Érzem, hogy belül nyom valami...már órák óta. Tehetnék ellene, de túl messze van a cél, lehetetlennek tűnik elérni. Mi lehet ez? Csak nem a... pisi?
Küld tovább Nyomtatóbarát nézet

Régen, az őskorban történt. Egyszer elment élelmet keresni Kohordzsi, és ahogy ment, és fákat mászott, amikről almát szedett, a magasból megpillantott egy fekvő alakot. Már megörült, hogy valami sebesült állat, amit könnyebb lett volna elkapni, de mikor elkezdett hozzá közeledni, kirajzolódott egy emberforma. Ez az emberforma lihegett és csak úgy folyt róla a verejték a szenvedéstől. Kohordzsi szónélkül kikereste zsákjából a vizet, és odatartotta ziháló embertársának, aki köszönő tekintettel fogadta el tőle. Ezután Kohordzsi, bár fáradt volt, felemelte társát és elvitte saját barlangjába ahol már biztonságban volt az "idegen(".




A mai időkben:
Horváth Krisztofer András Géza ment az utcán, meglátta az út túloldalán szerelmét, Angélát, és körül sem nézve át akart futni az úton. Csakhogy épp egy autó elé ugrott ki, akinek sofőrje ismeretlen: mivel ahogy elütötte, tovább is hajtott.





Azt hiszem ennyit elég is volt példálóznom ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy mire gondolok, már ha van olyan ember, aki elolvassa a saját irományain kívül másokét is, és még el is gondolkodik rajta...
Azt hiszem elegem lett...
Miért kell nekem az elviselnem, hogy mindenki nagy ívből szarik a másikra. Hogy régen ha mentél az utcán és látszott rajtad, hogy valami bajod van, akkor odamentek hozzád, és próbáltak segíteni. Vagy legalább feltették a kérdést, aminek akkor még tartalma is volt, hogy jól vagy?, Minden rendben? . Mert ma már erre az az automatikus válasz, hogy semmi. Azért mert a kérdést sem úgy teszik fel. Hanem a tipikus kérdések-illemkérdések-üreskérdések-megkérdem, mer mit kérdezzek, de amúgy leszarom kérdések:mizu? mi van veled? mesélj valamit! na mi a fet? na mi van? szia rég találkoztunk, történt veled valami?
Erre a válasz: SEMMI. Közbe meg szült három gyereket, majdnem meghalt a férje, anyagi gondjai vannak, fesztiválokon volt, nyaralt, túllépett egy régi félelmén.


Tegnap meg felszállok a buszra:
sofőr: - Késett a vonat?
én: - Igen..
sofőr: - Mi a baj?
én: - Beteg vagyok.
sofőr ( rámnéz kb hülye vagy? képpel): - A vonatra gondoltam.

Ennyi. Naiv vagyok, tudom, hogy gondolhattam, hogy érdekli, mi a bajom. Hiszen... kit érdekel?

Ropognak a csontjaim reccs reccs és egyre furcsább érzés..

[ tovább.. ]