Rájöttem kik az igazi boldogok....

Nem hiszek a boldogságba.
Ezen olykor sokan megdöbbenek, és kérdezik miért nem?

Miért csak a pillanatnyi, múló örömökben hiszek?
Mert ha másban nem, a múltadban mindig van olyan, ami miatt
soha nem lehetsz maradéktalanul boldog, ami elszomorít, ha rá gondolsz...
De vannak igazán boldog emberek.

Akik ítélkeznek mások felett.

Hiszen azért tudják ezt megtenni, mert soha nem érte őket semmi rossz és semmi bánat. Nem tudják sem elképzelni, sem beleképzelni magukat a helyedbe.

Hihető a gondolatmenetem ugye? Tudom nem. Igazság szerint még magas sem hiszem el.

Csak mostanában ezen filózok, hogy hogy is van ez. Ill: azon, egyesek, kettesek, meg hármasok, hogy hihetik, hogy minden olyan egyszerű, és pikkpakk meg lehet oldani.

De "te" csak azért nem tudod, megoldani mert egy hülye picsa vagy!
Ennyi a véleményük. Pár pletykából, és elejtett mondatból aztán összerakják a saját történetüket, de olyan módon, mintha ők sosem hibáztak volna. Mintha a lelkül makulátlan tiszta lenne...mintha minden ember egyforma lenne.

És "te" nem! Te nem az elfogadott normák szerint élsz. ezért egy korcs vagy!
Egy korcs, aki visz mindent. és lehet mindért hibáztatni...

Mintha egy csapat vadállat üldözne, üvöltene és fel akarna falni!
Hogy tehetted ezt???Hogy voltál rá képes???

A világ a feje tetejére állt. Nem élhetsz, sem az eszed, sem a szíved szerint.
Mert mindegyik rossz. Döntened kell. Vagy, így vagy úgy.
Megjátszod magad, és akkor nagyon sok "barátod" lesz.

Kockáztatsz, és nagyon kevesen lesznek veled.
Akik nem mondják, hogy hülye vagy. Akik nem osztanak tanácsot. Akik nem akarják megmondani mi a helyes és helytelen.
Csak csendben ülnek melletted, néznek a szemedbe biztatóan, és fogják a kezed, ezzel kivárva a vihar végét.
És nem várnak cserébe semmit, csupán csak annyit, hogy amikor kisüt a nap, meglássák végre a mosolyod...