Kultúrasszony visszavág

Néhány hete egy kb. 3-4 hónapos kiskutya szegődött hozzánk ;kulimájszosan, sárosan, szinte meg se lehetett különböztetni rajta hogy melyik az igazi folt, melyik a mocsok.

Kerítést festettünk. Leült mellém, és nagy bánatos szemeit rá meresztve sírt. Jól táplált kutyus volt, talán néhán órája ereszthették útjára... Még 2 óra múltán is ott őrzött bennünket. Néha megcsóválta a farkát, nyalogatta kezünket-lábunkat...és még mindig csak sírt, nyüsszögött. Nem volt szívünk sorsára hagyni, megbeszéltük a családdal, hogy ideig-óráig befogadjuk, amíg gazdát nem találunk neki. Így már a másik két kutyánk mellett egy 3. csajszi is ugrabugrált.

A gyerekek még aznap este, fél 9-kor megfürdették, megszárították. Na, akkor jött a meglepetés, mert szegénykében nyüzsögtek a bolhák. Ahogyan elnéztük, nemsokára érkezett volna a következő vérszívóhad. Nem örültünk, Annyi bolha ellen a nyakörv sem fogja megvédi a másik kettő kutyát. Imádkoztuk, és reménykedtünk, hogy másnap kapunk megfelelő kencficét az írtásra. Sikerült ellátnunk a pofátlan bolhák baját, és nem két forintba került....egy ampulla néhány ezer Ft. Mindenesetre kutyusunk szőre immár csillogott-villogott, és a nyüszítés is megszűnt.

Felhívtuk a környező állatvédő egyesületeket, de sajnos nem volt hely a foltos számára, helyette azt tanácsolták, hogy hirdessük meg az interneten, hátha úgy gyorsabban sikerül helyet találni neki. Fel is adtunk vagy 30-at különböző helyeken, és a faluban is kitettük a hírdetőtáblára, hátha helyié volt az "elkóborolt" kutya. Azóta is próbálunk rendes gazdára lelni, sajnos nem sok eredménnyel.

Első alkalommal egy 50-es "úriember" keresett meg minket, mint mondta: egyből beleszeretett, és már a hétvégén elvinné...Örömünk határtalan volt, hiszen azt ígérte, hogy megfelelő mozgástere is lesz az ebnek. Örömünk a hétvégéig tartott, akkor derült ki, hogy nagy ívben tojik mindarra amit ígért. Felhívtuk telefonon, azt válaszolta: már nem aktuális a DOLOG! Kérdésünkre, hogy nem kellett volna-e minket értesíteni?...-csak dadogott ezt-azt, aztán megszakadt a vonal. Na,a "kutyaszeretet" megvót....

Újabb hirdetéseket adtunk fel, és hamarosan egy középkorú fővárosi hölgy írta emailjében, hogy neki sürgősen kellene a "szépség"...A sürgősből másfél heti levelezgetés lett, mert neki semmi sem felelt meg. A lényeg, hogy a minimálisat sem volt hajlandó áldozni sem időből, sem pénzből a "szépségre". Bizonygatta, hogy jó dolga lesz náluk, de ő nem ér eljönni érte, és most pénze sincs igazából beoltatni; de ha mi elvinnénk egy darabig, vagy a házg, akkor a pénze megmaradna rá. Elvittük volna egy darabig, ha már messze él tőlünk a hölgy; de ő már a házig akarta. Mivel nem vagyunk jótékonysági intéznény, némi szállítási költséget így felszámoltunk volna. Köszöni, akkor nem kell neki a kutya. Különbenis, oltatni sem tudná most.

Finoman írtunk egy két soros válaszlevelet. Nem őt fikáztuk, csak annyit közöltünk, hogy jobb is így, legalább megvan az esélye a kutyusnak arra, hogy olyan helyre kerüljön, ahol ráérnek vele foglalkozni. A hölgy kikelt magából rendesen...pedig a válasz nem róla szólt, hanem az ebről. Persze azért értett belőle. Keményen visszavágott: mi ideggyenge vidékiek vagyunk, akiknek nincs jogunk arra hogy bíráljuk a pesti kultúrembereket. Ő csak le akarta venni vállunkról a terhet, mert látta, hogy mennyire meg akarunk szabadulni a kutyától....és az is lehet, hogy loptuk, de nem is lesz sokáig nálunk, mert elintézi-feljelent bennüket, amiért még nincs beoltva. Kétségbe vonta, hogy egyáltalán etetjük-e, gondozzuk-e.

Sajnos hosszútávon tényleg nem tudjuk gondját viselni, ezért szeretnénk, ha mielőbb szerető gazdira találna. ......és nagyon szomorúak vagyunk, hogy a jószándékot egyes kultúrasszonyok a visszájára fordítják. Szeretném kérni, hogy segítsetek nekem abban, hogy Foltos megtalálja a helyét! Köszönöm szépen...

[url=http://www.bloblo.hu/files/SackUndPack_1.jpg][img]
viliesz@freemail.hu