Kinok és keservek....

Igazából az első bejegyzések óta nagyon sokminden történt, mind munka-, mind a magánéletem terén. Munka terén talán annyi változást tudnék emlitésre méltatni hogy kiléptem a munkaközvetitő békjóiból, és kaptam egy közvetlen szerződést a cégemmel, immáron teljes értékű hollandiai dolgozó ember vagyok. Lecseréltem a jogositványomat is hollandra, nem kellett levizsgáznom semmiből sem újra. Az új munkaszerződés azonban sok papirmunkát is hozott magával, nyakamba szakadt a betegbiztositás elintézése, az adózás és hasonló finomságok.
Június közepén vettem egy Honda VFR 750-et, nagy túrákat szeretnék vele csinálni, Július közepén voltam vele Magyarországon, egy hét alatt 4000km-t mentem, mindenfajta gond nélkül, csak tankolni kellett..

Van egy olyan mondás hogy aki sir attól el kell venni.
Én eléggé tartok ettől a mondástól, ezért csak a puszta tényeket mondom el. Sajnos ehhez a külföldi munkavállaláshoz fűződő reményeim egyre jobban elapadnak, a fizetésem több mint fele elmegy fix kiadásokra, beleértve a kaját is. Ez alapból felboritja a terveimet, amiket nem szeretnék elfelejteni. Erősen meg kell küzdenem a magánnyal is sajnos. Van egy barátnőm Magyarországon akit szeretek, és ő is szeret engem, de aki nem tapasztalja meg ezt a nyomasztó és elkeseritő érzést, hogy mit is jelent az igazi magány, nem tudja átélni mit is érzek. Kitaláltam hogyan tudnám legyőzni ezt a dolgot, és olyanokra veszem rá magam mint a naplemente bámulása, a templom harangjának hangja, ahogy minden nap, eljátsza ugyanazt a dallamot, és mégis minden nap más és más gondolatokat ébreszt bennem. Egyik nap Ausztria hegyei közé vágyom, másnap New York forgalmas utcáin szeretnék lenni, harmadnap Spanyolország tengerpartján szürcsölnék Mojito koktélt. Az a baj nem tudom igazán ki vagyok, mit keresek itt, és mit akarok a világtól, és mit várnak el tőlem. De ez a kijelentésem sem teljesen helytálló, ugyanis rengeteg tervem, elképzelésem van, de olyan szinten hogy nem tudok néha elaludni, annyit gondolkozok.

Összességében össze vagyok zavarodva kicsit, eléggé felkavart ez az egész Hollandia, meg a régi barátaim elvesztése is nagyon fáj. Nem tudom feldolgozni a múltat, nem tudom magam túltenni rajta egyedül. Nagyon fájnak a csalódások, és az hogy elvesztettem sok olyan embert akik sokat jelentenek nekem... Néha nem úgy fogom fel ezeket mint világrengető problémákat, hanem egy olyan feladatot, amire megoldást kell találni, ezt az utat az agyam diktálja. Ma azonban előtört belőlem a szivem hangja, és ma a bolhából is elefántot csinálok. Kezdek szembesülni azzal hogy nem minden fenékig tejfel, de nem adom fel egyelőre. Ezen a héten megfordult a fejemben, hogy szabadidőmben, hétvégente elmegyek Amsterdamba, és felkeresek 5 csillagos szállodákat, hátha van valahol megüresedett állás. Szivesen visszamennék szállodázni, de nem lenne szivem itthagyni ezt a jó csapatot sem. Az a szemét pénz motiválja ezt az egész szart, az a baj. Mindenkit, és mindent a pénz motivál, engem is. Kellene egy olyan helyet találni, ahol az embereknek nem számit mennyi pénzed van, nem az aranyfuxot nézik a nyakadban, hanem hogy milyen ember vagy. Lehet hogy csak én látom igy a világot, és mások boldogok. The way of happyness! Út a boldogság felé. Ez egy film cime, ami igazából nem a pénzről akarna szólni hanem a boldogságról, és mégis nekem az jött le belőle, hogy az ember akkor boldog ha milliói vannak.
Mostanában nem vágyom másra minthogy hazaérek a munkából hulla fáradtan, és valaki rámmosolyogjon, és adjon egy puszit..

Szenvedek, elesettnek érzem magam, nem érzem hogy lennék valaki is..

Remélem változnak a nézeteim.

