Tegnap két nagy felfedezést tettem:
1: köver vagyok (megint)
2: a szobám fala ferde

Az kettő egymásból következett... Megint agymenésem volt, a szobám padlóján fekve gondolkoztam, akkor jött ez két dolog. Borzasztó megint 68 kilósnak lenni :S Jó, okés nem ez a legfontosabb dolog a világon, de azért mégis!! Leszenvedtem magamról ezeket a kilókat, most meg tessék itt vok megint kövéren Szal kezdődik megint újra...

Azért ma is voltak furcsa gondolataim:
Iskolába mindig busszal megyek, át kell egyszer szállnom. Namármost: az átszállás egy piaci megállónál van. Utálok az ablakhoz préselődve más lábán utazni ezért mindig kivárok egy "szellősebb" buszt. De hogy hova az istenbe megy ennyi ember???
Egy buszra, - ien nagy csuklós vmi- felfér kábé 50 ember. De minden buszon 50 ember van, vagy még több, és 10 pecenként 50 ember... hát az nem semmi.

Visszatérve: szar hangultom van Kicsi vagyok, védtelen vagyok, dagadt vagyok, hülye vagyok és lusta vagyok. Ez van.

Itt vagyok újra, folytatom az elmélkedést

Nem fogom minden nap leírni hogy mi történt velem, nem tom/tudnám tartani azt a redszert...
Tehát: a Zsolt-rendszergazdákról csak annyit akartam, hogy egyre inkább úgy néz ki, h a Zsolt nevű emberek legyőzhetetlen vágyat éreznek a számítógépek iránt. De most komolyan. Elég sok, 9 rendszergazdát ismerek, és mindegyik Zsolt
Szal erről csak ennyit.
Belekezdtem ma Csernus Bevállalom című könyvébe... Egyre szimpatikusabb ez az ember Teljesen egyetértek vele, de nekem sajnos még nincs bátorságom így élni. Bár egyszer el kéne kezdeni élni... Én sosem bírom betartani a határidőket, mindig kifutok az időből. Kitűzök magamnak egy célt meg egy időpontot, de állandóan eltolom. Nagyon. Halogatom, halogatom... ááá hisz még van 2 hónapom/ 4 hetem/ 3 percem, és utána meg ott állok meglőve, hogy basszus, nem is csináltam semmit. És akkor nagyon sajnálom magamat. És nagyon haragszom magamra meg a világra meg mindenre ami mozog. Na most meg pont úgy érzem, hogy van egy határidő, és el kéne kezdeni dolgozni a kitűzött célért. Nem akarok 60-70-100 évesen arra ébredni, hogy hoppácska elcsesztem az egész életem, nem csináltam semmit... mindig csak majd, később... van még idő De túl gyáva vagyok ehhez, ez a baj. Nagy baj. Legalább azt lenne jó tudni, hogy meddig élek. Vagy nem is tom... lehet hogy megőrülnék ha valaki megmondaá hogy figyi, 3 hét múlva kinyiffansz. Szóval el kéne kezdeni azt tenni, amit szeretnék. Mert mennyivel jobb elüldögélni délután a folyóparton, mint otthon tanulni. Igaz hogy este meg kihajtom a belem hogy másnapra minden kész legyen, de AKKOR, ott a parton jól éreztem magam, és ez a lényeg. Lenne. Szörnyű hogy mennyire belenevelik az emberbe azt a teljesítmény-kényszert, hogy mindig valamiért dolgozni kell. Az általánosban azért kell, hogy jó legyen a felvételi, a gimnáziumban azért, hogy bejuss az egyetemre, az egyetemen a diplomáért, utána az előléptetésért, minidig van vmi. Ez nem is baj, csak közben nem kéne elfelejteni élni.

Haliho nektek

Éssss igen elkezdek én is blogolni Engem is megfertőzött ez az új "naplótakarokírniaminekemszóldemindenkinek" érzés. Mint tapasztalatlan, kezdő blogíró hát hova mentem??? Természetesen a blog.hu-ra...éééés át megijedtem Nekem az túl bonyolult, zsúfolt blabla. Kicsi vok én ehhez, sokkal szimpibb ez a bloblo
Oanokat ide írni, amit az Embereknek nem tudok vagy nem akarok vagy egyszerűen csak nincs kedvem elmondani. Mindenkinek vannak furcsa pillanatai, nagy felfedezései amiker azonban nem oszthat meg a többiekkel, mert sík hülyének gondolják. Vagyis inkább REMÉLEM hogy nem én vok az egyetlen ien zakkant... bár ha igen az se naon izgat
A mai napom os elég érdekes volt. Nem naon történt semmi mégis mozgalmas volt. Még iskolába járok de hogy hova, mienbe az most tökmind1. Naszóval: reggel a buszok úgy jönnek mennek ahogy kedvük van mert perpill az egész belváros fel van túrva, így természetesen nem jutottam volna el a suliba, hacsak fel nem hívom apámat, és nem könyörgök neki hogy szállítson el piros négykerekűnkön a tanintézményig. Ezzel szépen felborítottam az egész napos programját, de hát ez van Rögtön egy fincsi nyelvórával kezdtünk, csuppppa csupppa hasznos dolgot tanultam, pl. hogy kell azt mondani h a kiscsajnak ki kellett rázni Holle anyó dunnáját hogy a földön essen a hó. Igen ezt minden németet tanuló embernek feltétlenül be kell vágnia szó szerint...:P Utána egy gondolatébresztő matekóra vala, borzasztóan unalmas óra, még unalmasabb tanárral. Én még egy ien halálnyugodt embert nem láttam... de utána jött egy üdítő tesióra, 2000es futás felmérése. Háháá de nem nekem Én szerencsére el vok kérve tesiről szal amíg a többiek vért izzadva rótták a köröket én addig odafönt zongorázgattam (Dallamokról jut eszembe: egész nap az "ellopták az oroszok a tankot" című örökzöld ment a fejemben. Aki olvasta Vámos Miklóstól a Zenga zének-et, az tudja: dunnyuska, dunnyuska...) Úgy belegondolni jó, hogy bibíí nekem nem kell szenvednem de azért mien az má hogy én ott pihizek a többi meg a belét is kifutja Még egy németóra, nekem kellett játszanom a tanárral h én vok az eladó ő meg a vevő és ien tolltartónak álcázott gyümölcsöket kellett méregetnem a képzeletbeli mérlegen. Am jó móka De az egész nap csúcspontja az volt, amikor rádöbbentem hogy nem lesz infó *éjjen-éjjen* . Még ha bekapcsolnánk néha a gépeket és nem egyfolytában a füzetbe körmölnénk... mert akármilyen hihetetlen engem abszolút nem érdekel h mi a különbség a DRAM az SRAM és a DDR SDRAM között a különbség. De az USB 2.0 átviteli sebessége sem tüzel fel naon
Mindenki végigdícsérte az újraszínezett hajamat, erre hazafelé a buszon odajön hozzám egy nyakigbegomboltblúzos-kontyos asszonka és megkérdi h nem szégyellem-é magam a hajam kirívó színe miatt...
Hümm hümm lenne még sok mondanivalóm pl. a zsolti-rendszergazdákról, de úgy néz ki h ez holnapra marad.
Addig is üdv minenkinek: Riczka