Itt ülök egyedül, már mindenki hazament. Nincs munkám, de maradnom kell, Pinket hallgatok, és persze közben folyamatosan jár az agyam...
Who knew... imádom ezt a számot. A tavalyi évre emlékeztet. Sok mindenben igaza van ennek a dalnak, már a címe is... ki tudta...ki tudta előre, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy.
2008 visszavonhatatlanul a csalódások éve volt. És a menekülésé, a hajszolásé. Mindannak, amire vágyom, amire azóta is vágyom...
VOLT egy fantasztikus nyaram. Aztán új élményeket hozott az ősz, majd a tél ismét csalódással járt. A legnagyobbal, de ez most mindegy.
Az előbb e-maileket olvastam. Kettő tavaly év végi e-mailt. Őszintének tűntek, a lelkem mélyén, tudom, hogy tényleg azok voltak. Kár, hogy már csak ezeket az e-maileket éreztem igazinak.
Most ismét egyedül vagyok a nagy összevisszasággal önmagamban. Kérdések járnak a fejemben, például az, hogy bizonyos emberek a múltamból máig a jelenem részét is képezik. Van, aki csak a gondolataimban, van, aki személyesen. Miért?
Szabó István Szerelmesfilm című filmje így kezdődik: "Az embereknek van a legnagyobb szerepe az életedben. Az embereknek, akiket ismertél". Mindig tudtam, hogy ez tényleg így van, de csak most kezdek rájönni, hogy mennyire igaz.
Szeretnék bele látni másokba. Szeretném tudni, mire számíthatok. Tudom, hogy ez lehetetlen, de jó lenne elkerülni végre a "ki tudta előre" típusú konklúziókat...és azt, hogy csak annyi maradjon, hogy két e-mailt olvasok újra és újra...
Who knew... imádom ezt a számot. A tavalyi évre emlékeztet. Sok mindenben igaza van ennek a dalnak, már a címe is... ki tudta...ki tudta előre, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy.
2008 visszavonhatatlanul a csalódások éve volt. És a menekülésé, a hajszolásé. Mindannak, amire vágyom, amire azóta is vágyom...
VOLT egy fantasztikus nyaram. Aztán új élményeket hozott az ősz, majd a tél ismét csalódással járt. A legnagyobbal, de ez most mindegy.
Az előbb e-maileket olvastam. Kettő tavaly év végi e-mailt. Őszintének tűntek, a lelkem mélyén, tudom, hogy tényleg azok voltak. Kár, hogy már csak ezeket az e-maileket éreztem igazinak.
Most ismét egyedül vagyok a nagy összevisszasággal önmagamban. Kérdések járnak a fejemben, például az, hogy bizonyos emberek a múltamból máig a jelenem részét is képezik. Van, aki csak a gondolataimban, van, aki személyesen. Miért?
Szabó István Szerelmesfilm című filmje így kezdődik: "Az embereknek van a legnagyobb szerepe az életedben. Az embereknek, akiket ismertél". Mindig tudtam, hogy ez tényleg így van, de csak most kezdek rájönni, hogy mennyire igaz.
Szeretnék bele látni másokba. Szeretném tudni, mire számíthatok. Tudom, hogy ez lehetetlen, de jó lenne elkerülni végre a "ki tudta előre" típusú konklúziókat...és azt, hogy csak annyi maradjon, hogy két e-mailt olvasok újra és újra...