<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<?xml-stylesheet href="http://www.bloblo.hu/rss/rss20.xsl" type="text/xsl"?>

<!-- generator="boastMachine v3.1" -->
<rss version="2.0">
 <channel>
	<title>Mindenféle.....</title>
	<link>http://www.bloblo.hu/sup.php</link>
	<description></description>
	<language>en</language>
	<docs>http://backend.userland.com/rss092</docs>
	<pubDate>Péntek, 08 Okt 2010 20:40:35 +0000</pubDate>
	<managingEditor>admin@bloblo.hu</managingEditor>
	<webMaster>admin@bloblo.hu</webMaster>
    <item>
      <title><![CDATA[Ott a nyugdíj, hol a nyugdíj?]]></title>
      <description><![CDATA[Sosem foglalkoztatott igazán a nyugdíj, meg az ő korhatára. Néha azért meglepődtem dolgokon... Pl. amikor az uram egyik jó barátja, aki rendőrnek állt (néhány évre) negyvenakárhány évesen elment nyugdíjba. Előtte még elvégzett egy langyika fősulit-mert hát az előmenetelnél az bizony sokat számít. Megjegyzem, nem olyat,ami a rendőr munkájával kapcsolatos. Nyelv-vizsgát is tett-cigány nyelvből. De legalább benne volt az akarás. Nem szakadt bele a munkába. Nos, a jó kis nyugdíja mellett még jobb, adómentes állást is talált magának. 
Aztán közben egy másik velem egykorú(volt osztálytársam)is nyugdíjba vonult onnan. Neki azért kicsit nehezebb dolga volt,rabokat őrzött, tán 2-3évig. Most boldog nyugdíjas. 
Azon tűnődtem, vajon az asztalok mögött ülő rendőrségi alkalmazottak is megtehetik-e ezt?
Más is előhozta bennem ezeket a gondolatokat. A faluban kitört a nyudíjaztatási mizéria. A &quot;fél&quot;falu az éveit számolgatja, és sóvárogva várják a nagyok döntését. Megértem őket. Ez már  egy zavarosabb, fárasztóbb, idegesebb világ. Ha nem is 40évesen, de 55 évesen én már bizony nyugdíjaznám(de legalábbis biztosítanám a lehetőségét) az óvónőket, a tanárokat, az ápolókat, és még  sokan másokat.
Szomorú a kép, amit látok. Látom magam körül, hogy az évek során mivé válnak a kollégák..., hogyan lesznek a türelmes, tapasztalt, jó szakemberekből türelmetlen, beteges, zsémbes hárpiák. Okkal válhatnak ilyenné(már látom). Nem azt mondom, hogy mind az lesz, de elfáradnak 55 éves korukra; . 40év munka az óvodában rendkívül sok! Nem másról beszélek,csak magamról, és a munkámról.(ijesztően hasonlít az előttem járók útjához) Én még csak a 25.-nél tartok, és nem szeretnék ilyenné válni.
25 éve nap mint nap felelős vagyok 20-25 gyerekért, és ugyanezzel tartozom a szüleinek, közben oldom a problémákat, segítem őket. Legyek kreatív, mindig tudjak újat adni, naprakészen új tervekkel előállni, rendezzem az  adminisztrációs dolgokat. Vegyem észre ki beteg, ki lenci, kinek lütyög az orra, ki szomorú.  ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12398/Ott-a-nyugdj-hol-a-nyugdj</link>
      <pubDate>Péntek, 08 Okt 2010 20:28:31 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12398/Ott-a-nyugdj-hol-a-nyugdj#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[kultúrasszony nem nyugszik...]]></title>
      <description><![CDATA[Csak nem hagy nekünk békét,....... finom városi lelke még mindig nem írta ki magából az összes nekünk szánt gondolatot, amelyből végül kisebbfajta kisregény kerekedett ki. Néhány közülük a teljesség igénye nélkül:

- Pesti kultúrember módjára(mert ez mindig hangoztatja)szarik rá, hogy mit költöttünk a kutyára, és mivel jár egy kutya,mert neki voltak többtízezret érő fajtatiszta kutyái. Ha akarnám megkérdezném:Hova tette őket? Hogy sikerült lesüllyednie ennyire, hogy ingyen keverékért sóvárog, ingyen házhozszállítással. De nem kérdezem, mert akkor vége-hossza nem lenne a gyűlölködésének. Nem ér az egész annyit...Ő olyan komoly állattartó, hogy a nevét sem merte kiírni. De kedves Mazsi megtaláltunk. Ne ijedezz, nem szállunk rád, mert az sem ér annyit..., csak marhára furdalt bennünket a kiváncsiság, ki akarja nekünk ezt a sok jót. Láttunk, elég is volt belőled annyi...

