Új programunkba keményen bekerült az egészséges táplálkozás is! ( remélem nem csak szép álom marad.) "Ámen"-mondták kolléganőim a megbeszélésen; bár igazából nem hisznek a változásnak. Ha már bevettük....jó vóna, szép vóna!
Jelenleg az egészséges táplálkozás igényét nem képes kielégíteni az óvoda ( pedig állítólag ki tudná.) Nem csak anyagiak híján. Nagy szerep jut a kényelemnek, a lustaságnak, és a spórolásnak ( ki,hova,és kinek spórol?- ez is egy sarkallatos pontja a dolognak.)
Elsőként egy saját élelmezésvezetőre lenne szükségünk. Jelenleg az iskolaival közösködünk, aki egyáltalán nem ismeri az óvodások szükségleteit, és bagózik ránk... Az étlapot a konyhásnénik állítják össze, előtérbe véve a mihamarabbiságot. Kéthetente esszük ugyanazt szinte bötüről-bötüre, mert talán a gondolkozás is fárasztó... Heti 3 alkalommal van műleves, de legalább változatos benne a betét: 1. galuska, 2. nap: betűtészta- ez a gyerek kedvét is feldobja. máris lelkesebben mondják: ez már megint zacskósleves! Messziről érződik a leves műsége. 3. nap mondjuk kiskocka vagy kiskagyló,- jó móka mikor felragad a szájukra, szívesebben eszik
. Továbbra is divat a porpöri-feldobva kis tejszínnel. Egyébként ebben is van változatosság: van belőle natúr, gombás, szalonnás..., mindezek gazdagon olajos lével, hogy látszódjon a mennyiség. Aztán itt van még a mélyhűtött szilvás gombóc, a barátfüle, az előgyártott pipifasírt- persze ezek is sajtosan, pulykásan, pipisen, sonkásan... A levesbe is mélyhűtött zöldségkockák kerülnek- ne rontsa má' az imidzsét egy-egy igazi friss szál répa vagy petrezselyem.
Már sokszor panaszkodtam emiatt....
Mindenhonnan ezt hallani: Együnk sok zöldséget, és gyümölcsöt! Nos...
Almát, banánt hetente kb. kétszer kapunk,- uzsira. Ha az alma túl nagyra merészelt nőni, hát akkor kés jár neki, és feleződni kényszerül. A banánnak még nem jutott ilyen sors. A héten kb. 2-3 alkalommal (az 5 napból) kapnak a gyerekek és persze mi is: édességet! Akár boldogok is lehetnénk. Úgy tűnik mi már ennek sem tudunk örülni! Pedig finom a Balaton szelet,a túró rudi..., újabban banános kókuszos rudat kaptunk, ami 10 cm hosszú és 1cm átmérőjű egérfarok. Na, ettől múljon el a gyerek éhe! (meg a mienk )
A közös gazdasági vezetőnk (mert az is közös), azt mondja: ez nem hízlalda kérem! Uzsonnára a kis Petit Danone, meg a Szívecske joghurt; ma pl. a banán 1 db nápolyi szelettel sem feküdte meg a gyomrukat. Bakfitty!
A zöldséget újabban egészben kapjuk ( uborka, paradicsom, paprika) a reggelihez, mert a konyhásoknak nincs ideje a felszeletelésre. Huszonhány gyerek meg 3 felnőtt kap 3 paradicsomot, másik alkalommal 3 paprikát. Ez ám a vitaminbomba! Kérem szépen nem túloztam!
A főnök azt mondja hoznak eleget. Jah, csak nem hozzánk, és más csoportokba sem. A gyerekek gyümölcsigényét a szülők elégítik ki.
Nagy felzúdulást keltett, amikor a program megbeszélésekor bejelentette gazdaságvezetőnk, hogy ezentúl nem hozhatnak a szülők saját kertből származó termést, mert nem tudjuk, az eredetét (pont annak nem
, és azt sem, hogy mivel permetezték/permetezték-e? Csak akkor hozhatnak, ha számlával igazolják azt. Én ezt sem értem ( lassan már semmit sem) Hát nem egyszerűbb bevizsgáltatni egy helyi terméket, mint egy ki tudja ( mondjuk: Afrikából) érkezett akármit? Na, abba lehet egy s más bőven! A szülő meggondolja mit hoz be a gyerekének. Nem úgy, mint a zöldségesek java: tök mindegy honnan, a lényeg, hogy megvegyék és pénze legyen belőle!
