Tényleg nem tudja...
Még mindig a program..., aminek szakértése a fenntartó dolga. Nálunk eddig nem ez volt a divat. A régi főnöknéni -anno- keresett egy magának valót, aki biztosan nem kukacoskodott. Megtehette. Kedves férjura képviselő úr volt, és a pmester szimpatizánsa, mondhatni kebelbarát. Nem úgy, mint a mostani vezetőnk, mert bizony a pmesternéni nem őt akarta abba a bizonyos székben látni, amibe mégis belekerült, hanem az ő saját kis védencét. Akármilyen hosszú és nagy a keze, a többi község( tagóvoda) képviselői mást akartak, meg az óvoda dolgozóinak jelentős része is.
Új főnökünk tehát felkereste az illetékes jogi személyt-a jegyzőt-, hogy megtudja hogysmint legyen a szakértés. "Keressetek magatoknak egyet! Nem érünk rá ilyesmire!"- volt a válasz. Alaposan ki voltunk segítve.
Aki keres talál...,olyan emberkére leltünk, aki se nem koma, se nem barát, viszont több évtizedig dolgozott az óvónői pályán, és jó híre van. Néhány napon belül elolvasta a programunkat, és két kisebb változtatás mellett elfogadta-persze egyenlőre még csak szóban. Meg lettünk dicsérve
Tudtam én, hogy ügyesek vagyunk!
A nagy örömünk másnapra ürömmé változott. Jött a nagyházból az üzi-, raportra hívták a főnököt. A pmesternéni finoman szólva leordította a fejét: mit képzel ő, hogy csak úgy szakértet? Különben is, ő már kigondolta, hogy kit fog felkérni a nemes feladatra (régi országos barátosnéját)
Paff!
Újabb telefon..., megkövetni a szakértő egyet. Arra azért jó volt mindez, mert újabb bizonyítékot kaptunk arra: vannak még normális emberek. Sértődés helyett, honoráriumkérés helyett felajánlotta további segítségét.
Hamarosan jelentkezett a szakértő kettő, aki jó néhány éve nyugdíjban van (egyébként ő is jó hírű); és van más dolga is..., de ha rá ér, és a család többi tagja oda engedi a számítógéphez, akkor el fogja olvasni az elküldött anyagot, mindezt jóval nagyobb összegért... Tök jó ez a haverság! Úgy néz ki így megy ez kicsiben, nagyban.
Néhány nap, és újabb telefon. Elolvasott állítása szerint kb. 20 oldalt. Többet nem sikerült,mert túl sok volt körülötte a háttérzaj. Végül is, ő elégedett, DE! - néhány szót alá kell húzni, ki kell vastagítani, ill. ő a tartalmi sorrendet másképpen írná ( hirtelen nem emlékszik, hogy mit hogyan és hová). Nem mindegy, hogy mese, vers, vagy vers, mese a sorrend. Ajánlja, hogy a K. K. féle segédletet használjuk a program megírásához. Főnökünkön folyik a víz, csoda, hogy nem kap agyérgörcsöt: " Hiszen ez alapján írtuk! Tessék mondani, ennyire rossz? " Szakértőnk hímül-hámul..." Áááá, nem!"-csak segítségül mondta...
Szerintem meg bele se olvasott!
Ma eljött személyesen. Érdekes módon, mára szépen kidolgozott fejezetekkel lett teli a programunk....vagy tán végre elolvasta? Persze van amit ki kell továbbra is vastagítani, és van 4-5 mondat összvissz, amivel ki kell egészíteni; mert el kell ismerni, azok tényleg kimaradtak.
A néni sem volt harapós, bár gyakran kalandozgatott el. A cirka 3 óra alatt sikerült az életét alaposan megismernünk. Amilyen ügyesek vagyunk, igazán jól tudtunk érvelni az igazunk mellett, így aztán amit ki akart vetetni velünk, mert szerinte felesleges, minden bent maradhatott. Nem győzöm dicsérni magunkat!
Máshol sem tudják mit akar.....
A zállambácsi könyvpénzt osztogat. Biztosan van valami hivatalos neve, de mi falun csak így hívjuk: könyvpénz.
Tavaly még 14 ezer Ft volt. Lehetett belőle ezt-azt vásárolni, amiből fejlődhettünk. Az idén megszorítottak minket-,mint ahogyan másokat is. Kemény 4000Ft lett/év. Mit mondjunk, már ekkor meglepődtünk. De ez még fokozható!
Az adóhivatal jelezte, hogy mivel, ez
mittudoménmilyen
juttatás, bizony adózás alá esik. No,hát vissza kellett adnunk ezt a marha nagy összeget - aminek az elköltésébe egészen belezavarodtunk.
Meg kell mondanom, azért volt választási lehetőségünk:
1.visszafizetem, és újra bérszámfejtik, aztán kapok valamennyit
2. nem fizetem vissza-önadózó leszek- és megmaradhat az összeg. Persze jövőre levonják+ fizethetem a könyvelőt.
Olyan jó üzlet mindkettő, azt se tudom melyiket válasszam!
Az elsőre tettem a voksomat: másnapra megkaptam a 2457FT -omat! Úgy döntöttem, hogy a gyerekeknek vásárolok valamit. De mit...?