Elképzelhetetlennek tartottam eddig, hogy a 21.században, egyes fővárosi embereknek még mindig olyan képzetük legyen a vidékiekről, hogy azok tanulatlanok, faragatlanok, irigyek, vagy parasztok. De ha parasztok is, becsületes munka az övék. Igaz nem a cickójukkal, meg a farukkal domborítanak, mint ahogyan valahol láttuk<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />, hanem a két kezük munkájával. Kedves Mazsi, amit ők termelnek, te azt hamikázod! Lehet, hogy a vidékiek nem járnak villamossal, nem ülnek repülőgépen, nem járják naponta a plázákat, de attól még kedves, rendszerető, jószívű emberek.

-Azt is írod, hogy mi &quot;újfent&quot; ideggyenge vidékiek, azért vagyunk ilyenek(milyenek<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/89.gif" alt="?)" />, mert irigykedünk rátok pestiekre, mert mi is ott szeretnénk lakni, és élvezni akarjuk mind azt, ami nektek van. Adod a jótanácsot is: fogadjuk el, hogy nem lehet, mert nekünk ez jutott... Hát tudod: kell a fenének! Nem véletlenül ez az otthonunk, ami... , minden szépségével, és nehézségével együtt. Te pedig sosem fogod megtudni, hogy miről maradtál le...<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />

A kutyus köszöni szépen jól van..., vidám, játékos. Már megtanult itt-ott szótfogadni. Ismeri a &quot;nem&quot;, a &quot; ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12360/kultrasszony-nem-nyugszik</link>
      <pubDate>Kedd, 07 Sze 2010 08:08:22 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12360/kultrasszony-nem-nyugszik#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[Kultúrasszony visszavág]]></title>
      <description><![CDATA[Néhány hete egy kb. 3-4 hónapos kiskutya szegődött hozzánk ;kulimájszosan, sárosan, szinte meg se lehetett különböztetni rajta hogy melyik az igazi folt, melyik a mocsok.

Kerítést festettünk. Leült mellém, és nagy bánatos szemeit rá meresztve sírt. Jól táplált kutyus volt, talán néhán órája ereszthették útjára... Még 2 óra múltán is ott őrzött bennünket. Néha megcsóválta a  farkát, nyalogatta kezünket-lábunkat...és még mindig csak sírt, nyüsszögött. Nem volt szívünk sorsára hagyni, megbeszéltük a családdal, hogy ideig-óráig befogadjuk, amíg gazdát nem találunk neki. Így már a másik két kutyánk mellett egy 3. csajszi is ugrabugrált<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />.

A gyerekek még aznap este, fél 9-kor megfürdették, megszárították. Na, akkor jött a meglepetés, mert szegénykében nyüzsögtek a bolhák. Ahogyan elnéztük, nemsokára érkezett volna a következő vérszívóhad. Nem örültünk, Annyi bolha ellen a nyakörv sem fogja megvédi a másik kettő kutyát. Imádkoztuk<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />, és reménykedtünk, hogy másnap kapunk megfelelő kencficét az írtásra. Sikerült ellátnunk a pofátlan bolhák baját, és nem két forintba került....egy ampulla néhány ezer Ft. Mindenesetre kutyusunk szőre immár csillogott-villogott, és a nyüszítés is megszűnt.

Felhívtuk a környező állatvédő egyesületeket, de sajnos nem volt hely a foltos számára, helyette azt tanácsolták, hogy hirdessük meg az interneten, hátha úgy gyorsabban sikerül helyet találni neki. Fel is adtunk vagy 30-at különböző helyeken, és a faluban is kitettük a hírdetőtáblára, hátha helyié volt az &quot;elkóborolt&quot; kutya. Azóta is próbálunk  rendes gazdára lelni, sajnos nem sok eredménnyel<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/68.gif" alt=":(" />.