Ha már ennyire vigyázunk az egészségre... hogy kerül a zsemle a habarcsos talicskába? Tegnap az iskola egyik karbantartója így tolta át konyhánkhoz az étket. Nem csak én lepődtem meg, néhány szülőnek is elkerekedett a szeme. Az iskola konyhája 100-150 méterre van tőlünk. Eszement távolság..., meg a két rekesz zsemle, kész munkatábor...
Ma "kutyaleves" volt,- így hívjuk a zsemlekockalevest. Egyébként tényleg szeretjük a maga egyszerűségében, és tényleg jó volt! ...nem is haltunk bele
A nap folyamán ma vendégünk jött. A köjálos néni kukkantott be hozzánk. Pikk-pakk felkerültek a sapkák, kikerültek a konyháról a tojásos tálcák... Azta! 5 perc alatt REND LETT!
A gazdaságvezetőnk azt mondja, hogy az anyagi fedezet mindenre megvan, de a kényelemnek, meg a "műségnek"ára van. " Tudjátok lányok!...Az a baja a konyhásaitoknak, hogy leülnek a hokedlire, és amikor még másfél óra múlva is ott ülnek, sóhajtanak egyet: " Jaj, de elfáradtunk"! "
Az én gyerekkoromban még kályhán főztek, amihez hasogatni kellett a gyújtóst. A tésztát helyben gyúrták, csipkedték; a szilvás gombócot is aznap töltötték meg szilvával. A levesbe friss zöldségkarikák kerültek, volt íze a levesnek. Előző nap felhozták a pincéből, és nem átallottak pucolni! Persze nem olajjal főztek, hanem zsírral,- abba se haltunk bele, és mégsem volt ennyi túlsúlyos gyerkőc . Volt sütemény, uzsonnára frissen sütött kakaós csiga. Ilyen évtizedek óta nincs! Manapság a fánkot már 10-órakor kisütik, délre dermedten húzza össze magát szegényke a tányérunkon (detto a lángos is) Régen boszorkányhabot kevertek hozzá ( amitől nem kaptunk ételmérgezést,se szalmonellát), ma lekvár dukál hozzá.
Hja kérem! A munkahelyeknek megvan az a jellemzője, hogy ott dolgozni szoktak!
Csak álom marad a helyben főzött puding, a palacsinta, a friss gyümölcssaláta, a tejbegríz uzsonnára, amik nem különlegességek, csak macerával járnak. Nem lehet kiszórni a gyerekek elé, mint a műzli szeletet vagy a májkrémes kenyeret. Újabban az utóbbit megehetjük tányérról is, régen az éttermi szalvétán ettük,- nem kellett mosogatni( mert mindenki siet haza, ők is...). Azért még mindig van olyan, amiért csúnyán néznek ránk, pl. amikor gyümölcs után ezek a szörnyű gyerekek vizet merészelnek kérni. Gyümölcsre vizet inni?! Naháááááát!
Reméltük, hogy az új vezetés majd határozottabb lesz. Ha nem is kukkant a táskákba, legalább az ételek minősége javulni fog. Értik a "lányok" a csíziót...., a tripla uzsonnák, meg az apróbb-nagyobb kedvességek "használnak". " Ők különben sem bírnak ennél többet dolgozni!"
Azért ma jó hírt is kaptunk. A köjálos néni rácáfolt a mindenben jártas gazdasági vezetőnkre: jöhet a zöldség-gyümölcs a szülőktől, csak a konyhában kell majd megmosni azokat! A dajkák már látták a folyamatot (egyszer én is): zutty bele a vízbe, azt kivesszük! Nem érünk rá lacafacázni, nincs olyanra idő! Sebaj! Nem törik le se a kezünk, se a lábunk, hogy elmenjünk velük a mosdóig, mi is adunk a fránya almáinak, ha már nem képesek olyan gyorsan megtisztulni.
