Hát szép jó napot!
Itt vagyok, nem vesztem el örökre Görögországban!
Viszont most itthon vagyok Magyarországon, hazajöttem az egyik táncoscsajjal, akivel jóba lettm kint, és azért nagyon sokat segített...de hát annyia nem volt jó ötlet ez a hazautazás, most már mindegy, itthon vagyok, de szerdán indulok vissza, ugyanis Nikonak csütörtökön lesz a születésnapja, és addigra mndenképpen kint szeretnék lenni...szóval, nem szakítottunk, nem történt semmi rossz, egyébként azt mondtam neki, hogy azért jövök haza, mert a nagyimmal prolémák vannak...tudom, hogy ez nem szép, de valami nyomós okot ki kellett találnom, hogy miért is megyek haza egyik pillanatról a másikra...na ja...
Elmondtam neki, hogy jövök haza, hát nagyon összetört a kis szíve, de biztosítottam róla, ogy visszamegyek hozzá, mert nagyon szeretem őt, otthagytam rengeteg cuccomat, csak hogy tudja, hogy megyek vissza...mert miért ne mennék?..igaz, hogy bazi nehéz nekem kint, de megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, ogy jó legyen mindakettőnknek, és ehhez, cska meg kéne emberelnem magamat, mert az a baj velem, hogy hisztis vagyok...de most minden meg fog változni, mrt nem hagyom magamat..kiviszek körmös cuccokat, és van laptopom, és most új dimenziü nyílik, tudok dolgozni és ezáltal elfoglalni magamat...nem lesz az, ami előtte volt, végülis ezért érdemesvolt hazajönnöm, bár sokáig úgy volt, hogy még ezek sem jönnek össze..na az lett volna a szép....megőrültem volna...
Egyébkén vettem egy nagyon jó könyvet Szendi Gábortól a Pánik címűt és nagyon sok hasznos dolgot találtam benne a pánikbetegségemmel kapcsolatban, és rájöttem dolgokra, hogy feleslgesen félek csomó mindentől, csak nem merem magamat teljesen elengedni...na ja, mert be vagyok görcsölve állandóan, automatikusan, és nem tudom, hogy miért, félek az élettől, pedig nem neheéz, csak vannak szabályok amiket jobb ha betart az ember és akkor nincsen félnivaló..na ja...
és meg kell tanulnom azt, hogy képes vagyok a boldogságra, mégha nem is így neveltek, vagyis inkább sehogy...
De zért fáj, hogy apuékkal nem találkozom, így hogy most itthon vagyok, egy barátnőmnél vagyok, és apu azt se tudja, hogy mi van velem...szegény..nagyon hiányzik, mert mem rdemli meg ezt, de nem tudok mit ktalálni, mert már fóbiám van attól, ha csak ír egy üzenetet...szeretem, imádom, de állandóan a pénz körül forog minden, de azt tudom, hogy belehalna, ha megtudná, hogy nekem van valami bajom...és most hogy meg nem jelentkezek...csak attól félek, nehogy megtudja, hogy itt voltam, ert akkor szerintem elveszíteném őt örökre...így is nehéz volt elengedni, mert hát vgülis nekem az otthonom óbudán békásmegyeren van, hiába mesélem mindenkinek, hogy fuu nekem milyen klassz, itt élek görögbe s nekem minden hiper jó, csak áltatom magamat, meg másokat is...sajnos már barátaim nem nagyon vannak, és nem tudom hogy miért, tök rossz....Dóri is elveszítettem, vagyis hát ezek szerint soha nem is volt barát, azt állítja, hogy én ávertem őt 2szer, de közben ez egyáltalán nem igaz...amikől ő beszél azt nem átverésnek hívják, hanem őszinteségnek...de mindegy, már nem foglalkozom vele, mert csak lehúzza az energiáimat...kint várnak rám, és ez a lényeg, semmi más..bele tudok menekülni a világ nehézségei elől Niko karjaiba, ahogyan ő is az enyémbe, mert tudom, hogy neki hatalamas seb van a szívén és a lelkén, amit még nem tudtam megfejteni, hogy mi az....de úgyis meg fogom tudni egyszer...és akkor nem menekül, mert nagyon szeretem őt és megteszek mindent annak érdekében, hogy ő boldog lehessen, és én is...együtt képesek leszünk rá, mert megérdemeljük, hiszen annnyit szenvedtünk már mindaketten...

