S mindez azért volt, mert a megvetett
érzékiség, a titkolt, rettegett,
amely rajtam már úgy uralkodott,
szépűlni akart bennem. A titok
megint álarcot vett: két emberét
éltem, két ember külön életét,
fényt-árnyat együtt, nappalt-éjszakát:
a sötét rész rejtegette magát,
és be akarta bizonyítani
(ami igaz), hogy az ő álmai
különbek a fényéinél, s ahogy
az ellentéteibe átcsapott,
egyszerre - a szerelmet, a gyönyört
ismerve már - úgy hódolt, tündökölt,
hogy a szegény, sápadt eszményiség
elfogadta, mint szövetségesét,
mialatt engem mart a bűntudat,
hogy az ördög súgja imáimat.

Like a piece to the puzzle that falls into place,
You could tell how we felt from the look on our faces,
We were spinning in circles with the moon in our eyes,
The room left them moving between you and I,
We forgot where we were and we lost track of time,
And we sang to the wind as we danced through the night,
And we sang…

Ay oh ay oh ay oh ay

kicsikét

[ tovább.. ]

Volt egy kacsám. Na, azért nem kell rám csúnyán nézni! "Csak" egy plüss kacsa volt. Tequlia. Nem, ezúttal nem is halt meg. 2003 óta volt a lelki társam, nagyon szerettem, és tudom, hogy feltöltődött azzal a sok szeretettel (és könnyel, és bánattal, és magánnyal, örömmel, boldogsággal) amit adtam neki.
Nem történt vele semmi tragédia. Csak odaadtam valakinek, aki fontos nekem. Remélem, hogy vigyázni fognak egymásra.

Jack cica

Egyre inkább úgy érzem, hogy nincs szerencsém a kisállatokkal. Pedig én annyira, de annyira imádom őket! Legutóbbi cicámba - Jack-nek hívták - például konkrétan szerelmes voltam. Gyönyörű, Garfieldhoz hasonlító tünemény volt.

Festettünk. Nyár volt, meleg. Be kellett zárnom a fürdőszobába, hogy ne legyen láb alatt, és a IV-en laktam. Kiengedték, mert nyávogott. Kint van a macska a párkányon! Üvöltöttek, mint hogy behozták volna. Rohantam, megfordult, hogy jöjjön hozzám. Rohadt horganyzottbádog! Végig néztem, ahogy az én okos kis életem 4 emeletet zuhan és a lépcsőre esik. A soktól nem emlékszem, hogyan értem ki a lépcsőházból. Még élt, élni akart! És én is azt akartam!

Éjfél volt, nagynehezen találtunk egy non-stop állatklinikát, Budán. Átrohantunk a városon, 13 ezer forintért megállapították, hogy nagyon szerencsétlenül esett. További 63 ezer forintot fizettem volna érte (boldogan, és feltétlenül), ha meg tudják menteni. De nem tudták. Belehalt az altatásba.

Denis óta (a szomszéd vadászkutyája végzett vele) nem szerettem így állatot.

Miért történik velem mindig ez?

Kezdem azt hinni, hogy én vagyok a Looney Toons-ból Elvira.

A különbség az, hogy én sosem bántanám őket!

R. I. P. Jack drágám!

Hát igen. Elfoglalt vagyok. Zajlik az élet körülöttem. Benne vagyok nyakig.
Sokat vállaltam, de bízom benne, hogy meg tudom majd oldani, s nem buknak ki mellőlem azok, akik fontosak számomra.
A még megmaradt régi, és a megszerzett új barátaim, akik némi színt visznek sivár, elgépiesedett, túlhajszolt, "modern" életembe.
Remélem, miattuk, sosem leszek magányos, még ha egyedül hajtom is álomra fejem.
Az emberek, akiket a barátaidnak tartasz, mindig többet érdemelnek, mint amit adni tudsz nekik.
Köszönöm mindenkinek, aki a barátjának tart, hogy megtisztel ezzel.