Jelenleg az egészséges táplálkozás igényét nem képes kielégíteni az óvoda ( pedig állítólag ki tudná.) Nem csak anyagiak híján. Nagy szerep jut a kényelemnek, a lustaságnak, és a spórolásnak ( ki,hova,és kinek spórol?- ez is egy sarkallatos pontja a dolognak.)
Elsőként egy saját élelmezésvezetőre lenne szükségünk. Jelenleg az iskolaival közösködünk, aki egyáltalán nem ismeri az óvodások szükségleteit, és bagózik ránk... Az étlapot a konyhásnénik állítják össze, előtérbe véve a mihamarabbiságot. Kéthetente esszük ugyanazt szinte bötüről-bötüre, mert talán a gondolkozás is fárasztó... Heti 3 alkalommal van műleves, de legalább változatos benne a betét: 1. galuska, 2. nap: betűtészta- ez a gyerek kedvét is feldobja. máris lelkesebben mondják: ez már megint zacskósleves! Messziről érződik a leves műsége. 3. nap mondjuk kiskocka vagy kiskagyló,- jó móka mikor felragad a szájukra, szívesebben eszik
. Továbbra is divat a porpöri-feldobva kis tejszínnel. Egyébként ebben is van változatosság: van belőle natúr, gombás, szalonnás..., mindezek gazdagon olajos lével, hogy látszódjon a mennyiség. Aztán itt van még a mélyhűtött szilvás gombóc, a barátfüle, az előgyártott pipifasírt- persze ezek is sajtosan, pulykásan, pipisen, sonkásan... A levesbe is mélyhűtött zöldségkockák kerülnek- ne rontsa má' az imidzsét egy-egy igazi friss szál répa vagy petrezselyem. Már sokszor panaszkodtam emiatt....
Mindenhonnan ezt hallani: Együnk sok zöldséget, és gyümölcsöt! Nos...
Almát, banánt hetente kb. kétszer kapunk,- uzsira. Ha az alma túl nagyra merészelt nőni, hát akkor kés jár neki, és feleződni kényszerül. A banánnak még nem jutott ilyen sors. A héten kb. 2-3 alkalommal (az 5 napból) kapnak a gyerekek és persze mi is: édességet! Akár boldogok is lehetnénk. Úgy tűnik mi már ennek sem tudunk örülni! Pedig finom a Balaton szelet,a túró rudi..., újabban banános kókuszos rudat kaptunk, ami 10 cm hosszú és 1cm átmérőjű egérfarok. Na, ettől múljon el a gyerek éhe! (meg a mienk
)A közös gazdasági vezetőnk (mert az is közös), azt mondja: ez nem hízlalda kérem! Uzsonnára a kis Petit Danone, meg a Szívecske joghurt; ma pl. a banán 1 db nápolyi szelettel sem feküdte meg a gyomrukat. Bakfitty!
A zöldséget újabban egészben kapjuk ( uborka, paradicsom, paprika) a reggelihez, mert a konyhásoknak nincs ideje a felszeletelésre. Huszonhány gyerek meg 3 felnőtt kap 3 paradicsomot, másik alkalommal 3 paprikát. Ez ám a vitaminbomba! Kérem szépen nem túloztam!
A főnök azt mondja hoznak eleget. Jah, csak nem hozzánk, és más csoportokba sem. A gyerekek gyümölcsigényét a szülők elégítik ki.