Na jo napot!
Itt vagyok ujra a netezoben, mert mar hol lennek...talan jo lesz ha itt maradok, de meg mindig nem vagyok benne biztos...szeretnek vele lenni, de nagyon nehez..tegnap este elkezdett feltekenykedni egy kb. 65 eves papper miatt..szerintetek normalis? azt hiszi en megcsalom egy ennyi idos emberrel, annyira szeret, hogy nagyon feltekeny, es nem akar elvesziteni...tegnap mar megirta, hogy mekkora butorokat csinal az otthonunkba..hat nem aranyos...valamit viszont ki kell talalnom,hogy legyenek barataim, es munkam, mert akkor tenyleg be fogok csavarodni, mert nehez igy nagyon...
Tok jo, ma elmegyek Pamelaval, meg a Lindaval vasarolgatni, nem leszek egyedul..meg hat kapok Pamtol egy kis energiat, lassan szerintem jonnek a netezobe, hal istennek..mondjuk most en sem indultam el otthonrol olyan koran, mostam meg ilyenek, es hat meg kb. csak 1 oraja vagyok itt a 2 helyett...ugyhogy alakulgatnak a dolgok. de nagyon sokat kell dolgozni ezert, hogy valora valjon ez az alom....
A panikbetegseget el kell tuntetni az eletembol,, mert nagyon megkeseriti az eletemet, de hat magamat kell meg az agyamat kell rendbe rakni...

Na szevasztok!
Itt vagyok megint, tegnap nem voltam, mert hat kivetelesen volt dolgom...Tegnap nagyon felidegesitettem magam,tobb okbol is..
Atmentem Doriekhoz, hogy ne legyek mar egyedul, es hogy kicsit kibeszelhessem magambol a fajdalmaimat, de hat nem nagyon sikerult..na mind1..Aztan kerdezte Niko hogy merre vagyok, en megmondtam, hogy a csajoknal, es odajott az apartmanhoz, kerdeztem, hoy ulne-e be velunk egy itokara a Misihez(ven alkoholista, akinek van egy kocsmaszerusege)
Azt mondta, hogy nem szeretne, holott kozben tudta, hogy ez az utolso este a csajokkal, es azt akartam, hogy megismerje oket,. de hat ot nem erdekelte..na mind1, kiabaltam vele, ne szoltam hozza, mondtam, hogy akkor menjunk haza, de o mondta, hogy megmutatja a leendo otthonunkat, amfilochiaban, kirvara nem volt kedvem hozza, de hat mit tehettem volna...na mind1...Elmentunk, nagyon jol nez ki igaz, hogy egy faluban van, de hat most mar nekem tok mindegy...A tengerrel szemben, nagyon szep...Este mondtam nei, hogy igy nekem nem fekszik a dolog, azt mondta, ha en nem erzem jol magam, akkor nekem haza kell mennem...mire felhivtam a csajokat, de mint kiderult ok nem akarjak, hogy hazamenjek veluk...entudom..azt mondjak, hogy szeretnek, de en nem hiszem el, nem oszintek...en ugy gondolom, ma is taliztunk egy pillanatra, de le se szartak a fejemet...na mind1...
Aztan meg apam irt, hogy kuldjek haza penzt, de hogy mibol es hogyan azt nem tudom...annyira elegem van belole is, hogy csak a penz miatt keres fel, egyszer meg fogom unni, aztan nezhetnek...volt otthon penz es pikkpakk elfogyott, nem vagom, hogy mi tortent....na mind1....
Most meg itt vagyok ugyebar a netezoben, irom a blogomat, de hat utana sztem elmegyek a jumboba, veszek egy ket dolgot magamnak, hogy kicsit boldogabb legyek....