Első alkalommal egy 50-es &quot;úriember&quot; keresett meg minket, mint mondta: egyből beleszeretett, és már a hétvégén elvinné...Örömünk határtalan volt, hiszen azt ígérte, hogy megfelelő mozgástere is lesz az ebnek. Örömünk a hétvégéig tartott, akkor derült ki, hogy nagy ívben tojik mindarra amit ígért. Felhívtuk telefonon, azt válaszolta: már nem aktuális a DOLOG! Kérdésünkre, hogy nem kellett v ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12355/Kultrasszony-visszavg</link>
      <pubDate>Szerda, 01 Sze 2010 18:59:37 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12355/Kultrasszony-visszavg#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[Az ideális férfi]]></title>
      <description><![CDATA[Jókat csemegéznek a nők, ha az a téma kerül szóba, hogy milyen az ideális férfi. Megjegyzem a férfiak se különbek, ha az ideális nőről van szó. Az sem mindegy, hogy mikor jön elő a téma
Valószínűleg mást válaszolnánk 20, 30, 40,50 évesen. Ahogyan idősödünk-és jön meg az eszünk-, úgy kopnak az ábrándok, és tisztul a kép.
Tizenhat-és 20 között arra gyúrtunk, hogy jóképű legyen, lehetőleg deltás. Különösen jó volt feszíteni mellette, ha jó helyen szerepelt a közlistán,-menő fiú volt. Megszóltuk, ha egy ronda vagy öreg krapek mellett fiatal nő őgyelgett. Már mondatta is velünk az életkorunkból fakadó nagyfokú tapasztalat: &quot; Na, ez is csak a pénzéért....&quot; A fiúk is csak a nőt bántották: &quot;biztosan *****...., de a pasinak igen jó lehet&quot;  Azóta fordult a világ, legalábbis az enyém. Már el tudom képzelni: &quot;...az a pasi igenis tudott valamit, és sikerült megadnia annak a nőnek, amire vágyott. &quot; Ha ideig-óráig, akkor is!
Ábrándozni jó. Azonban lassan rájövünk, hogy balgaság. Vagy nem is; talán csak némi bátorság kéne....

Öt nőt kérdeztek meg, 20-50 év között, hogy nekik mi számít. Én magamat kérdeztem meg (jobb híján). Igazából nem tetszettek a válaszok, a kérdések se. Azért csak végigjártam. Önértékelésnek, elégedettségi mérésnek nem volt rossz.

1. Piperkőc vagy borostás?
- Úgy tűnik, hogy a külső érdemli az első helyet. Nem kötözködök, azért van benne valami. Valaminek kell, hogy megtetszen benne. Tőlem aztán borostás is lehet....., -néha kifejezetten jó  Legyen tiszta, ápolt, illatos. Persze ne húzzon kondenzcsíkot maga után. Nekem szóljon az.
Az sem kell, hogy mindennap nyakkendősen-ingesen, tükrös cipővel lépjen ki a gardróbból. De vegye észre,ha már túl sokat volt egy göncben, és ne várja meg, amíg a munkásgatya magától is megáll a sarokban......
Tőlem aztán lehet kövér-sovány, csak engem szeressen. Nem kell, hogy a Barbie Ken-je legyen. Jól essen ránéznem, sugározza, hogy engem akar.
2. Okos vagy ügyes?
-Legyen talpraesett! Ne ijedjen meg egy kis barkácsol ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12253/Az-idelis-frfi</link>
      <pubDate>Szombat, 26 Jún 2010 13:52:11 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12253/Az-idelis-frfi#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[Nem tudja a jobbkéz....de egy biztos: én jóban vagyok veled, te meg velem]]></title>
      <description><![CDATA[Tényleg nem tudja...
Még mindig a program..., aminek szakértése a fenntartó dolga. Nálunk eddig nem ez volt a divat. A régi főnöknéni -anno- keresett egy magának valót, aki biztosan nem kukacoskodott. Megtehette. Kedves férjura képviselő úr volt, és a pmester szimpatizánsa, mondhatni kebelbarát. Nem úgy, mint a mostani vezetőnk, mert bizony a pmesternéni nem őt akarta abba a bizonyos székben látni, amibe mégis belekerült, hanem az ő saját kis védencét. Akármilyen hosszú és nagy a keze, a többi község( tagóvoda) képviselői mást akartak, meg az óvoda dolgozóinak jelentős része is. 