Még mindig a program..., aminek szakértése a fenntartó dolga. Nálunk eddig nem ez volt a divat. A régi főnöknéni -anno- keresett egy magának valót, aki biztosan nem kukacoskodott. Megtehette. Kedves férjura képviselő úr volt, és a pmester szimpatizánsa, mondhatni kebelbarát. Nem úgy, mint a mostani vezetőnk, mert bizony a pmesternéni nem őt akarta abba a bizonyos székben látni, amibe mégis belekerült, hanem az ő saját kis védencét. Akármilyen hosszú és nagy a keze, a többi község( tagóvoda) képviselői mást akartak, meg az óvoda dolgozóinak jelentős része is.
Új főnökünk tehát felkereste az illetékes jogi személyt-a jegyzőt-, hogy megtudja hogysmint legyen a szakértés. "Keressetek magatoknak egyet! Nem érünk rá ilyesmire!"- volt a válasz. Alaposan ki voltunk segítve.
Aki keres talál...,olyan emberkére leltünk, aki se nem koma, se nem barát, viszont több évtizedig dolgozott az óvónői pályán, és jó híre van. Néhány napon belül elolvasta a programunkat, és két kisebb változtatás mellett elfogadta-persze egyenlőre még csak szóban. Meg lettünk dicsérve
Tudtam én, hogy ügyesek vagyunk!
A nagy örömünk másnapra ürömmé változott. Jött a nagyházból az üzi-, raportra hívták a főnököt. A pmesternéni finoman szólva leordította a fejét: mit képzel ő, hogy csak úgy szakértet? Különben is, ő már kigondolta, hogy kit fog felkérni a nemes feladatra (régi országos barátosnéját)
Paff!
Újabb telefon..., megkövetni a szakértő egyet. Arra azért jó volt mindez, mert újabb bizonyítékot kaptunk arra: vannak még normális emberek. Sértődés helyett, honoráriumkérés helyett felajánlotta további segítségét.
Hamarosan jelentkezett a szakértő kettő, aki jó néhány éve nyugdíjban van (egyébként ő is jó hírű); és van más dolga is..., de ha rá ér, és a család többi tagja oda engedi a számítógéphez, akkor el fogja olvasni az elküldött anyagot, mindezt jóval nagyobb összegért... Tök jó ez a haverság! Úgy néz ki így megy ez kicsiben, nagyban.
Néhány nap, és újabb telefon. Elolvasott állítása szerint kb. 20 oldalt. Többet nem sikerült,mert túl sok volt körülötte a háttérzaj. Végül is, ő elégedett, DE! - néhány szót alá kell húzni, ki kell vastagítani, ill. ő a tartalmi sorrendet másképpen írná ( hirtelen nem emlékszik, hogy mit hogyan és hová). Nem mindegy, hogy mese, vers, vagy vers, mese a sorrend. Ajánlja, hogy a K. K. féle segédletet használjuk a program megírásához. Főnökünkön folyik a víz, csoda, hogy nem kap agyérgörcsöt: " Hiszen ez alapján írtuk! Tessék mondani, ennyire rossz? " Szakértőnk hímül-hámul..." Áááá, nem!"-csak segítségül mondta...
Szerintem meg bele se olvasott!
Ma eljött személyesen. Érdekes módon, mára szépen kidolgozott fejezetekkel lett teli a programunk.
...vagy tán végre elolvasta? Persze van amit ki kell továbbra is vastagítani, és van 4-5 mondat összvissz, amivel ki kell egészíteni; mert el kell ismerni, azok tényleg kimaradtak. A néni sem volt harapós
, bár gyakran kalandozgatott el. A cirka 3 óra alatt sikerült az életét alaposan megismernünk. Amilyen ügyesek vagyunk, igazán jól tudtunk érvelni az igazunk mellett, így aztán amit ki akart vetetni velünk, mert szerinte felesleges, minden bent maradhatott. Nem győzöm dicsérni magunkat! Máshol sem tudják mit akar.....
A zállambácsi könyvpénzt osztogat. Biztosan van valami hivatalos neve, de mi falun csak így hívjuk: könyvpénz.
Tavaly még 14 ezer Ft volt. Lehetett belőle ezt-azt vásárolni, amiből fejlődhettünk. Az idén megszorítottak minket-,mint ahogyan másokat is. Kemény 4000Ft lett/év. Mit mondjunk, már ekkor meglepődtünk. De ez még fokozható!
Az adóhivatal jelezte, hogy mivel, ez
mittudoménmilyen
juttatás, bizony adózás alá esik. No,hát vissza kellett adnunk ezt a marha nagy összeget - aminek az elköltésébe egészen belezavarodtunk.
Meg kell mondanom, azért volt választási lehetőségünk:
1.visszafizetem, és újra bérszámfejtik, aztán kapok valamennyit
2. nem fizetem vissza-önadózó leszek- és megmaradhat az összeg. Persze jövőre levonják+ fizethetem a könyvelőt.
Olyan jó üzlet mindkettő, azt se tudom melyiket válasszam!
Az elsőre tettem a voksomat: másnapra megkaptam a 2457FT -omat!
Úgy döntöttem, hogy a gyerekeknek vásárolok valamit. De mit...?