Annyi bolondos kepet csinaltunk tegnap este az emberemme, sokat nevettunk, es ekkor dontottem ugy, hogy nem hagyhatom itt szo nelkul ot, vagy ha hazamegyek, akkor szolok neki mindenkepp..mert o nem ezt erdemli....nagyon szeretem es mindennap harcol az eszem a szivemmel...mar kertem az angyalokat, hogy segitsenek eldontenem, hogy mi a helyes.....

Majd jovok!!!

Na sziasztok!
Folytatom megint a picike kis tortenetemet...
Eldontottem, mit is szeretnek vegul..Nikot..Tegnap elmentunk a csajokkal vasarolgatni, mert hat mit is csinaljunk...borzaszto volt hallgatni, ahogyan tervezgetik, azt, hogy, hogyan is mennek tovabb a vilagban..mert titokbna en en is vagyom valami ilyesmire, de ugyanakkor meg biztonsagot is szeretnek az eletemben, mint szerintem mindenki...tegnap este elvaltam a csajoktol, hazamentem es iszonyatosan elkezdtem sirni, mert tenyleg annyira tanacstalannak erzem magam...most meg konnyu itt agrinioban, mert a csajok itt vannak es nem vagyok annyira egyedul egesz nap, de ha atkoltozunk amfilochiaba, akkor mar sokkal nehezebb lesz...hallgattam este bodi gusztitol a szemembe konny csorogot, es folyamatosan bogtem, mint egy kisgyerek...ekkor megjott Niko...kerdezte, hogy mi tortent, en meg valtig allitottam, hogy semmi...de hat az ember megsem sir ok nelkul mint tudjuk..nem hagyott beken, es elmondtam neki mindazt, ami a szivemet nyomja...figyelmesen vegighallgatott, es megkerdezte, hogy vissza szeretnek-e menni a sztriptizbarba dolgozni, mire en mondtam hogy nem, hogy en vele szeretnek lenni mindig, es o azt mondta, hogy engem szeretne mindig olelni az egesz eleteben....nagyon elvarazsoltam ezt az embert basszus...soha nem gondoltam volna, hogy valaki meg igy fog ragaszkodni azutan, hogy engem minden pali csak ugy siman lepockolt magarol...most meg tenyleg kellek valakinek, de hat nagyon nehez...mas vilag, mas kultura, de megis bevallaltam...erosnek kell lennem, mert ha meg tudom magamat egy kicsit emberelni, akkor nagyon boldog lehetek, de ehhez tenni kell...es pnt most ahogyan irom ezt a blogot, ebben a pillanatban hivott fel az uram...hat ilyet...:d de nagyon orultem neki...ugyhogy elhataroztam, hogy nagyon megemberelem magamat, ha tenyleg boldog szeretnek lenni...!szerintem jol dontok,egyebkent mondta a palim, hogy azt szeretne, hogy gorog allampolgar legyek na ja!!! szalonnat haver? (egy filmbol van ez, nem vagyok idiota)
Na jol van, most megyek, majd szerintem folytatom holnap, most ugy annyira nem tudok mit irni, de az angyalok segitenek nekem en tudom
Minden rendben lesz!!!!!!Vagyis van mar!!!!!!!!!!

Na jonapot kivanok!
Ujra itt vagyok, hogy folytassam a kis tortenetet...
Na szoval, hazamentem oktober 27-en, es akkor en osszejottem a volt palim volt legjobb haverjaval..hadd ne mondjam, hogy nagyon rosszul jott le ez az egesz, mert hat a volt palim a mai napig meg mindig szeret, es hat szep kis dogokat irogatott a kozos kepeink ala az egyik kozossegi oldalon..de talan csak azert akartam vele lenni, hogy megse legyek egyedul, biztosan ertitek, jo volt valakihez odabujni, szeretgetni, azert jo volt, de erezni nem tudtam oszinten semmit...
