Este nyolc van, gyűlnek a haverok, mármint Bea haverjai, eddig kb tízen vannak, tudom, mert én nyitogatom nekik az ajtót.

Az első srác eléggé meglepett, ugyanis rögtön zuhany után, a fürdőből kilépve egy szál franciabugyiban és egy csipkés atlétában nyitottam ajtót. Azt hittem: Anett, mert vele beszéltem meg, hogy este összefutunk.

Ádám csak elvigyorodott, végigmért, aztán bemutatkozott, én meg gyorsan félreugrottam az ajtóból, hogy be tudjon menni… Azt hittem, elsüllyedek.

- Lálálálál Lálálálá Lá Lá Lá – szól a telóm idétlen csengőhangja, hülye osztálytársam állította át, neki nem tetszett az előző, mivel neki is az…
- Szia, Mimi!! – Mimiii??- sajna nem tudok menni, anya nem enged, jönnek valami távoli rokonok, csak késnek még legalább egy fél órát, így telefonon dumálhatunk, de leugorni már nincs időm. – hogy őszintét mondjak: áldottam Anett távoli rokonait, egyáltalán nem hiányzott a csaj .
- Figyi, tök durva volt, az történt, hogy…- és belekezdett egy hosszú, részletes történetet, amit hihetetlen módot élveztem is, sőt, ami még hihetetlenebb, főleg tőlem, hogy én is elkezdtem mondani cikis dolgokat..
- Hát velem meg az volt, hogy tudod, anyuék most nincsenek itthon és Bea re..
- Nem, nem tudtam, hogy nincsenek otthon..
- Jah, neked nem is mondtam,elutaztak két napra, de mindegy, most nem ez a lé..
- Nekem azt mondtad, hogy anyud hív, azért teszed le a telefont!!- üvöltött, és nekem csak akkor koppant, hogy mi a szitu… amikor valami hülyeséget ki kellett találnom….basszus semmi kifogás nem jut az eszembe..semmi.
- Itt vagy?- de mire kinyöghettem volna valamit, már le is csapta…

Hívtak Bea bulijára, de olyan nyomott volt a hangulatom, hogy inkább nemet mondtam.
De aztán mégis sikerült beráncigálniuk és egész jól is éreztem magam.
Pár ütődött kitalálta, hogy üvegezzünk- istenem ez olyan dedós- minden volt: sztriptíz, szerelemvallás, puszi a falnak, félárboc, komolyan minden, fogalmam sincs, honnan veszik az ötleteket, éppen ezen tűnődtem, amikor megéreztem Kitti – Bea egyik barátnője- könyökét a bordáim közt.

A meggyötört tropicana-s doboz kupakja épp felém mutatott, s a másik oldalon Ádám vigyorgott rám szélesen. Kicsit keresztbe állt már a szeme,egy liter boroskóla biztosan lecsúszott, s most kicsit meg is ijedtem –milyen hülyeséget fog már kitalálni?- minimum egy percig néztük egymást, mire megszólalt:

Ma megint ugyanabba a hibába estem. pontosabban tegnap. Hazaestem suliból és go gép.
Pff. Én. Azóta itt ülök. Bhasszus.
Csak döglök a gép előtt, nézem a tv-t és dagadok a sok kajától.
Ezen változtatni kell.
Ezért ma megerőlettem magam és elhúztam a popsim a dédnagyanyámhoz. Hár veri izgalmas volt. Eskü, már kívülről tudom az életét. Nem elég, hogy alig értek valamit a monológjaiból a sok ,,izé" , ,,hogyishívják" , és az az elágazó dumaa... OMG.
Aztán ismét gép. Úristen. Úgy felhúztam magam a GP változásain, hogy mérgemben átpártoltam ide... Aztán majd meglátom mi lesz.