Még kb. egy hónap, és vége lesz a sóóónak, legalábbis ennek. Aztán kezdődik majd egy újabb, remélhetőleg nyugodtabb, és kellemesebb élményekkel telibb.
Hihetetlen, hogy túl vagyunk a ballagáson; az meg még inkább, hogy különösebb cécó nélkül megvolt. ( óhaj-sóhaj nem merült fel az iskola részéről.) Fehér blúz,térdközépig érő fekete szoknya..., na és igen!..a csinicipő, amiből nem kandikálhatott ki a lábujj. Ez volt a legfontosabb öltözékre vonatkozó előírás. Kihangsúlyozta az igazgató úrnő,,hogy akinél mégis meglátja,annak lekiabálja a fejét,- nem fogja érdekelni az sem,hogy ott van apja-anyja.
Az én gyerekemnek pedig kilátszott! Nem a "csakazértis" miatt, hanem mert úgy gondoltam, ha a szalagavatón nem volt erotikával túlfűtött a lábujja, akkor talán most se.
Ne ám má', hogy ne lehessen.még egyszer felvenni..., hát milliomos vagyok én, hogy folyton újat vegyek? Az osztályban még egy renitenske volt, a közösség-díjas kis kedvenc,- így aztán mi is megúsztuk a dolgot.
Tűző nap, aszfaltra rendezett padsorok,,fia árnyék nincs... Messzeségben a dobogó, mögötte magyar színekbe öltöztetve a háttér,...batár nagy. Azt legalább láthattuk, ha már a saját gyönyörű gyerekeinket nem. Pozitívum, hogy nem kellett a forróságban végigállniuk a két órát. Néhány produkció után kb egy órába telt mire mindenki elbúcsúzott mindenkitől: diáktól, tanártól, iskolától; meghallgathattuk 15-ször ugyanazt pepitában. Röpködtek a nagy szavak, amit akkor, abban a pillanatban néhányuk talán el is hitt. Az úrnő is fenségesen beszélt, az ég megnyílhatott volna felette..., pl. amikor arról beszélt, hogy a tanáraik mennyire odafigyeltek a diákjaikra, mennyire segítőkészek...
Díjak kiosztása---5-6 név váltakozik folyamatosan. Már lassan mi is kívülről fújjuk őket.( Főként közösségi munka, és sportteljesítmény) Hol a többi diák? Ők selejtek Vagy csak a szürke tömegbe vesztek? Hogy lehet hogy ők semmiben sem jók? Persze van rá magyarázat. Az óvodában még szeretnek gondolkodni, kimondott igényük van rá! Az első osztály végére a nagy tempó, a felhalmozott(néha felesleges) tudásanyag, a kevés dicséret és motiváció, a piros pont utáni hajsza/a fekete elleni menekülés elveszi a tanulási kedvet.
Aztán egyre jobban...,18éves korukra kitanulják a fortélyokat, hogyan lehet csalni, néhány dolgot megúszni. Néhány tanárban társra lelnek.
Visszatérve a ballagásra...: az igazgatónő folyamatosan, a mikrofonba szólva teszi helyre az "eminenseket". "mögöttem menjetek el,ne előttem" (vajon kikről szólt ez a mai nap
" Mondtam már, hogy nem így kell kezet fogni!" ( Pedig ezt külön gyakorolták...,ez nem vicc
A vendégek összenéznek, talán most jöttek rá, hogy néhány mendemonda igaz lehetett. Az ünnepség végén a ballagó diákok felálltak, és fogadalmat tettek, hogy amerre járnak a nagyvilágban tovább öregbítik, és jó hírét keltik volt iskolájuknak. (Régen erre sem volt szükség. mert a jó hírt a tudásunk alapozta meg)
Híre az már van! Tényleg szükség van a fogadalomra! Na ekkor láthattam meg másodszor néhány másodperc erejéig újra az ünneplőbe öltözött, ballagó lánykámat.
Végre vége!
Pecsenyére sültünk Este együtt zizegtünk a hidegrázástól...
Hétfőn ugyan már érettségi, de a lány még bulizik. Egyikből ki, a másikba be... Jó, hogy van tablóképe,így néha láthatjuk .
Vasárnap még elmegy autós gyorsasági,dübörögtetési, meg gumielfüstöltetési talira. D.u. 6-kor hazaesik, de megnyugtat: "Anyu, tanulok fél 8-ig! "
7-kor már könyv becsukva, újabb buli kilátásba (persze"idejében"hazajön, tudja ő,hogy holnap nagy nap! Most csapjam agyon? " )
Magyar érettségi: " Szarok voltak a témák..." ( aki nem tanul, annak minden szarnak tűnik... Abban bízom, ha már az intő szó nem használ, majd a saját kárán megtanulja a magyarok istenét
Matek: " Talán összeszedtem a minimumot..."