Kesobb(kb.3 het)megmondtam neki, hogy en visszamegyek gorogorszagba dolgozni, mert szuksegem van a penzre, mert hat jelenleg en vagyok az egyetlen kereso, a csaladban..o ezt elfogadta, es megmondta, hogy megvar, en meg gondoltam, hogy szegeny gyerek, mit muvelek en vele...nagyon gonosz tudok am lenni, vagyis inkabb nem is gonosz, hanem nem merem elmondani neha amit oszinten erzek, mert felek, hogy azzal megbantom a masikat, holott inkabb azzal bantom meg, ha nem vagyok oszinte..na mindegy, most mar ezt is megtanultam..
hat kimentem egy masik lannyal egyutt, es ujra ment minden nagyon jol..ujra jol ereztem magam, tiszta jo ennyi csajjal egyutt elni, persze vannak nem kicsi nehezsegek is, de hat nem lehet minden tokeletes de nekem igy abszolut jo volt..
Aztan ott kezdodtek a gondok, hogy nem lehetett penzt keresni, mert nem voltak vendegek, es hat, na ja...
de attol fuggetlenul a hangulat az mindig kifigastalan volt, sok baromkodas, nem tul noiesen hozzateszemde nem erdekelt minket semmi es senki
Majd az egyik este bejott Niko valami oreg haverjaval..amikor meglattam azt hittem, hogy osszeesek az izgatottsagtolannyira boldog voltam, pedig mar azt hittem, hogy soha tobbe nem latom ot...de ott volt, es megfogadtam, hogyha megint kerdezi, akkor megfogom adni a telefonszamomat odaultem hozza, a szokasos, fizette a piakat, hogy ott legyek..gyorsan mikor a fopincer ur nem lathatott semmit, a telefonjat az asztal ala raktam es beleirtam a telefonszamomat...hihihihihi...
Sikerult, masnap mar hivott is, hogy talalkozzunk, de en nem vettem fel a mobilomat, nem tudom megmagyarazni, hogy miert, talan feltem ettol az egesztol...megbeszeltuk, hogy talalkozunk egy helyen, de en nem mentem, persze folyamatosan hivogatott, mert o meg ott vart ram...szegenyke..de hat ugye nekem ott volt az akkori palim, es nem tudtam, hogy mitevo legyek, hogy fogja ezt a lelkem elbirni..elhataroztam, hogy tobbet nem beszelek vele, pedig mindennap hivogatott, irt sms-t hogy minden oke-e, meg hogy nagyon szeret es var haza..na mondom, hogy lehetek egy ilyen utolso patkany, hogy en meg itt kint mas palival vagyok..
De elhataroztam, hogy nem erdekel semmi es senki, en Nikot akarom, mert amikor meglattam ot az elso pillanatban tudtam, hogy nekunk kozunk lesz meg egymashoz...
Talalkoztunk mindig Nikoval, ez decemberben volt, szinte minden masnap, kozben nagyon feltem, hogy nehogy meglasson valaki..annyira boldog voltam minden egyes nap, amikor talalkoztunk, hogy azt nem is lehet szavakba foglalni, es ezt mar nagyon reg nem ereztem a sok csalodas utan...mindig atmentunk a masik varosba, kavezni, elhalmozott ajandekokkal, de akkor meg semmi szex nem volt koztunk, csak erzelmek, mert nem akartam magam odaadni olyan konnyen, es nehez volt magamat visszatartani, de oda kellett azert figyelni, ki akartam deriteni, hogy tenyleg adriennt akarja-e, vagy csak a testet...
De o tenyleg Adrienn-t akarja, es mielott hazamentem az utolso este amikor talakoztunk, kaptam tole egy aranynyaklancot, meg elhalmozott minden joval..nagyon jolesett...megbeszeltuk, hogy visszajovok hozza es egyutt fogunk elni, megadtam a magyar szamomat....
Hazamentem, es ugye ott vart ram a palim, nem tudtam, meg azok a nagyon kicsi erzesek is teljesen elmultak, amiket talan erezhettem volne vele kapcsolatban...Niko mindennap hivott, hogy hogy vagyok...Azt hittem, hogy nem fog hivni magyarorszagon, de nem igy volt..szerencsere...