Új főnökünk tehát felkereste az illetékes jogi személyt-a jegyzőt-, hogy megtudja hogysmint legyen a szakértés.  &quot;Keressetek magatoknak egyet! Nem érünk rá ilyesmire!&quot;- volt a válasz. Alaposan ki voltunk segítve. 
Aki keres talál...,olyan emberkére leltünk, aki se nem koma, se nem barát, viszont több évtizedig dolgozott az óvónői pályán, és jó híre van. Néhány napon belül elolvasta a programunkat, és két kisebb változtatás mellett elfogadta-persze egyenlőre még csak szóban. Meg lettünk dicsérve <img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />
Tudtam én, hogy ügyesek vagyunk!
A nagy örömünk másnapra ürömmé változott. Jött a nagyházból az üzi-, raportra hívták a főnököt. A pmesternéni finoman szólva leordította a fejét: mit képzel ő, hogy csak úgy szakértet? Különben is, ő már kigondolta, hogy kit fog felkérni a nemes feladatra (régi országos barátosnéját)
Paff!
Újabb telefon..., megkövetni a szakértő egyet. Arra azért jó volt mindez, mert újabb bizonyítékot kaptunk arra: vannak még normális emberek. Sértődés helyett, honoráriumkérés helyett felajánlotta további segítségét.
Hamarosan jelentkezett a szakértő kettő, aki jó néhány éve nyugdíjban van (egyébként ő is jó hírű); és van más dolga is..., de ha rá ér, és a család többi tagja oda engedi a számítógéphez, akkor el fogja olvasni az elküldött anyagot, mindezt jóval nagyobb összegért... Tök jó ez a haverság! Úgy néz ki így megy ez kicsiben, nagyban.
Néhány nap, és újabb telefon ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12234/Nem-tudja-a-jobbkzde-egy-biztos-n-jban-vagyok-veled-te-meg-velem</link>
      <pubDate>Hétfő, 07 Jún 2010 19:19:25 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12234/Nem-tudja-a-jobbkzde-egy-biztos-n-jban-vagyok-veled-te-meg-velem#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[Nem tudja a jobb kéz,... avagy hogy kerül a zsemle a habarcsos talicskába]]></title>
      <description><![CDATA[Új programunkba keményen bekerült az egészséges táplálkozás is! ( remélem nem csak szép álom marad.) &quot;Ámen&quot;-mondták kolléganőim a megbeszélésen; bár igazából nem hisznek a változásnak. Ha már bevettük....jó vóna, szép vóna! 
Jelenleg az egészséges táplálkozás igényét nem képes kielégíteni az óvoda ( pedig állítólag ki tudná.) Nem csak anyagiak híján. Nagy szerep jut a kényelemnek, a lustaságnak, és a spórolásnak ( ki,hova,és kinek spórol?- ez is egy sarkallatos pontja a dolognak.)
Elsőként egy saját élelmezésvezetőre lenne szükségünk. Jelenleg az iskolaival közösködünk, aki egyáltalán nem ismeri az óvodások szükségleteit, és bagózik ránk... Az étlapot a konyhásnénik állítják össze, előtérbe véve a mihamarabbiságot. Kéthetente   esszük ugyanazt szinte bötüről-bötüre, mert talán a gondolkozás is fárasztó... Heti 3 alkalommal van műleves, de legalább változatos benne a betét: 1. galuska, 2. nap: betűtészta- ez a gyerek kedvét is feldobja. máris lelkesebben mondják: ez már megint zacskósleves! Messziről érződik a leves műsége. 3. nap mondjuk kiskocka vagy kiskagyló,- jó móka mikor felragad a szájukra, szívesebben  eszik<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />. Továbbra is divat a porpöri-feldobva kis tejszínnel. Egyébként ebben is van változatosság: van belőle natúr, gombás, szalonnás..., mindezek gazdagon olajos lével, hogy látszódjon a mennyiség. Aztán itt van még a mélyhűtött szilvás gombóc, a barátfüle, az előgyártott pipifasírt- persze ezek is sajtosan, pulykásan, pipisen, sonkásan... A levesbe is mélyhűtött zöldségkockák kerülnek- ne rontsa má' az imidzsét egy-egy igazi friss szál répa vagy petrezselyem. 