Nos a mai nap eseményeit leirom pár sorban. Reggel 5 kor kidobott az ágy, tudtam előre hogy a mai nap komplett szivás lesz, egy nagyon nehezen hozzáférhető alkatrészt kell kicserélnem, legutóbb 6 órámba és nem kevés idegeskedésembe került. Bementem hát dolgozni, benn állt a garázsba 2 vontató is, az egyiken csak sárvédő gumikat kellett cserélni, na mondom azt gyorsan megcsinálom, aztán nekiesek a másiknak. Hihetetlen módon 2,5 óra alatt végeztem azzal az alkatrésszel ami multkor 6 óra volt. Igy egy stresszes nap helyett egy nagyon jó hangulatú napon vagyok túl. Bejött az egyik sofőr, egy elég jó fényképezőgéppel, hogy a cég weblapjára akar kitenni pár fényképet, természetesen az új kamiont fotózta, amin egy karcolás sincs, utána kitalálta, hogy hozzunk be egy nyerges vontatót, nyissuk fel a kabint, és tegyek úgy mintha szerelnék, természetesen tiszta szerelő ruhában, új fehér kesztyűben, és csillogó villogó villáskulcsokkal. A probléma csak annyi volt meglátásom szerint, hogy ilyen motort még sosem láttam, teljesen új fejlesztése a Dafnak, azt se tudtam hogy mi ez, sosem kellett még szerelni. Csinált rengeteg fényképet, csak úgy csattogott a gép, megkértem hogy emailben küldje át majd a normálisabb képeket, hogy meg tudjam veletek osztani hogy mégis hogy néz ki amikor "szerelek". A közvetlen szerződés aktivan intéződik, de van egy olyan aggodalmuk, hogy a mostani szerződésem május 6-ig szól kb, addig nem tudnak átvenni közvetlenül. Végre sikerült kideritenem Harrytól hogy mennyi adót vonnak le a fizetésből! Mi eddig azt hittük hogy 12-14%, közbe a fenét, 30% !! Délután elmentem Harry kocsijával bevásárolni (a szervizautót elvitte Geert), vettem egy folyadék lehúzót, olyan mint az ablak lehúzó, csak ez 75cm széles, és hosszú nyele van, és a betonról tudod lehúzni a vizet. Azért jó ez a kütyü, mert fellocsolom a garázst, hogy lemossam a koszt, lehúzom, és 15p múlva száraz! Már vetettem egyet, de azt a mosós gyerekek mindig behúzzák, most ezt odaláncolom a szerszámoskocsihoz. Közben Telefonon intéztem pár rendelést, kellenek újabb alkatrészek. Délután szépen sorban jöttek vissza a kamionok, amin találtam valami hibát, élből irányitottam be a garázsba, és pikk pakk megcsináltam. Beszéltem Jannal, mondta hogy az egyik kamionon nemsokára esedékes egy szerviz (olajcserék, szűrő cserék), mondtam neki hogy nincs se olajam se pumpám se semmim. Meglepetésemre azt mondta hogy jövő héten megyek (én! Geert-el, kamionnal Amersfoortba, egy autóműhelyt éppen felszámolnak, és jó pár cuccot megveszünk onnan, még Harry se tudott erről az akcióról. Van egy mitosz, ami nagyon piszkálja a csőröm. 2 ugyanolyan tipusu és korú kamion problémája ugyanaz, és nem tudok rájönni hogy mi hibásodott meg. Az a hibajelenség, hogy ha a hátsó részét megemeli a kamionnak, akkor egyszerűen nem termel több levegőt az autó, ha viszont leereszted, akkor ugyanúgy termeli tovább.
Munka után hazajöttem, nekiálltam csinálni egy továbbfejlesztett paprikás krumplit (az első széria nem lett a legjobb), de ez most olyan pöpec lett, hogy bárkinek izlene szerintem

A mai napom semmittevéssel is eltelhetett volna, de vettem az erőt, és átmentem a másik lakásba, vittem egy kést, amivel a szerelvényeket le tudtam szedni a fürdőszoba falról, és még egyszer kifestettem, most már egész jól néz ki. Miután félig meddig megszáradt, elmszaladtam a bizományiba, komoly 1 euroért vettem egy evőeszköz tartót, szőnyeget is néztem, de nem volt olyan ami tetszett volna. Visszamentem, és nekiálltam lesúrolni a teraszt, hihetetlen mennyi kosz van rajta, de csak a felét csináltam meg, mert szakadt az eső. A terasz után befújtam a fürdő padlóját cillittel, fél óra múlva pedig erős súrolókefével feltakaritottam, egész más szine van már. Takaritottam kicsit a konyhában is, délután 5 felé visszajöttem hogy csináljak kaját, lementem a Lidlibe, vettem energiatakarékos fénycsöveket a fürdőbe meg nagyszobába. Holnap benézek a céghez hogy mi a harci helyzet, hol tartanak. Nem tudom miért, de ez a garázs épités meg ház épités nem nekem való, rájöttem. Ja meg láttam a lidlibe 10 euroért vizforralót, lehet beruházok egyre, jól esik reggelente egy teát meginni.

