Azt hiszem utolért a szerelem. Kicsit minden teljesen olyan, mint a sorozatokban. Tavaszos, illatos, virágos, dalos, szerelmeses. Tök jó. De nem mindig. Mert inkább tök rossz. Mer csúfolnak emiatt. Főleg a barátnőm. Van egy fiú. (nem írhatom le a nevét) Mer neki olyan a nézése. És kicsit hosszú is a haja. Olyan kedves meg minden. És múltkor is a szünetben adott nekem olyan rágóbanlevős matricát, amin egy terminátor volt, bár egy hercegnős jobb lett volna de mindegy, és othon fel is ragasztottuk lányokkal az iróasztalom közepére, de gyorsan le is kellet kaparni mert jött haza anyu és nehogy meglássa, mert akkor kiderülne a Titok. Mert biztos megkérdezné, hogy mióta tetszik nekem a terminátoros matrica, mert mikor egyszer múltkor vettünk olyan rágót és nem a hercegnős volt benne, hanem a terminátoros akkor széttéptem. És azt meg nem mondhatom meg neki, hogy Tőle kaptam. De most halálosan lefoglal a szerelem. Mint egy ilyen hősnőt. Nagyon. Ha ez egy sorozat lenne, én lennék a szőkehaju lány akibe mindenki szerelmes, aki folyton telefonál és a cukrázdában kibeszél mindent a barátnőivel akik kicsit nem olyan szépek mint ö. Szóval minden percemet lefoglalja. Még a büfébe sem járok le a szünetekben, hogy nézhessem a _ hátát. Olyan szép a kapucnis pulcsija. Nagyon nehéz az érzéseimet megfogalmazni, de olyan, hogy szeretném megfogni a kezét és futni vele. Mármint a _val, nemcsak a kezével, pedig nem is szeretek futni. Azt hiszem ez a szerelem. Hogy mást akarunk mint egyébként. Tehát eddig a Mekit akartam meg a vadangyalt. Most meg Őt. Ha áthívna játszani a házukba az jó lenne nagyon. De nem fog, mert ha az kitudódik az tökre nem jó, mer neki a szomszédja az én padtársam és jóbarátja és ha megtudná, kinevetne és az egész osztály tudná még a _ néni is, megrontaná az egész életünket. Ezért kell titokban tartanom. És csak a hátát néznem. De amíg a fejemben meg a szívemben van ez az egész addig tök jó. Folyton rá gondolok. És olyan az egész mint a sorozatokban.