Nagy felzúdulást keltett, amikor a program megbeszélésekor bejelentette gazdaságvezetőnk, hogy ezentúl nem hozhatnak a szülők saját kertből származó termést, mert nem tudjuk, az eredetét (pont annak nem
, és azt sem, hogy mivel permetezték/permetezték-e? Csak akkor hozhatnak, ha számlával igazolják azt. Én ezt sem értem ( lassan már semmit sem) Hát nem egyszerűbb bevizsgáltatni egy helyi terméket, mint egy ki tudja ( mondjuk: Afrikából) érkezett akármit? Na, abba lehet egy s más bőven! A szülő meggondolja mit hoz be a gyerekének. Nem úgy, mint a zöldségesek java: tök mindegy honnan, a lényeg, hogy megvegyék és pénze legyen belőle! Ha már ennyire vigyázunk az egészségre... hogy kerül a zsemle a habarcsos talicskába? Tegnap az iskola egyik karbantartója így tolta át konyhánkhoz az étket. Nem csak én lepődtem meg, néhány szülőnek is elkerekedett a szeme. Az iskola konyhája 100-150 méterre van tőlünk. Eszement távolság..., meg a két rekesz zsemle, kész munkatábor...
Ma "kutyaleves" volt,- így hívjuk a zsemlekockalevest. Egyébként tényleg szeretjük a maga egyszerűségében, és tényleg jó volt! ...nem is haltunk bele
A nap folyamán ma vendégünk jött. A köjálos néni kukkantott be hozzánk. Pikk-pakk felkerültek a sapkák, kikerültek a konyháról a tojásos tálcák... Azta! 5 perc alatt REND LETT!
A gazdaságvezetőnk azt mondja, hogy az anyagi fedezet mindenre megvan, de a kényelemnek, meg a "műségnek"ára van. " Tudjátok lányok!...Az a baja a konyhásaitoknak, hogy leülnek a hokedlire, és amikor még másfél óra múlva is ott ülnek, sóhajtanak egyet: " Jaj, de elfáradtunk"! "
Az én gyerekkoromban még kályhán főztek, amihez hasogatni kellett a gyújtóst. A tésztát helyben gyúrták, csipkedték; a szilvás gombócot is aznap töltötték meg szilvával. A levesbe friss zöldségkarikák kerültek, volt íze a levesnek. Előző nap felhozták a pincéből, és nem átallottak pucolni! Persze nem olajjal főztek, hanem zsírral,- abba se haltunk bele, és mégsem volt ennyi túlsúlyos gyerkőc . Volt sütemény, uzsonnára frissen sütött kakaós csiga. Ilyen évtizedek óta nincs! Manapság a fánkot már 10-órakor kisütik, délre dermedten húzza össze magát szegényke a tányérunkon (detto a lángos is) Régen boszorkányhabot kevertek hozzá ( amitől nem kaptunk ételmérgezést,se szalmonellát), ma lekvár dukál hozzá.
Hja kérem! A munkahelyeknek megvan az a jellemzője, hogy ott dolgozni szoktak!
Csak álom marad a helyben főzött puding, a palacsinta, a friss gyümölcssaláta, a tejbegríz uzsonnára, amik nem különlegességek, csak macerával járnak. Nem lehet kiszórni a gyerekek elé, mint a műzli szeletet vagy a májkrémes kenyeret. Újabban az utóbbit megehetjük tányérról is, régen az éttermi szalvétán ettük,- nem kellett mosogatni( mert mindenki siet haza, ők is...). Azért még mindig van olyan, amiért csúnyán néznek ránk, pl. amikor gyümölcs után ezek a szörnyű gyerekek vizet merészelnek kérni. Gyümölcsre vizet inni?! Naháááááát!
Reméltük, hogy az új vezetés majd határozottabb lesz. Ha nem is kukkant a táskákba, legalább az ételek minősége javulni fog. Értik a "lányok" a csíziót...., a tripla uzsonnák, meg az apróbb-nagyobb kedvességek "használnak". " Ők különben sem bírnak ennél többet dolgozni!"
Azért ma jó hírt is kaptunk. A köjálos néni rácáfolt a mindenben jártas gazdasági vezetőnkre: jöhet a zöldség-gyümölcs a szülőktől, csak a konyhában kell majd megmosni azokat! A dajkák már látták a folyamatot (egyszer én is): zutty bele a vízbe, azt kivesszük! Nem érünk rá lacafacázni, nincs olyanra idő! Sebaj! Nem törik le se a kezünk, se a lábunk, hogy elmenjünk velük a mosdóig, mi is adunk a fránya almáinak, ha már nem képesek olyan gyorsan megtisztulni.