Vasárnap szinte egész nap a cégnél voltunk, próbáltuk keresni a kulcsokat, közben jött a markoló, hogy a veszélyes darabokat lecibálja a földre, meg a garázs beton oldalfalait is kibontotta, hátha találunk pár kamionkulcsot. a 35 kamionkulcsból előkerült kb 6 deformálódott vasdarab, más nem. Jött a Scania szervizauto, a DAF, és a Volvo is, megpakolva kulcsszettekkel, az összes kamiont fel kellett törni. Ne úgy értsétek hogy felnyomni az ablakot, hanem a zárakat elég egyszerűen ki lehet szedni, roncsolás nélkül. A motorom 90%-ban elpusztult, nem tudtam pontosan kivenni hogy hogy néz ki, a mosógépet láttam, annak a falnak a másik felén volt a motor. Ráomlott a tetőszerkezet, az iroda, egy elolvadt aluminiumdarab maradt belőle. A vasárnapi fürdőszoba festést is elhalasztottam, semmi kedvem nem volt hozzá.

Hétfőn reggel az új telephelyünkre mentem kávészünetre, habár teljesen olyan hozzáállással mentem, hogy ma kirugnak, és kereshetek másik állást. Mint később megtudtam, volt is rá okom, mert aznap reggel Jan felhivta Folkertet, hogy nem tudnak most munkát adni nekem, mi legyen. Folkert persze mondta hogy nincs ezzel gond, másnap már egy másik cégnél kezdhetek. Ezek után egy fél órával Jan visszahivta megint, és közölte hogy itt maradok a cégnél, ne küldjön Folkert sehova máshova. Ez eléggé pozitiv dolog szerintem. A kávészünet után segitettem a vizvezeték szerelőknek, kaptam egy pepecselős, de hót egyszerű melót, az összes fűtéscsövet védőcsőbe kellett húznom, ilyen hővédő cső. Ráment az egész napom, legalább elment az idő. Aznap este kiszámoltam hogy hány ledolgozott munkaórám van a Jaarsmanal, egészen pontosan az elmúlt hétig 703,25 órát dolgoztam le. A Flex-ines szerződés szerint pedig 1080 munkaóra kell ahhoz, hogy a Jaarsma közvetlenül alkalmazhasson engem. Ehhez már csak 10 hét kell, ami egy kis reménysugár nekem. Elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ha letelik a 10 hét, és a Jaarsma nem rukkol elő nekem valami jobban hangzó fizetéssel, akkor itt hagyom az egészet, és keresek jobb állást.

Kedden reggel 8-ra bementem, eltakaritottam a szétbontott széf romjait ( 8 centis beton van benne), az iratok nagyja elégett belül, a plasztik kazetták megolvadtak, kellemetlen. Utána kiszedtem a raklapokat az egyik trélerből, ami pont az épület mellett állt, kuka az egész tréler. Közben undoritó szitáló eső esett, nem csoda ha nem tudok meggyógyulni., Délután a riasztós embernek segitettem, bedrótoztuk a telephelyet, kamerák, mozgásérzékelők, még az ajtókban is van érzékelő. Munka után vettem a fáradtságot, és kifestettem a fürdőszobát, egész szép világoskék szine lett, spéci fürdőszoba festék, vagyis remélem. Festés közben hivott Jan, hogy holnap ne menjek, majd csörög ha szüksége lesz rám.. Hurrá, legalább el tudok menni megvenni a hűtőt. Nincs mese, ki kell koplalnom a következő fizut, de hűtő nélkül nem tudok ott lakni.

Egy elég jól sikerült szombat után jött a kijózanitó vasárnap. Reggel 8-kor ébresztett Folkert, kérdezte hogy felébredtem-e már. Mondtam neki hogy most már igen, miért mi van. Ilyet szól hogy leégett a cég, plusz a melletti álló másik épület. Hát mondom ilyen nincs, nem akartam elhinni. Bringára pattantam a hülye álmos fejemmel és rohantam a céghez. Mind a két cég (Boels - gépkölcsönző, és Jaarsma) teljesen kiégett, az iroda is leégett. Nem tudom mi lesz most. A motorom is benn égett szerintem, még nem tudom pontosan...

Felhivtam Markot, mondta hogy hajnali 2 felé tört ki a tűz, egyelőre nem tudni melyik cégtől indult ki. Minden elégett...

Nem tudom mi lesz most...

Szombat este van, hulla fáradt vagyok, de leirom mik történtek.

Pénteken elszerelgettem a napot, este hazajöttem, lefürödtem, lementem a szokásos pubba, de éjfél felé már vissza is jöttem, mert nagyon lapos volt a hangulat.

