Elmondtam valami nagyon szépet valaki nagyon csúnyának. és ez nem olyan jó.
Volt nálunk egy kisebb parti. És mostanában rám van akadva egy nagyobb bal****. Többféle módszerrel próbáltam a tudtára adni hogy nekem NEM tetszik az idegbeteg stílusa. Egy hónapja ismerem. állandóan hívogat és íméleket ír. kicsit olyan fenyegető a stílusa. talán félek tőle. talán csak simán idegesít.
Elmeséltem neki hogy van egy számomra kedves film amiben annyiszor koccintottak a "Csodálatosan szép egzisztenciára" ameddig már nem tudták számolni. Erre azt mondja az idegbeteg: "-Igen?" mondom: "-Mit 'Igen?'". Megkérdezi: Mi a lényeg?
nem értette meg hogy nincs lényeg. Csak eszembejutott és elmeséltem neki.
Nagyon fontos hogy minden percben nagyon fontos mondanivalónk legyen?
nem hiszem.

Hová süllyedt a világ? Elveszett már minden. Mentem délután az utcán és egy 10 év alatti kiscsóka gyerek követelte hogy adjak neki cigit. Persze. Ő nem tudja hogy ő 10 év alatti. 14 évesen én sem tudtam hogy 14 éves vagyok. Valahogy autómatikusan kialakul hogy a saját világunkban kezdünk élni és ha én 17 vagy éppenséggel 10 év alatti vagyok akkor azt hiszem hogy az a természetes. És hirtelen mindenről van véleményem. Érdekes hogy mindig mindenről van véleményem. Aztán ha változnak a napok csak megváltozik a vélemény és ha valaki pont nem emlékeztet az előző verzióra akkor fel sem tűnik. 15 évesen még tarháltam pénzt. Érdekes. Most csak megmosolygom ha egy ilyen fiatalszerű már le van égve pénzről meg cigiről. Mármint nem amiatt. hanem hogy egyáltalán minek foglalkozik ilyenekkel. Persze akkor más volt amikor én csináltam. És ez így megy évszázadok óta. Érdekes hogy mindenki személyes történelmében még minden más volt...