Már sokszor panaszkodtam emiatt....
Mindenhonnan ezt hallani: Együnk sok zöldséget, és gyümölcsöt! Nos...
Almát, banánt hetente kb. kétszer kapunk,- uzsira. Ha az alma túl nagyra merészelt nőni, hát akkor kés jár neki, és feleződni kényszerül. A banánnak még nem jutott ilyen sors. A héten kb. 2-3 alkalommal (az 5 napból) kapnak a gyerekek és persze mi is: édességet! Akár boldogok is lehetnénk. Ú ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12229/Nem-tudja-a-jobb-kz-avagy-hogy-kerl-a-zsemle-a-habarcsos-talicskba</link>
      <pubDate>Kedd, 01 Jún 2010 19:43:43 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12229/Nem-tudja-a-jobb-kz-avagy-hogy-kerl-a-zsemle-a-habarcsos-talicskba#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[Ébredjfelvégre!....KisBalázs!!!!]]></title>
      <description><![CDATA[Majdnem elaludt, örökre. 
Egy haverjával száguldozott egy olyan országúton, amiről úgy gondolták, hogy nyugis. A kanyar fogott ki rajtuk...
Ő, hetekig volt kómában, majd mélyaltatásban. Az agya hatalmasra duzzadt, nem bíztak az orvosok abban, hogy életben marad. De a szervezete megmutatta, hogy élni akar,hogy élnie kell! Felépült de nem teljesen.
Szemmel is jól látható mozgáskoordinációs/   egyensúlyzavarokkal küzd. Kézmozdulatai darabosak, mint ahogyan a beszéde is. Úgy lépked, mint aki nem érzékel  távolságot. 
Nem bízok a mendemondákban... Minden emberben a legjobbat keresem, és a saját szememnek hiszek. Hiába mondták a gyerekeim: &quot; Képzeld, anyu! Ilyen, meg olyan..., és vezet!&quot; &quot;Biztosan meggyógyult, ha újra jogosítványa van a vezetésre.&quot;-nyugtatgattam őket. 
De már én is láttam!
 Nem értem..., hogyan adhattak ki 1-másfél év után egy ilyen papírt valakinek, aki súlyos balesetet okozott, a maga, és utasa életét veszélyeztette; és micsoda szerencse, hogy akkor éppen senki másét nem! Ivott is, nemcsak simán a menőt játszotta (bár a kettő néha együtt jár). Azt mondják, az apuka megteheti, hogy a gyereke vezethessen. ( Már ezt is elhiszem.) Mindezt azzal magyarázza,: örül, hogy visszakapta őt. Mindent megad neki bármi áron! Megteheti. Megteheti?????
Ez a fiú ma sem egészséges! Ott folytatja, ahol abbahagyta... Iszik, száguldozik, haverokat,  tinicsajszikat fuvaroz, akik a feltuningolt autóban a világ legjobb nőinek érezhetik magukat. Közben a környéken lakók-főként a kerékpárosok-attól rettegnek,mikor lesz egy újabb baleset; és vajon ők lesznek-e a következő áldozatok. 
Nem értem a szülőket...,hát vakok ők? Hát nem volt elég nekik a virrasztás?
Nem értem azt az illetékest sem,aki ilyen komoly felelősséget ruházott erre a fiatalemberre,és megadta neki az engedélyt. Vagy több illetékes is kellett ehhez?
Nem értem a fiút..., örülnie kellene a szerencséjének, az életének. Nem tanult belőle... Talán most azt palástolja ezzel a magatartásával, amit a balesettel e ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12223/bredjfelvgreKisBalzs</link>
      <pubDate>Péntek, 28 Máj 2010 21:58:43 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12223/bredjfelvgreKisBalzs#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[VALÓSÁGSóóó/4]]></title>
      <description><![CDATA[Még kb. egy hónap, és vége lesz a sóóónak, legalábbis ennek. Aztán kezdődik majd egy újabb, remélhetőleg nyugodtabb, és kellemesebb élményekkel telibb.
