Aki ismeri ezt a szót, kérem, jelentkezzen és tartson kiselőadást a témában. Különös tekintettel az alábbiakra: jelentése, fellelhetősége, megtarthatósága. Köszi.

Svéd gyerekversekből próbáltam tájékozódni, ott így határozták meg:

Szerelem

Ethen Malténak nagy, vörös és elálló fülei vannak.
Én szeretem a nagy, vörös és elálló füleket.

Mottó az elmúlt hetekből: Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter!

Címszavakban az elmúlt 2 hét:

- Leég a porszívó. Újat veszek. Kitakarítok.
- Kitörik az ablaküveg. Kitakarítok. Újat veszek.
- Akkorát taknyolok az akadálymentes metlachin, hogy a küszöb kivág egy darabot a lábamból. Kitakarítok.
- Elvágom a kezem. Kitakarítok.
- A barátnőm közli, sokáig utált, de már szeret.
- A melóhelyem kellős közepén leszakadnak a gombok a blúzomról, csak úgy, hirtelen. Kettő is. Visszavarrom a wc-ben.
- Letörik a körmöm. Visszaragasztom.
- Nézem a repjegyem. Jéééé, airbus 340-nel fogok utazni.

Szerintetek??!!!

Volt nekem egy barinőm. Mindig fájt a háta. Sosem tudtam átérezni a fájdalmát. Hogy ez mára mennyire megváltozott...

Ha az ember harmincasként se állni, se ülni, se feküdni, se futni, se ugrálni, se kúszni, se porszívózni, se mosogatni, se lehajolni, se sétálni, se szerelmezni, se guggolni, se cipőt bekötni, se táncolni, se úszni, se élni nem tud egyetlen másodpercre sem hátfájás nélkül, ezt nevezném kevésbé minőségi életnek.
Hiába gyógytorna, porcerősítő, manuálterápia, sarokemelő, 1 év reumatológiára járás, pránanadi, fájdalomcsillapítók. Mindenki passzol. Én meg lassan mozdulni nem bírok. A fejem eddig derékból fordult, most már térdből. Pinokkió hozzám képest egy vattabábu, könnyed mozgással.

Gyakorlatilag nem létezik. Azon kívül, hogy szopok a munkahelyen.

Már dolgozom a hiány orvoslásán. Ehhez az kéne, hogy valami normális herceg találjon rám. No és az, hogy én is normális legyek. Dobni kéne a pikírt, általánosító, negatív hozzáállásomat. Hozzátenném, empírikus úton sikerült szert tennem rá. Sajnos.

New szexuális életem első állomásaként vettem két játékszert. Az egyik egy hónapig bírta. Csere nincs. A másik még nem halt meg. És legalább nem kell rá is odafigyelni, kizárólag rám. Bár meg sem simogat. És még szerelmes szavak suttogásában sem jár az élen. Van még mit fejlődne ennek a technikának

Most lett elegem a fejemet feszítő ocsmányságokból. Ezért leírom őket.

Van egy melóhelyem. Egész jó, bírom. Bírtam.
Mióta megtudtam, hogy a főnököm dugja a kis kolléganőjét, s mindezt a hivatali levelező rendszerben értékelik ki utána, amit nekem feladatom figyelni, azóta kevésbé.
Dugja. Abban az ágyban, ahol a 8 hetes, ikreket váró feleségét is. Akit mellesleg, az e-mailek szerint nőként semmire sem tart, feleségként sokat veszekszenek, de anyaként jó lehet. Ja, van már egy pici gyerekük. S ha épp nem a családi ágyban dugnak a kolléganővel, akkor a melóhelyen bújkálnak el háromnegyed órácskákra másik emeleteken. Isteni úgy dolgozni, hogy várod, hogy a főnököd visszaérjen a napi első, második, huszadik csókolózásából, s úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ja, tudja, hogy tudom. Kaptam is a fenyítést: - Ugye tudod, hogy senkinek sem lenne jó, ha ez kiderülne? Hogyne tudnám. Bár én csak az állásomat veszíthetem, majd lesz másik.
Miért kell ezt nekem tudnom? Miért nem lehet magáncímről levelezni? Miért kell nekem cinkosságot vállalnom olyannal, akit lehánynék??? Minden pasi megcsalja az asszonyát, egészségükre. De nem csinálom fel, miközben szapulom! És nem járok haza éjfélkor a terhes feleségemhez, mert moziban voltam a kiscsajjal, meg vacsorázni!!!

Szintén erről az emberről kiderült, hogy rossz indulatú, pletykás, mindenkit a háta mögött lehúzó, taktikus. És mindezt oly jól csinálja. Miközben mindenkivel bratyizik, dicsérget mindenkit, a háta mögött pedig azzal húzza le, amivel a szemébe megdicsérte, de senki nem látja, és mindenki azt tartja, milyen jó fej. Én meg le vagyok taglózva, hogy ő tükörbe tud nézni reggelente.

Most visszavettünk egy kolléganőt, aki elment tőlünk, majd vissza akart jönni, de akkor nem kellett, most váratlanul visszavettük. S még titulust is kapott. A "csodás" főnököm munkatársa lesz. Isteni csapat. A kolléganő csak a munkáját, a munkahelyét és a kollégákat utálta az irodában. Most biztos sokkal jobb lesz, hisz mit sem változott a munkahelye, a kollégái, bár lehet, hogy a munkája igen a titulusából kifolyólag. A jó benne, hogy "csodás" főnököm arcát ezentúl nem kell néznem, a levelezését szintúgy nem. Ja, régi-új kolléganőnket csak a fél iroda próbálta megdugni, miután egynek sikerült. Mostanra biztos ez is sokat változott. Azóta már az egész iroda is akarhatja.

Azt hiszem, némileg csökkent a lelkesedésem a munkahelyem iránt.