Újra dolgozom. Meggyógyultam. Furcsa volt vissza menni, de jó. Szeretem a munkám. Igaz sokszor eszembe jut kár volt egészségügyet választani szakmának. Bár nagyon szeretem mégis hálátlan munkának tartom mostanában. Még nem tudom meddig lesz munkám. Azt mondják 100% ,hogy megszűnik az intézet...FÉLEK. Teljes bizonytalanság nagyon rossz.

Nyiri János 2007. február 22. 08:46

Kész téboly
Ma tüntetnek a lipótmezei pszichiátriáért


Budapest második legnagyobb épülete, a "Lipótmező" 40 hektár az ország egyik legértékesebb vidékén. Eleve annak épült, ami ma is: pszichés betegek kórházának. De ennek mostantól vége – így döntött az MSZP–SZDSZ-kormány.

Pedig a Horn-kormány nyilvánította védetté – de hát nem csupán emiatt őrülhetünk meg...

Budapest második legnagyobb épülete a közkeletű kifejezéssel Lipótmezőnek hívott intézmény főépülete. Mindösszesen 40 hektáron terül el, Buda és az ország egyik legértékesebb vidékén. A modern államiság hajnalán eleve annak épült, ami ma is: pszichés betegek kezelőintézetének.

Közepes történelmi ismeretanyag birtokában is tudható, hogy a pszichés betegségekben szenvedők helyzete minden társadalomban különlegesen érzékeny kérdés volt, sőt a pszichés betegekkel szemben tanúsított társadalmi eljárás parabolisztikusan mutatta az adott társadalom humanitását.

Magyarországon is voltak (klasszikus középkori eredetű gyűjtőnévvel) elmebetegek, és az államélet fejlődésével, a hazai felvilágosult abszolutizmus idején, 1791-ben kezdeményezte II. Lipót császár-király egy őket ápoló magyar országos intézet felállítását; annál is inkább érthető volt ez a törekvése, mert birodalma többi tartományában jobb volt az elmebetegek helyzete.

Jellemző a hazai viszonyokra, hogy az uralkodói szándék gyorsan megfeneklett. 1812-ben a Habsburg-birodalom főbb elmeintézetei rendeletileg bezárattak a magyar betegek előtt, mert Magyarország ezt a jótéteményt (a befogadást) „nem viszonozhatja” (mivel nem működtet saját elmeintézetet).

Lassan peregtek az évtizedek az idő rokkáján, mígnem 1848-ban Schwartzer Ferenc ismét javaslatba hozta a dolgot. Ugyanő választotta ki Göbl Lipót telkét (róla nevezik Lipótmezőnek). Az önkényuralom alatt a telket Buda városa meg is vette, aztán már csak a kiegyezést kellett megvárni, és 1868-ban megnyílt a Zettl Lajos-féle impozáns épület. Nyolcszáz betegre tervezték, és voltak benne orvoslakások meg személyzeti szállások, könyvtár, kápolna, miegymás – aminek egy böcsületes egészségügyi intézményben lennie kell.

Érdekességképpen megemlítjük, hogy aznap avatták fel a Budai Magyar Királyi Országos Tébolydát, amelyiken életbe lépett a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény, valamint a Magyarország és Erdély kiegyezés utáni unióját részletesen szabályozó törvény.

A négyszintes, késő romantikus stílusú intézet a második legnagyobb épület Budapesten, amelyet, terápiás céllal is, 50 hold erdő övezett akkoriban.

Az intézet kitűnő szakkönyvtára mellett értékes múzeumot is fenntart, benne olyan hajdan itt kezelt képzőművészek alkotásaival, mint többek között Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza és Áronson Gábor. Egyébként az intézet adott otthont többek között Gulácsy Lajosnak is.

Műemléki értékű a kápolna, egyebek közt Róth Miksa készítette ablaküvegekkel. De nem csak az imahely, hanem az egész épület. A Horn-kormány alatt a művelődési miniszter 1995-ben a kórház egész épületét kiemelt nemzeti értékké nyilvánította:
(1) Műemlékké nyilvánítjuk a Budapes főváros II. kerület, Hűvösvölgyi út 116. szám alatt lévő, egészségügyi célokat szolgáló épületegyüttest.
(2) A műemléki védettség célja a városképi szempontból is jelentős, építészetileg kiemelkedő épületegyüttes megőrzése a jövő számára.