Hihetetlen, hogy túl vagyunk a ballagáson; az meg még inkább, hogy különösebb cécó nélkül megvolt. ( óhaj-sóhaj nem merült fel az iskola részéről.) Fehér blúz,térdközépig érő fekete  szoknya..., na és igen!..a csinicipő, amiből nem kandikálhatott ki a lábujj. Ez volt a legfontosabb öltözékre vonatkozó előírás. Kihangsúlyozta az igazgató úrnő,,hogy akinél mégis meglátja,annak lekiabálja a fejét,- nem fogja érdekelni az sem,hogy ott van apja-anyja.
Az én gyerekemnek pedig kilátszott! Nem a &quot;csakazértis&quot; miatt, hanem mert úgy gondoltam, ha a szalagavatón nem volt erotikával túlfűtött a lábujja, akkor talán most se.  <img src="http://www.bloblo.hu/smilies/15.gif" alt="15" />  Ne ám má', hogy ne lehessen.még egyszer felvenni..., hát milliomos vagyok én, hogy folyton újat vegyek? Az osztályban még egy renitenske volt, a közösség-díjas kis kedvenc,- így aztán mi is megúsztuk a dolgot.
Tűző nap, aszfaltra rendezett padsorok,,fia árnyék nincs... Messzeségben a dobogó, mögötte magyar színekbe öltöztetve a háttér,...batár nagy. Azt legalább láthattuk, ha már a saját gyönyörű gyerekeinket nem. Pozitívum, hogy nem kellett a forróságban végigállniuk a két órát. Néhány produkció után kb egy órába telt mire mindenki elbúcsúzott mindenkitől: diáktól, tanártól, iskolától; meghallgathattuk 15-ször ugyanazt pepitában. Röpködtek a nagy szavak, amit akkor, abban a pillanatban néhányuk talán el is hitt. Az úrnő is fenségesen beszélt, az ég megnyílhatott volna felette..., pl. amikor arról beszélt, hogy a tanáraik mennyire odafigyeltek a diákjaikra, mennyire segítőkészek... 
Díjak kiosztása---5-6 név váltakozik folyamatosan. Már lassan mi is kívülről fújjuk őket.( Főként közösségi munka, és sportteljesítmény) Hol a többi diák? Ők selejtek Vagy csak a  szürke tömegbe vesztek?  Hogy lehet hogy ők semmiben sem jók? Persze van rá magyarázat. Az óvodában még szeretnek gondolkodni, kimondott igén ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/12194/VALSGS4</link>
      <pubDate>Vasárnap, 09 Máj 2010 15:43:02 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/12194/VALSGS4#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[...boldognak lenni...2]]></title>
      <description><![CDATA[A kérdés feladva: vajon hogyan teremthetjük meg a harmóniát az életünkben? 
A hozzáértők ( a lélekbúvárok), olyan szépen meg tudják fogalmazni... De ezekkel ugyanaz a bajom, mint a bölcsességekkel. Semmitérő, és sehol fel nem használható hatalmas igazságok. Önmagában egyik sem igaz, mert önmagában semmi sem létezik. Mindig vannak körülmények, váratlan lehetőségek, és fordulatok, és mindenféle adalékok, amikről az élet folyamatosan gondoskodik. 
Az egyik okos ember ezt írja: &quot;Két fontos képességgel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy elérhessük a boldog állapotot: el kell fogadnunk azt, amin nem tudunk változtatni, és képesnek kell lennünk változtatni azon, amin lehet. Szerintem ez állati klasszul hangzó hatalmas blődség. 
Mikortól lehet valamire azt mondani, hogy megváltoztathatatlan? Honnan tudhatjuk, hogy biztosan megpróbáltunk-e már minden lehetőséget? 
A fejben dől el vagy így-vagy úgy..., kinek-kinek a fejében. Az egyik fej eldönti: nincs tovább...- ő az aki feladja. A másik lehetőségeket keres...-nekem inkább ez tetszik.
Azt is mondja: &quot; A család a boldogság egyik alapköve&quot;...kéne, hogy legyen (fejezem be).
Nézzük, hogy a kb. 100 befolyásoló tényezőből melyik milyen hatással van elégedettségi/boldogságérzetünkre. ( ...csak néhány...<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" /> -egyenlőre )
-Egészség: Nem a teljes egészségi állapot határozza meg, hanem inkább az &quot;egészségérzet&quot;. 