Az akkori palimmal meg akkor telt be a pohar, amikor azt akarta, hogy szenteste egyutt legyunk a csaladjanal,na ekkor megmondtam neki, hogy vigeyen haza, mert en ezt nem szeretnem. azert ekkora paraszt mar nem vagyok..bar abban igaza volt. hogy elobb is mondhattam volna neki, mert akkor nem vart volna engem feleslegesen meg, de hat elore nem tudja az ember, hogy mi lesz...na hat vegulis vege lett, hal istennek, mert mar nem birtam a hazudozast...
Es akkor mar csak Gorogorszag var!!!!!!!!!Niko!!!!
Mondtam neki telefonban, hogy elegge szar a helyzet itthon, es hogy kellene penz, es o kuldott 400eurot..ebbol ki tudtam jonni hozza, csak rossz volt, mert a legjobb baratnomet itt kellett hagynom, es nagyon fajt, vele kint ismerkedtem meg, es nagyon sokat koszonhetek neki...de ugy ereztem, hogy itt a lehetoseg, es ha most nem teszem meg, akkor mar soha nem lehet kesobb ilyen lehetosegem...es visszajottem, itt vagyok tobb mint egy hete, de boldogtalan vagyok...talan keptelen vagyok a boldogsagra..mindenkinek mondom, hogy nekem milyen jo, de kozben nagyon szenvedek...es az a baj, hogy Nikot nagyon szeretem, es o is imad, csak az a problema, hogy mindig egyedul vagyok egy pici lakasban, mert hat dolgoznia kell, nincsenek barataim, es a panikbetegseg nagyon kiujult rajtam...nem tudom hogy mit csinaljak...tegnap este beszelgettunk, es azt mondta, hogy annyira fel, hogy elhagyom, mert mennyire szep vagyok es talalok jobbat....de nekem o a legjobb, csak nem igy...nagyon nehez..allandoan sirok, de elotte nem merek, nehogy lassa, hogy mennyire boldogtalan vagyok...
A kerdes, hogy: itt maradjak vele orokre, vagy szalljak tovabb szabadon 2 baratnommel?.......

[ tovább.. ]

Szeretnem, leirni, hogy milyen erzesek kavarognak bennem...Kulfoldon elek, panikbeteg vagyok es nagyon nehez egyedul....
Adri vagyok,19 eves, es nem azert nem irok ekezeteket, mert analfabeta vagyok, hanem gorogorszagban ez nem lehetseges....

Most 2010.Januar 6.-ika van...Az egesz juliusban kezdodott...Volt egy elegge hosszu kapcsolatom, de sajnos nem egeszen ugy sult el, ahogy szerettem volna, mindegy a lenyeg, hogy szakitottunk, mert folyamatosan ment a se veled se nelkuled parharc, biztosan tudja mindenki..Aztan annyira elegem lett mindenbol(a csalad, a parkapcsolat,a betegsegem, a penztelenseg), hogy besokalltam, fogtam magam es kimentem gorogorszagba teljesen egyedul, ami azert elegge nagy szo, ugyanis panikbeteg vagyok es eleinte meg a szobambol sem mertem egyedul kimenni, most meg mar repulovel mentem.Lattam az interneten tancosmunkalehetoseget, na mondom, kiprobalom, penzt akartam szerezni, hogy jobba tegyem a sajat, valamint a csaladom eletet, hogy megkaphassam mindazt, amit az evek soran nelkuloznom kellett...de sajnos, a szeretet megszerzese nem igy mukodik..azt hittem, majd, a kimegyek, akkor minden sokkal egyszerubb lesz, de azert nem teljesen ugy tortent...Nagyon sokan mondtak, hogy bolond vagyok, biztos eladnak majd *****nak, stb..de en azzal sem foglalkoztam, nem erdekelt semmi es senki...
Hat kiertem, es abszolut az vart, amiert elindultam..Nagyon/nagyon feltem a repulon, de azert eletben maradtam..
