A mai napom sem ment zökkenőmentesen (miért is menne)!
Reggel Lacusom elment squas-olni én meg itthon maradtam.
Kv + cigi..kimentem...Lacus Anyukája levágta az ép egészséges rózsákat, és odaadta nekem. Kedves gesztus tőle....megköszöntem, és megemlítettem neki hogy tegnap már kaptam egy picit a Lacustól is. Ő erre közölte hogy Lacus lusta volt egy egész szálat levágni, holott Évababának állandóan vitte a virágot. Nem esett túl jól, nyeltem egyet aztán készülődtem, mert elmentünk Annáékhoz. Tök happy voltam, bírom Annát....
Aztán beszélgettünk sokat eléggé bensőséges dolgokról is. Majd mikor kimentünk volna sütizni, megláttam a kiplakátolt, Lacust és Évababát ábrázoló képet...
Egyből elment a kedvem a sütizéstől, és inkább arra vágytam, hogy egy szál cigi jelenlétével kidühöngjem magam odakinnt.
Így is történt. Próbálok róla nem tudomást szerezni, de egyszerűen nem, megy és tök idiótának érzem magam emiatt (is).

Nah mindi...
Ewwan...

Nos hol is kezdjem!?
Egy szokásos napocskaként indult a napom, relatíve szokásosként....
Aztán Lacus elkezdte a melóját csinálni és valami giccer volt az excel-el. Elkezdett dühöngeni... Nem ment a dátum beírás. Azt hittem csak a nagy dolgok képesek kihozni belőle, ezt a fajta viselkedést, de sajnos nem....
Nemtom, de valahogy mintha egészen picit, (jó igazat megvallva, talán talán nagyon) megijedhettem.
Aztán meg már simán szar napom volt....
Rájöttem hogy az álláskeresésem, kb annyira álom, mint az hogy valaha olyan életet élhetek amilyet szeretnék.
Elgondolkodtató....
Tökre nem akarok róla tudomást venni de azért hiányzik egy pár dolog. Annyira szokatlan minden. Csak az jár a buksimban, hogy igen igen, szeretem ezt a férfit, és érte bármit megteszek, csak magam mellett tudhassam, csak vele lehessek.
De mindemellett nagyon hiányzik, a fény, a kattogás, a vaku, a smink, a hajam bazerálása, és minden ami a fotózáshoz tartozik.
Most olyan tehetetlennek érzem magam, semmirekellőnek vagy tudomis én..., se állásom, se semmim, vagyis csak Lacusom.
Minden bizonnyal sokkal jobban érezném magam, sokkal felszabadultabb lennék, ha valamit énis le tudnék tenni az asztalra....
Akkor úgy érezném, hogy én is érek valamit, vagy én is megállom a hely3em a világban, vagy mifene....
De így most csak tengek, lengek, lustulok, költöm vagy Nagyanyám vagy a Lacus pénzét....de nekem ez így NEM jó
A hócipőm tele van magammal....
És nem tudom hogy mit tegyek vagy hogyan tovább és ez a rossz az egészben, hogy magatehetetlennek érzem magam.
Lehet hogy igaza volt annak aki azt mondta hogy egy szar ember vagyok....

Nos a mai állásinterjú után egyre jobban kezd elmenni a kedvem az egésztől!

Hmmm... ma tök korán keltem...hajnali 5kor mikor a kedvesem elment, már énis riadót fújtam magamnak...
Állásinterjúm lesz, és mivel Budaörsre nehézkes bejutni....így a Tibi visz be. Nemtom mi lesz belőle...mármint az állásból, mert annyira esélytelennek látom az egészet...nah mindi...
Apropó nah mindi...Lacus a munkahelyén nah mindizett...
Volt kitől tanulnia....
Kis édes....
Lassan itt kellene lennie a Tibinek... Meg kellene innom a kv-m....+ egy cigi is jólesne...
Tegnap voltam műkörmösnél, és annyira fura most kicsit hosszabb körmökkel írni...Nemtom miért de amikor készítette akkor tetszett...mostmeg már nem annyira...Meg szerintem megfogom reszelni mert nagyon élesek a szélei vagy tudomisén...

Hmm..Hol is kezdjem...?? Mióta nem írtam a blogra rengeteg minden történt velem...teljesen átértékelődött az egész életem... Azthiszem valami más, új született bennem..vagy hogy is fogalmazzak?!?!
Szabival már vége....a nagy szerelem igazából befuccsolt és nem is tudom mivé lett. Úgy gondolom, hogy ami miatt nekünk nem jött össze az a távolság...Én itt Ő ott és nem is keresett. Igazat megvallva én sem kerestem Őt, de volt bennem némi olyan érzés hogy nem nekem kell keresnem Őt hanem neki engem...nemis tudom ez valamiféle íratlan szabály, vagy elvárás lenne....vagy passzolok. Lényeg hogy a sok gondom bajom mellett nem gondoltam sokminden másra csak a céljaim elérésére, minden bizonnyal ez is egy hibám volt a sok közül. Ami viszont pozitív, hogy teljesen normális viszonyban váltunk el, nem köpködtünk egymásra, hanem beszélgettünk egy jót és ezzel ennyi. Vagyis nem mert mostanában is szoktunk beszélgetni.
Tehát a Szabis fejezet lezárult....
Közben külföldön megműtöttek (végre), úgyhogy perpillanat lábadozom.
Megismertem egy nagyszerű férfit, akivel most együtt is lakom.Szerelmes vagyok belé.....
Nagyon sokat segít nekem, jó érzés valakihez ennyire tartozni és ennyire ragaszkodni. Jó hogy van nekem, hogy gondoskodik rólam, gondoskodhatom róla.
A családom, Anyukám, teljesen kiidegel még ilyen nagy táv ellenére is sikerül nekik, hogy agyvízfelforrást kapjak. Lacus persze bíztat, és mellettem áll, de pl ma megkaptam hogy hogyha beszélek Anyummal akkor mindig Ő szívja meg mert rajta vezetem le a feszültségem. Nah igen, sajnos ebben van valami, dehát Ő van a közelembe, nem mesélhetem el a szomszédnéninek (akit nem is ismerek), hogy engem milyen szinten bosszantott fel az Anyukám.
Anya szerint elhanyagolom, és megkért hogy tekintsem ezek után Őt halottnak.... Semmi sem tetszik neki, és igazából van benne valami hogy nem keresem, de ugyanakkor Ő sem engem...és ha meg is talál egy egy smsel akkor is csak korholni tud, úgyhogy az lenne a legcélszerűbb ha békénhagyna minket (elsősorban engem) Lacussal és élné Ő is és Mi is az életet!
Nah de most ugye valakiben meg kell kapaszkodnia, mert senki nem maradt neki, és próbál visszahúzni engem..De engem már nem fog tudni, mert én teljesen jól elvagyok itt Lacussal. Végre boldog vagyok, és úgy érzem nem számít más, csak Ő és Én.
Ebbe sajnos nem tartozik bele Anya és a mindenféle hóbortjai....sajnálatos dolog, de ez van és ez az igazság.
Nyahszal aszem mára ennyi....
Most megyek és elszívok egy hatalmas szál cigit, meg megiszom a kv-m.
Puszóm

Ismét én....szépen elhanyagoltam a blogom....de mostmár majd igyekszem mindig írogatni....
Annyi minden történt velem ezalatt az idő alatt hogy ejha!!Nah majd később leírok mindent....most sajna mennem kell....