Hát tegnap elköltöztem. Reggel taliztam Beával a Westend-nél, reggel fél 9-kor. Ittunk egy kávét, majd irány a Ferenchegyi. Bepakoltam 2 böröndöt, és levittuk busszal és vilamossal a Király utcába. Szerencsére Judit otthon volt. Tettünk még egy kört, csak már több cuccal. Este volt nehéz, amikor autóval mentünk. Otthon volt, játszott a gépen. Mikor egyedül voltam lejött az emeletről. Annyira sértőn nézett rám. Elakarom vinni a memóriakártyát is?-kérdezte. Miért vagyok ilyen furi, mondta, hogy segít költözni, mondtam inkább ne. Nem érti, miért vagyok ilyen, ő nem bántott. Mondtam neki, szerinted nem bántottál. Ekkor már sírtam. Majd jól rámbaszta az ajtót. Este még próbált jópofizni, mert írtam neki, hogy a képeimet mentse le egy lemezre. És baby-et,ami szar volt.

Sok ez már nekem. Megkértem arra, hogy a cuccaimat hozhassam fel a garázsból. Írta siet haza. Hívom erre mondja, hát mégse siet annyira haza. ezen kibuktam. Akkor minek mondja, hogy siet haza. Leüvöltöttem az agyát, és rányomtam a telefont. Visszahívott, miért nem szóltam hamarabb, annyira sürgős? Hallottam, hogy valami szórakozóhelyen van. Mondtam neki, aki szórakozzon a vén ribancával az a szemét. Erre írt, hogy mire hazaér ne legyek itthon. Ki ez? Miért vagyok geci és bunkó. Visszaírtam neki, nézzen már magába ki a bunkó. Hihetetlen számomra, hogy így viselkedik. Hogy ennyire hazug, és szívtelen, nem ismerek rá. Ő nem az én Gáborom. Ja, mindig én vagyok a szemét. Azt hiszem most kibuktam!!

Már nem is tudom, mit higyjek. Ki mond igazat, mi az igazság. Az elmúlt időszakban ment a szarkavarás. Nekem nem megy az, hogy úgy csináljak, mintha semmi se történt. Nemrég kijöttek belőlem az elfojtott indulatok. Már nem bírtam magam tartani. Gyűlölöm. Nemrég született volna meg az első gyerekem, persze, ha a drágalátos apukája nem úgy dönt, ahogy. ezt soha nem fogom neki megbocsátani, és ezt meg is mondtam neki. Tele vagyok gyűlölettel és haraggal. Haragszom az egész világra, és magamra is. Egy hét és költözöm. Tartok a jövőtől, hogy miként fogok kijönni anyagilag. Az első pár hónap kemény lesz, amíg a munkahelyemen le nem telik az egy év. Már úgy elmennék egy tombolni, kibuliznám magam. Talán összejön...

Megkaptam az albérletet. Tegnap este lefixáltuk a dolgokat.
Azért tegnap húzós napom volt, d.u.-án kitört a családi balhé, a Szandra összepakolt, és elköltözött. Most én következem, még 2 hét.
Elmondtam a Gábornak, hogy a Szandra elmondta, Nóra mondott rólam valamit. Ő megkérdezte Nórát, Nóra pedig engem. Ez nem igaz, azt mondta. Már nem is érdekel, nem bírom már ezt az állandó feszültséget. Nekem van egy sógornőm, és én láttam, hogy milyen a kapcsolata az Anyukámmal. Hát, nem ilyen, mint a mi anyós-menye kapcsink. Mondani sose nem mondta, de éreztem ,hogy nem kedvel. És ha valamim eltünt, mit mondhattam volna a páromnak? Az Anyukád lenyulta a cuccomat? Mindenesetre most boldogok lehetnek, én is lelépek, és már nem kell elviselnie egy idegent se a lakásában. Nem igazán vette észre azt se, ha kitakarítottam. Dicséretet nem vártam el soha, de legalább mondott volna valamit. Tiszta feszült vagyok, nem érzem jól magam már ott. Örülök, ha dolgozom, akkor csak este megyek haza. Valahol örülök, hogy megvan az albérlet, de egy kicsit szomorú vagyok, félek az egyedüllétől, már megszoktam, hogy van mellettem valaki. Most is dolgozom, csak szüneten vagyok,de már húzok is vissza.