Igaz! Ha rosszul érzem magamat a bőrömben, a környezetemben, az mindenfélét produkál, csak jót nem. A bánat megbetegít...
-Stressz: &quot; Sokat jelent, ha végiggondolom, hogy mi okozza a azt az életemben; majd megpróbálom kiiktatni a feszültség forrását.
Nos, akkor vegyem elő a sodrófát...? <img src="http://www.bloblo.hu/smilies/107.gif" alt=":D" /> vagy jöhet a lakatlan sziget...persze nekem. Legalább pár napra.... Vagy elváljak?
&quot; Ha nem tud változtatni a kiváltó okokon, alkalmazza a feszültségoldó technikák valamelyikét: sport, meditáció kreatív hobbik...
Alkalmazom kérem....<img src="http://www.bloblo.hu/smilies/30.gif" alt=":)" />, mást mit is tehetnék. Egy baj van velük, hogy nem megoldás egyik sem, csak tüneti kezelés. 
-Öreged ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/11858/boldognak-lenni2</link>
      <pubDate>Vasárnap, 07 Feb 2010 21:18:33 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/11858/boldognak-lenni2#cmt</comments>
    </item>
    <item>
      <title><![CDATA[...boldognak lenni...]]></title>
      <description><![CDATA[Rendkívüli hiányérzetem van..., főként boldogságból. Valaki azt mondta, hogy a boldogság szó helyett jobb elégedettséget emlegetni, mert az előző tünékeny állapot .  Igaza van. Karácsonykor fejembe vettem, hogy talpra állok. Igyekszem..., bár nehezen megy. Azonban ahogyan telnek a napok egyre másra kapom a jeleket-vagy legalábbis azt gondolom, hogy nekem szólnak, és nem lehetnek véletlenek... Igazából ezek visznek előbbre, hogy igenis merjek a sarkamra állni! Muszáj változtatnom...
Vajon ez kit érdekelhet? Az mellékes. Egyenlőre szükségem van arra, hogy kiírjam magamból azokat a gondolatokat, amik nyomasztanak, vagy amiket nehéz helyre rakni. Talán tanulnak mások belőle, vagy én tanulok...
A napokban új jel érkezett egy regény formájában. Mellbe vágott, mégpedig az a hasonlóság, amit a kisregény szereplője és a magam sorsában látok. Persze nem minden egyezik, de ugyanaz pepitában...., a negyvenakárhányéves nő, aki sok mindenről lemond... Nem a gyerekek miatt , mert hát azok felneveléséhez is két ember kéne... A gyerekek felnőnek, kirepülnek lassan. A szeretlek szó már csak üres frázis, vagy már az sem. A hősnő a Kiábrándult Nők Klubjában kap segítséget. Amikor a csoportvezető megkérdezi ki mire vágyik, akkor magának sem meri kezdetben bevallani. Aztán egy másik nő, arról kezd beszélni, hogy vezetni tanul, és a tudat, hogy hamarosan sikerül, a szabadság ismeretlen érzésével tölti el. Mert attól fogva bárhová mehet. 
Jó gondolat...
Hát igen, nem nagy valami, mindennapos dolog; mégis  óriási lendületet, változást hozhat az életben. 
Én is ki szeretnék mozdulni.....
Szükségem volna barátokra, társaságra. Megfulladok itthon. Nem járok már sehová, a baráto(nő)k elkoptak. Mert a barátságot ugyebár ápolni kellene. Elhibáztam...
Az uram nem érti, hogy miért nem elég ő, és a gyerekek. Pedig húsz éven keresztül csak ők voltak. Volt néhány sikertelen próbálkozásom régen is, de aztán lemondtam róluk, és próbáltam bebeszélni magamnak-úgy tűnik sikeresen-, hogy nem is olyan ..]]></description>
      <link>http://www.bloblo.hu/post/sup/11851/boldognak-lenni</link>
      <pubDate>Szombat, 06 Feb 2010 20:53:01 +0000</pubDate>
      <category>General</category>
      <comments>http://www.bloblo.hu/post/sup/11851/boldognak-lenni#cmt</comments>
    </item>
  </channel>
</rss>