A magyar pszichiátria szinte teljes szakmai múltja kötődik ehhez az ingatlanhoz. Ma is kiválóan ellátja feladatát. Minden beteg, sőt az egész társadalom megszokta, hogy ezekkel a tünetekkel a Hűvösvölgyi útra kell menni, mert Magyarországon az a „hely”, ahol a pszichés kórokra enyhülést kínálnak.

Most azonban mindenkinek távozni kell. Kell, mert a betegek érdekénél is van fontosabb – de ne vágjunk a dolgok elébe. Egyszer már kirakták a kórházat a házából. Mégpedig a Vörös Hadsereg, amely 1945/46-ban a saját parancsnokságát költöztette ide.

Amit hajdan az egyenruhás elvtársak meg mertek csinálni, arra vállalkozik a mostani SZDSZ-es egészségügyi tárca, maga mögött tudva Gyurcsány Ferenc és az MSZP támogatását.

Az okokat keresve csak találgathatunk. Láthattuk a minap, hogy az erős érdekérvényesítő képességű rózsadombi elit meg tudta menteni a saját gyermekintézményét, a Budai Gyermekkórházat. A pszichiátriai betegek mögött nem áll ilyen érdekvédő potenciál, nekik menniük kell.

Mint említettük, a történelemben minden társadalmat kíméletlenül leleplez, miként bánik a pszichés betegeivel. Magyarország ma így bánik velük. Eladja a tetőt az ideg- és elmebetegek feje fölül. Eladja a második legnagyobb budapesti épületet – valakiknek.

A téboly azonban marad. Talán már át is költözött a legnagyobb budapesti épületbe – a Parlamentbe.




Ez szomorú és milyen igaz a cikk...

Egy még ott dolgozo ember....

Első vizitdíjat is megéltem. Kegyetlen influenzás lettem. Most már 1 hete, minden nap lázas vagyok. Elöször fizettem a háziorvosnál, majd a Fűlészeten.
Nem elég, hogy beteg az ember fájdalmai vannak még fizessen pénzben is. Elkeseredés teljes határán vagyok. Semmi jó hír nincs a munkahelyemről. Képesek lennének több száz dolgozót utcárra tenni?????? A betegeket hajléktalanságra ítélni, mert nem tudják őket hova tenni. Ez egyszerűen felfoghatatatlan dolog.
Egy újabb cikk OPNI-ról....

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-105556

http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=29372


Ez a cikk, azt mutatja, hogy OPNI költözik. NINCS REMÉNY.......
Szomorú és undorító, ami ebben az országban megy. Teljesen elkeseredtem. MIÉRT?????????? KELL BÁNTANI A KIS EMBEREKET!!!!!!!!!!!!

Intő jelek...

A túlzott kávéfogyasztás néhány félreismerhetetlen jele

Konzultáljon orvosával, ha:

- a legutóbbi holdfogyatkozás óta nem pislogott,

- nyitott szemmel alszik,

- tüsszentés közben sem csukja be a szemét,

- már a harmadik pulóvert készíti el, pedig nem is tud kötni,

- csakis földrengéskor áll nyugodtan, egy helyben,

- az ápolónőnek szuperszámítógépre van szüksége, hogy megmérje a pulzusát,

- a kokain lelassítja,

- 20 mérföldet sétál a gyaloglógépen, mikor rájön, hogy nincs is bekapcsolva,

- az ízlelőbimbói olyan érzéketlenek, hogy akár forró lávát is iszogathatna,

- távirányító nélkül gyorsabban vált csatornát,

- a macskáit Tejszínnek és Cukornak nevezi,

- a kávésbögréjén egy kávésbögre képe van,

- lekörözi az Energizer nyuszit,

- a mozgásérzékelőkben rövidzárlatot okoz,

- az idegrángásai látszanak a Richter-skálán,

- segít a kutyának kergetni a farkát,

- a kávésbögréjére biztosítást köt a Lloyd` s-nál,

- jövendőbelijét mindenkinek a kávézópartnereként mutatja be,

- napi négy szívrohamot simán kibír,

- mindenkit átenged a gyalogátkelőn, mire rájön, hogy otthon hagyta a kocsiját,

- parkolásnál megbüntetik gyorshajtásért,

- saját fogaival őrli meg a kávészemeket,

- a videofilmeket gyorstekerésben nézni,

- kábel nélkül be tudja bikázni az autóját,

- mások körmét rágja,

- 50 méterről le tudja fényképezni magát késleltető kioldó nélkül,

- egy hét alatt három pár teniszzoknit tesz tönkre.

Egyik kedvenc versem....


Radnóti Miklós

SEM EMLÉK,SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell,
a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg
engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny
felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.