eszméletlen, ami lezajlik bennem. reggel beérek gy-re, nevetős. megyünk egy kört a városban, szépet látós még mindig nevetős. bemegyünk suliba, tanulós, lefáradós, szépen lassan bepunnyadós. egy-két pozitív élmény tartja a lelket bennem. kijövünk suliból, végig röhögöm a kossuth utat. de tényleg. szabályszerűen nevetek, alig bírom abbahagyni. majd hazaérek, msn kicsit, még mindig vigyori. kis tanulás, nincs még gáz. elkezdek filmezni, nem tetszik, unom, elmegy az életkedvem - persze nem ettől - és most ott tartok, hogy bár nincs kedvem sírni, de iszonyat űr van bennem. saját magamat sem értem. 
one republic - apologize