Meg hat furcsa volt, mert meg soha nem is voltam kulfoldon, es hirtelen ki a semmibe.ja es csak nemetul beszeltem akkor meg, meg egy nagyon minimalis angoltudasom volt...de azert adrika elindult..Volt egy managerem, aki kint talalta meg a boldogsagot egy gorog ferfi mellett, nem tudom mar hany eve egyutt vannak, azt mondta az elejen, majd engem is kint megtalal a szerelem..pff..gondoltam, hogy engem most inkabb hagyjon beken minden pasi, ha jot akarnak maguknak...de hat ugyebar celtalanul nem hangzanak el az eletben mondatok soha..
Tehat, kimentem 2009.augusztus 13.-an..es onnantol kezdve megvaltozott minden...Kint a barban rengeteg jot es rosszat tapasztaltam, ugyanakkor nagyon sokat tanultam es talan onallobb is lettem..jo mondjuk annyira nem voltam egyedul, de azert megiscsak egy idegen hely,orszag..Athentol kb.400km.re talalhato Agrinio, egy varos, nem eppen egy turistaparadicsom, de hat eloszor oruljek, hogy egyaltalan nem adtak el..na ja..sok lannyal megismerkedtem, van koztuk cseh, magyar, uzbeg,jamaikai, de semmi tre..erdekes volt es tanulsagos..
Ugyebar a munkakor rudtancolas, asztaltanc, valamint italozas a vendeggel..Na mindegy..
Nagyon nehez egyebkent a panikbetegsegem mellett barmit is rendesen veghez vinni.. Ez abbol all, hogy rettenetes fajdalmat erzek a fejem bal feleben, es szedulok. es azt hiszem, hogy meg fogok halni..nagyon rossz..ez tart mar lassan 2 eve..senkinek nem kivanok ilyen rosszat, ennel borzasztobb nincsen, mikor az ember folyamatosan retteg magatol a felelemtol..es a felelemtol felek gyakorlatilag, meg hat kicsit hipochonder is vagyok, bekepzelek magamnak annyira abszurd dolgokat, hogy az mar viccesen ijeszto...de sajnos, ahhoz hogy en ebbol ki tudjak gyogyulni, rendszeres pszichoterapiara lenne szuksegem, de hat erre nincs ido, meg penz sem...pedig tenyleg kellene, most szedek xanaxot, de hat nem lehet orokke azon elni....nagyon nehez..nem akarok narkozni ugymond..es az a baj, hogy ezen csak en segithetek, mert minden az agyamban dol el, csak nagyon nehez kontrollalni ezt az egeszet..az agyam jatszik velem, ezt kellene nekem megtanulni kicselezni..
Na szoval, mikor bent voltunk a barban, odamentem egy vendeghez, mar az elso pillanattol kezdve ereztem, hogy o nem csak egy vendeg a sok kocsog kozul..hat odaultem hozza, csak ugy forrt a levego, fizetett nekem italokat, hogy ott uljek vele, probaltunk beszelgetni, mert hat en akkor meg nem nagyon beszeltem gorogul.azt akarta, hogy adjam meg a telefonszamomat, de en akkor meg feltrem az ilyen dolgoktol, mert ugyebar meg lett mondva, hogy nem letesithetunk a vendegekkel semmifele kapcsolatot...de en nagyon szerettem volna, mikor meglattam eloszor, tudtam, hogy o az..nem adtam meg a szamom..sokat gondolkodtam, hogy megis meg kellett volna, de mar keso volt ki tudja mikor jonnek vissza, raadasul nem is agrinioban lakik..na mindegy, gondoltam ezt jol elbasztam..egyebkent o 34 eves, nikonak hivjak, es nagyon aranyos...
Hazamentem oktober27en, de mindenaron vissza akartam jonni gorogbe, annyira beleszerettem ebbe a helybe meg a kulturaba.Magyarorszagon egyszeruen nem talalom a helyem ...na ja, majd tovabb meselem, hogy mi is tortent, es hogyan is elek itt kint...Nikoval....