Szombaton reggel már 8-kor talpon voltam, és mivel megengedték hogy elvigyem a céges kocsit, kaptam az alkalmon és elmentem bevásárolni mindent amit csak találtam. Vettem egy főnöki bőrfotelt, hanyatt lehet benne dőlni, nagyon kényelmes, 35 euroért nekem megérte. Vettem még egy elég jó kinézetű tányérkészletet, cukortartót, sótartót, apróságokat. Aztán átmentem a másik bizományiba, ott pedig megvettem az egy hete kinézett TV állványt 12 euroért, illetve vettem egy hullámos szélű kisasztalt is a nagyszobába. Lámpákat nem nagyon találtam, de vettem egy kerek rozsdamentes szélű lámpát, pontosan ilyet kerestem az előszobába a plafonra. A többi lámpát majd megveszem később. Épp végeztem a második bizományiba, amikor hivott Klas hogy fél óra múlva a lakásnál lesznek, beszéljünk. Persze ott voltam, nagyban vittem fel a cuccokat, amikor megjelent, el volt halva hogy mennyi energia van bennem hogy 5x szaladgálok fel-le a harmadik emeletre asztalokkal meg állványokkal, TV-vel. Természetesen semmi kifogása nem volt az ellen hogy kifessem a fürdőt, ennek örömére meg is vettem a hozzá való festéket, holnap megcsinálom percizen. Az ellen sem volt kifogása hogy bejelentsem magam erre a cimre, majd utána kérdez hogy hogy is megy ez pontosan. Klassal kb fél órát beszélgettünk, utána én is rohantam tovább, mivel most van kocsim és időm, igy szerzek mosógépet. Már vagy 3 hete adott az egyik sofőr egy telefonszámot, hogy nekik van olcsó mosógépük, és garanciával. Visszamentem a cég melletti bizományiba enni egy szendvicset, mivel még nem ettem semmit. Leültem, elkezdtem kajálni, közben felhivtam azt a számot, kiderült hogy a Washwacht nevű hely számát adta meg, amiről már hallottam, hogy jók. Elmagyarázta hogy hol vannak, kb 6 perc kocsival, kajálás után élből oda mentem. Megmutogatta a gépeket, kérdezte hogy mire lenne szükségem, mondtam hogy olcsóra, nem számit ha nem a leges legjobbat adja. rámutatott két féle mosógépre, az egyik egy Bosch, a másik meg egy EDY márkájú volt vagy mi, mindkettő 150 euroért (én 330-ért láttam a legolcsóbbat, igaz új). Végül megvettem a Bosch-t, jó kis gépnek tűnik. Megérdeklődtem a házhozszállitást, mondta hogy 25 euroba kerül, és bármelyik emeletre felviszik. Előjött belőlem a skót, és eszembe jutott hogy a mosóba éppen dolgoznak a srácok, valamelyik biztos segiteni fog nekem, max adok neki 10 eurot. Igy hát betettük a kocsiba a mosógépet, és visszamentem a céghez, ahol Gert megkért hogy segitsek targoncázni, mert kevesen vannak, és lassan haladnak targoncás nélkül. Beszálltam a melóba, tudtam hogy 20 perc és végzünk, ekkor már olyan 2 óra lehetett. Végeztünk a dobozokkal, szóltam az egyik srácnak hogy segitsen egy fél órát, nem tudom egyedül felvinni. Átmentünk, nagy nehezen felcibáltuk a gépet, lógott a nyelvünk, a másodikon meg is álltunk pihenni egy kicsit. A baj az hogy nagyon meredekek a lépcsők, és nagyokat kell fellépni. Betettük a helyére, lementünk a kocsiba, hogy visszavigyem a mosóba, kezébe adtam 2x5 eurot, abból csak 5 eurot fogadott el. Hibátlan mondom, a házhozszállitás ötödéből megoldottam. Annyira spúr nem vagyok hogy annak aki segit nekem, annak ne adjak, tehát belekalkuláltam, de igy is 20 euroval beljebb vagyok. Visszavittem a srácot, megint visszamentem a lakásba, hogy felvigyem még a TV-t, aztán pakoltam vagy 2 órán át. Összeraktam az ágyat, bepakoltam a szekrényekbe, végül elégedetten leültem tévézni egy kicsit. Jövő héten még akarok szerezni egy hűtőgépet, és onnantól kezdve elégséges a lakás az életben maradáshoz, de még sokminden tennivaló lesz. Nem zsúfolom túl, nem veszek fölösleges dolgokat. Visszavittem a kocsit, hazafelé beugrottam a kinaiba venni kaját, most azt nyammogom. Este lemegyek megint a pubba, kicsit lazitani, holnap is durva napom lesz.

Dióhéjban ennyi mára!