okoztak
Ezzel a fiúval most szakitottak
Áthatolhatatlan sötétség van már a fiú lelkében
Szívében nincs már semennyi szerelem
Szívében csak harag és tömény gyülölet lakozott
Mert akit szeretett,neki fájdalmat okozott
Elment a lányhoz,kit egykor annyira szeretett
Gonosz szándékkal kezében egy kést rejtegetett
Durván falhoz lökte a lányt és hajánál fogva hátrahuzta a fejét
Kiabált vele,falhoz szoritotta és torkához szegezte kését
Most megfizetsz mindenért amit velem tettél
Megfizetsz mert kegyetlenül összetörtél
Kését lassan,kéjesen végighuzta a lány torkán
Vérpatak folyt sebesen a vágás nyomán
A lány felsikoltott a fájdalomtól és keservesen zokogott
Elvágott torkából a vér egyre jobban patagzott
A fiú csak nevetett rajta
Durván a földre taszitotta
A lány félt,rettegett,nem akart meghalni
De gyenge volt,fel sem tudott állni
Elkezdett könyörögni életéért
Sírva nézte ömlő vérét
Ne kérlek.....Könyörgöm.....Kérlek ne tedd!
Én....Én.......Még szeretlek! Esküszöm szeretlek!
De a fiú tudta,hazudik,hogy mentse életét
A könyörgés és a hazugság felkorbácsolta dühét
Lehajolt a lányhoz ki a földön fekve sírdogált
Megfogta a lány kezét,fölemelte csuklóját
A lány tudta mi jön, a félelemtől már reszketett
A fiú felvágta a csuklóján az ereket
A lány hiába próbált már sikoltani,nem tudott,a szája tele volt vérrel
De ugysem segitett volna,a fiú szíve tele volt gyülölettel
Kínjában már csak nyöszörgött
Miközben a fiú röhögött
Ez a röhögés kísérte élete utolsó percéig
Ez a röhögés kísérte utolsó csepp véréig
Kegyetlen kínhalált halt szegány lány
Végül az édes,megváltó halál enyhitett fájdalmán.

Úgy érzed nincs már miért élned
Nem tudsz már örülni semminek
Eleged van már az életedből
Arcod mindig nedves a könnyektől
Nem emlékszel mikor nevettél utoljára
Úgy érzed belehalsz a fájdalomba és magányba
Szívtelennek látod ezt a világot
Már csak a fekete színt hordod
Egy idő után eleged lesz helyzetből
Eleged lesz a ki nem apadó könnyekből
Dühösen letörlöd könnyeidet
És egy késsel felvágod ereidet
Nevetve nézed ömlő véred
Tudod,végre véged
Vége a sok szenvedésnek
Vége a sok hulló könnynek
Könny helyett már vér hullik
Egy élet már elmulik.......
Annyira magányosnak érzem magamat
Senkivel nem tudom megosztani fájdalmamat
Versekben közlöm szenvedésem
És mégis senki nem törödik velem
Bárcsak lenne valaki aki igazán szeret
Valaki aki a haláltól megment
Mert úgy érzem ha senki sem törödik velem
Nincs már semmi miért érdemes lenne élnem
Azt hiszem hogy ha meghalnék
Nincs senki e világon kinek hiányoznék
Verseket irok,hogy közöljem fájdalmam e kegyetlen világgal
Verseket irok,és közbe már ismerkedem a halállal
Beleszakad a szivem,hogy senki nem törödik velem
Beleszakad a szivem,tudva,hogy senki nem szeret engem
Nem akarok tovább élni ezen a világon
Már epedve várom halálom
Vagyon meddig tart mig meghalok??
Már nem birom tovább nem várok!!!
Itt van az ideje már,hogy meghaljak
Ugysincs reményem,hogy egy szerető szivet találjak
Világ,egy élet bucsuzik töled
Világ,egy élet csalodott benned
Világ mért kellett megszületnem
Ha nincs már sorsom csak,hogy szenvedjem
Világ miért kinzol engemet
Mért kell felvágnom eremet??
Világ mért vagy ily gonosz és kegyetlen
Világ mért kell pont nekem ennyit szenvednem?
Véget vetek életemnek
Véget vetek szenvedésemnek
Világ egy élet csalodott benned
Ezért sírva elbucsuzik mst töled....:'(

Egy nap eljön érted a halál,
Magával visz, de te maradnál.
Nem jött el az idő, mondod neki,
De ez őt már nem érdekli.
Milyen volt életed, jó vagy rossz?
Neked vajon, milyen lapot osztott a sors?
Mennyi bűnöd volt? Sok vagy kevés?
Milyen voltál? Ki másokat megért?
Vagy kevély voltál, és gonosz?
Ki másoknak csak fájdalmat okoz.
Ha sokat vétettél mások ellen,
Feloldást nehezen nyerhetsz,
De ha másokat megértettél,
Boldog voltál és nevettél,
Feljuthatsz a mennyországba,
Számíthatsz a glóriára.
Lelkeddel akkor nem bír a halál,
Testedre bűzös rothadás vár.
Lassan leporhad a föld mélyén,
Míg lelked ül a pokol tornácának szélén…

Miért fáj..
nem tudom hogy eltudom e tovább viselni érzem hogy bellülről tép szét...
Nézz a szemembe, mély és sötét, megölték benne a szeretet őrét, a szertetet ellopták belőle,
hiánya fáj, lelkem sötét lett tőle.
Lelkemből egy kis darabot szívesen adok,
de félek csak bánatot okozok,
így hát megtartom magamnak,
s így csak a fájdalmak nekem maradnak.
Lelkemben csak egy kis szikra kellene,
s rögtrön világosság gyúlna benne,
de nincs senki ki szikrát hozna,
hogy lelkemben világosság gyúlna.
Egyedül vagyok minden nap,
nekem már nem, süt ki a nap,
az életem sötét halott,
nincsen benne se csillag se hold.
Kérdem magamtól ki vagyok én?
Már meghalt bennem minden remény,
már csak üres test vagyok,
mit majd egyszer hátra hagyok.
Mikor?
Talán ma, vagy holnap...
várnak rám az oszló holtak
beállok én is közéjük
És én leszek a vezérük...
egy koporsó lesz majd az otthonom
s lelkemet már nem hordozom
Elválo tőle, őis elhagy
S talán egyszer majd a mennybe juthat...

nem értem...
körülöttem minden forog..
mi történik..
fáj hogy mindenki elhagy, nincs akire számítsak, csak a halál marad?
hallgassátok:
Gondolj arra, ha leszáll az est,
hívd, s halál társad lesz.
Feledd el apád s anyád,
nem szerettek hisz elhagytak némán!
Csak te vagy magadnak s a megváltó halál!
Bár nincs értelme, de bebizonyíthatod mennyit érsz, mennyit bírsz.
Gyenge ki elveszi magától az életet,
Vagy az ki bánatban és szenvedésben élni mer rebbenetlen!
Lehet szenvedsz lehet élvezed, de csak tőled függ milyen a lelked, életed!
mert mindenki annyit ér mit magából megmutat,
s mindenki annyit ér , mint sakálnak egy véres húscafat!
elég, vége!