... blogom.
Már nagyon régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy másokkal is megosszam életem pillanatait. Már ha valaki ezt el is olvassa...
Érdekes dolog ez... Számomra. Jól "kibeszélem" majd itt magam. Így van ez, ha az emberkének nincs valakije, aki meghallgatná az összes baját és akivel megoszthatná a gondolatait.
Szóval, magamról mit is írhatnék - hogy megérts? Szerintem egy normális lány - nő vagyok (nézőpont kérdése), az ikrek jegyében születtem és állandó problémám kettős személyiség és a társ nélkülözése. Magyarul, hihetetlenül szerencsétlen vagyok, ami a pasikat illeti. 1-2 mozzanatban felvázolom: volt 1 pasim - vőlegényem, akinek én túl sok voltam, így 5 év után dobott. Ez volt 2 éve. Azóta valahogy nem igazán sikerült rátalálnom az "igazira". Már ha van ilyen... A sors csak olyan embereket állított az utamba, akik bizonyos (eléggé ütős) okok miatt nem feleltek meg. Többnyire nem igazán free férfiak... Aztán ha véletlenül jött valaki, aki nem volt nős, annál meg azzal rontottam el a dolgot, hogy túl rámenős voltam. Mert szerintem én randizni sem tudok... Szomorú...
Most tutira az gondolod, hogy szegénykém, ilyen problémákkal küszködik, még biztosan nem volt része nagyobb gondokban... Hát, ez így nem teljesen igaz, átéltem én már 1-2 dolgot, de ha az ember egyedül van valahol, 1-2 baráton kívül másra nem számíthat, más nem igazán foglalkoztatja (a munkáján kívül), csak az, hogy milyen jó is lenne... Ebben inkább nem merülnék bele.
Szóval most itt tartok. Várok. Nem tudom, mire... És lassan telnek a legjobb éveim. 1edül. Ez van.
Oldal :
1