Nem is tudom hol kezdjem, hosszú lenne az elején. Egy nehéz időszakot élek most meg, még nem vagyok túl rajta, de valamivel már jobban vagyok. Egy nehéz és fájdalmas szakítás.
Persze az elején minden csodálatos volt, a rózsaszín felhőnek köszönhetően könnyebben elnéztük a másik hibáit. Nagy szerelem volt, és felmerült a gyerek kérdés is. Én tiltakoztam, mivel még nem álltunk úgy, hogy egy gyereket vállalhassunk, mégis engedtem neki. Természetesen egyből teherbe estem, de addigra már ő nem akarta, én viszont az ultrahangos vizsgálat után, igen. Soha nem éreztem magam annál teljesebbnek, mint akkor. Csodálatos érzés volt. De nem tarthattam meg, ő nem akarta. Azt mondta, lesz másik, mintha valami tárgyról beszélt volna, nem pedig egy élő kis csöppségről, aki az ő gyereke is volt. Mély nyomot hagyott bennem e tette, a műtét után már nem úgy néztem rá, mint korábban. Valami megváltozott. Egy részem nekem is meghalt, ott, a műtőasztalon. Soha nem tudom ezt megbocsátani neki
Most keresek albérletet, jobb is, hogy szétmentünk, túl éretlen ő még. Volt külön életünk, de az anyóshoz kellett költöznünk, onnantól kezdve csak romlottak a dolgok. És persze a haverok. Tudni illik, hogy én 4évvel idősebb voltam a páromnál. Érettebbnek ismertem meg,mint ahogy az elmúlt időszakban viselkedett. Neki még a haverok és a buli, nekem már egy család! 25éves vagyok, jobb, hogy ez most derült ki, mint 2-3év múlva, és egy olyan emberre vesztegettem volna az időmet, akivel nem egyeznek e jövőbeni terveink. Már alig várom, hogy elköltözhessek, itt mindig csak a feszültség van. A ház szinte ontja magából a negatív energiát. Ma is veszekedésre keltem, az ajtóm előtt kiabáltak. Nem tudom, de az én családom nem ilyen. Itt szinte mindenki azt csinál amit akar, így nem csoda, hogy a volt páromat nem tudtam a helyes irányba terelni. Több annál, mint ahogy viselkedik, de hát a társaság... Pedig egy időben sikerült a helyes ösvényre lépnie, csak azért tenni is kell valamit, ő viszont szereti a könnyebbik utat választani. Soha nem kellett semmiért se megküzdenie, gazdag családból való. Én is voltam 21éves, én is buliztam, de én ezen már túl vagyok. A másik pedig, hogy a telefonjába, egy csaj férfi néven volt beírva, és kiderült. Amíg én dolgoztam, ő addig egy másikkal szórakozott. Persze nincs köztük semmi. Csak éppen akkor kezdett furcsákat mondani, amikor ez a nő felbukkant. Bár nem őt hibáztatom, a volt párom hívta, és írt neki, ment hozzá, miközben én ott voltam mellette. De a szakításunkhoz nincs köze a csajnak!! Annyira hülyének néz, és gyerekesen viselkedik. Ezt azért nem vártam volna tőle. Persze nekem természetesnek kellett volna vennem ezt. Egyfolytában a féltékenységemre hivatkozott, azért nem mondta meg, és azért írta be férfi néven. De nincs köztük semmi. Csak amint kirakott az volt másnap az első dolga, hogy a csajhoz mehessen. De a csajnak is hazudik, hogy dolgozik egész héten, nem ér rá, sok dolga van, közben a haverjával füvezik. Nekem erre nincs szükségem, ő nem egy igazi társ, aki hazudik a szemembe, és füves haverjait többre becsüli, mint a párját,aki sokmindent megtett érte, mégse elég jó. Miért is? Mert nem szívok be mint az állat, és azt se tudom,hogy hol vagyok, és nem bírok a lábamra állni, és nem nevetek az idióta beszólásaikon?
Most kezdhetek mindent előlről. Pedig voltak álmaink nagy családi házról, a kutyák már megvoltak, vannak, nyugodt kis életről, ketten egy házban, rokonok nélkül.
Most pedig megyek, és rágyújtok egy cigire, erre is visszaszoktam, 1évig nem dohányoztam, a volt párom mellett raktam le.