Töri: "Tök jól sikerült!" -hangos sóhaj hagyja el ajkaimat...
Angol: " Tök szar lett!
De nem baj! Azt mondta a tanár, amit nem tudunk, azt hagyjuk ki, majd ő beírja...."
A gyerek nem érti miért sápadozok, holott örülnöm kéne...
Visszaemlékszem a saját érettségimre: én azt komolyan vettem. Nem kellett hozzá strébernek sem lennem. Nekem alap volt, hogy amit elkezdek, azt be is kell fejeznem, és az sem volt mindegy milyen eredménnyel. Érdekem volt a jó eredmény kétszeresen is: úgy gondoltam ettől függ a jövőm, és többre vihetem a szüleimnél; aztán az önértékelésem miatt is. A mai világban egyre kevésbé érdekeltek a diákok a tanulásban. " Ha nem sikerül,megveszem pénzen...a tanárt vagy a papírt" "Minek a suli, ha úgy sem tudok elhelyezkedni..." A vizsgákon átslisszanó emberkékből lesznek a "szakemberek", mert papírjuk ugyan lesz, ha halvány gőzük se a szakmáról... Nem szeretnék ilyen orvos keze alá,kerülni, sem ilyen ember építette/tervezte házban élni, de azt sem ha ilyen tanítaná a gyerekeimet. Azt sem szeretném,ha én gyerekem lenne ilyen szaki..,ez szomorítana el leginkább. Pedig az ilyen iskolák tömegestül gyártják ezeket.
Fontos a hírnév...
Az angol vizsga után az osztályfőnök a diákokkal beszélget. Szinte szabadkozik amiatt, hogy az idén nem segíthettek nekik.
Igazán kíváncsi lennék, hogy zajlott eddig az érettségi. (Bárki rájöhet erre is,az előző részekből...) Azt mondja: " Ez az idei év kísérleti év! Kíváncsiak vagyunk arra, hogy segítség nélkül, hogyan teljesítenek az iskola tanulói" (Úgy tűnik tisztában vannak a hatékonyságukkal...)Ha nem jól, azt ők majd kompenzálják..., mert ugye fontos a hírnév!!
A szemeim nagyra nyitva, és szájtátva hallgatom, aztán inkább nem mondok semmit se...
Hihetetlen, hogy túl vagyunk a ballagáson; az meg még inkább, hogy különösebb cécó nélkül megvolt. ( óhaj-sóhaj nem merült fel az iskola részéről.) Fehér blúz,térdközépig érő fekete szoknya..., na és igen!..a csinicipő, amiből nem kandikálhatott ki a lábujj. Ez volt a legfontosabb öltözékre vonatkozó előírás. Kihangsúlyozta az igazgató úrnő,,hogy akinél mégis meglátja,annak lekiabálja a fejét,- nem fogja érdekelni az sem,hogy ott van apja-anyja.
Az én gyerekemnek pedig kilátszott! Nem a "csakazértis" miatt, hanem mert úgy gondoltam, ha a szalagavatón nem volt erotikával túlfűtött a lábujja, akkor talán most se.
Ne ám má', hogy ne lehessen.még egyszer felvenni..., hát milliomos vagyok én, hogy folyton újat vegyek? Az osztályban még egy renitenske volt, a közösség-díjas kis kedvenc,- így aztán mi is megúsztuk a dolgot.Tűző nap, aszfaltra rendezett padsorok,,fia árnyék nincs... Messzeségben a dobogó, mögötte magyar színekbe öltöztetve a háttér,...batár nagy. Azt legalább láthattuk, ha már a saját gyönyörű gyerekeinket nem. Pozitívum, hogy nem kellett a forróságban végigállniuk a két órát. Néhány produkció után kb egy órába telt mire mindenki elbúcsúzott mindenkitől: diáktól, tanártól, iskolától; meghallgathattuk 15-ször ugyanazt pepitában. Röpködtek a nagy szavak, amit akkor, abban a pillanatban néhányuk talán el is hitt. Az úrnő is fenségesen beszélt, az ég megnyílhatott volna felette..., pl. amikor arról beszélt, hogy a tanáraik mennyire odafigyeltek a diákjaikra, mennyire segítőkészek...
Díjak kiosztása---5-6 név váltakozik folyamatosan. Már lassan mi is kívülről fújjuk őket.( Főként közösségi munka, és sportteljesítmény) Hol a többi diák? Ők selejtek Vagy csak a szürke tömegbe vesztek? Hogy lehet hogy ők semmiben sem jók? Persze van rá magyarázat. Az óvodában még szeretnek gondolkodni, kimondott igényük van rá! Az első osztály végére a nagy tempó, a felhalmozott(néha felesleges) tudásanyag, a kevés dicséret és motiváció, a piros pont utáni hajsza/a fekete elleni menekülés elveszi a tanulási kedvet.
Aztán egyre jobban...,18éves korukra kitanulják a fortélyokat, hogyan lehet csalni, néhány dolgot megúszni. Néhány tanárban társra lelnek.Visszatérve a ballagásra...: az igazgatónő folyamatosan, a mikrofonba szólva teszi helyre az "eminenseket". "mögöttem menjetek el,ne előttem" (vajon kikről szólt ez a mai nap
" Mondtam már, hogy nem így kell kezet fogni!" ( Pedig ezt külön gyakorolták...,ez nem vicc A vendégek összenéznek, talán most jöttek rá, hogy néhány mendemonda igaz lehetett. Az ünnepség végén a ballagó diákok felálltak, és fogadalmat tettek, hogy amerre járnak a nagyvilágban tovább öregbítik, és jó hírét keltik volt iskolájuknak. (Régen erre sem volt szükség. mert a jó hírt a tudásunk alapozta meg)Híre az már van! Tényleg szükség van a fogadalomra! Na ekkor láthattam meg másodszor néhány másodperc erejéig újra az ünneplőbe öltözött, ballagó lánykámat.
Végre vége!
Pecsenyére sültünk Este együtt zizegtünk a hidegrázástól...Hétfőn ugyan már érettségi, de a lány még bulizik. Egyikből ki, a másikba be... Jó, hogy van tablóképe,így néha láthatjuk .
Vasárnap még elmegy autós gyorsasági,dübörögtetési, meg gumielfüstöltetési talira. D.u. 6-kor hazaesik, de megnyugtat: "Anyu, tanulok fél 8-ig! "
7-kor már könyv becsukva, újabb buli kilátásba (persze"idejében"hazajön, tudja ő,hogy holnap nagy nap! Most csapjam agyon? " )Magyar érettségi: " Szarok voltak a témák..." ( aki nem tanul, annak minden szarnak tűnik... Abban bízom, ha már az intő szó nem használ, majd a saját kárán megtanulja a magyarok istenét
Matek: " Talán összeszedtem a minimumot..."
Töri: "Tök jól sikerült!" -hangos sóhaj hagyja el ajkaimat...
Angol: " Tök szar lett!
De nem baj! Azt mondta a tanár, amit nem tudunk, azt hagyjuk ki, majd ő beírja...."A gyerek nem érti miért sápadozok, holott örülnöm kéne...
Visszaemlékszem a saját érettségimre: én azt komolyan vettem. Nem kellett hozzá strébernek sem lennem. Nekem alap volt, hogy amit elkezdek, azt be is kell fejeznem, és az sem volt mindegy milyen eredménnyel. Érdekem volt a jó eredmény kétszeresen is: úgy gondoltam ettől függ a jövőm, és többre vihetem a szüleimnél; aztán az önértékelésem miatt is. A mai világban egyre kevésbé érdekeltek a diákok a tanulásban. " Ha nem sikerül,megveszem pénzen...a tanárt vagy a papírt" "Minek a suli, ha úgy sem tudok elhelyezkedni..." A vizsgákon átslisszanó emberkékből lesznek a "szakemberek", mert papírjuk ugyan lesz, ha halvány gőzük se a szakmáról... Nem szeretnék ilyen orvos keze alá,kerülni, sem ilyen ember építette/tervezte házban élni, de azt sem ha ilyen tanítaná a gyerekeimet. Azt sem szeretném,ha én gyerekem lenne ilyen szaki..,ez szomorítana el leginkább. Pedig az ilyen iskolák tömegestül gyártják ezeket.
Fontos a hírnév...
Az angol vizsga után az osztályfőnök a diákokkal beszélget. Szinte szabadkozik amiatt, hogy az idén nem segíthettek nekik.
Igazán kíváncsi lennék, hogy zajlott eddig az érettségi. (Bárki rájöhet erre is,az előző részekből...) Azt mondja: " Ez az idei év kísérleti év! Kíváncsiak vagyunk arra, hogy segítség nélkül, hogyan teljesítenek az iskola tanulói" (Úgy tűnik tisztában vannak a hatékonyságukkal...)Ha nem jól, azt ők majd kompenzálják..., mert ugye fontos a hírnév!! A szemeim nagyra nyitva, és szájtátva hallgatom, aztán inkább nem mondok semmit se...