Csendben néztem ahogy szakadt az eső. Sötét lett hirtelen, a szél az ablaküvegre fújta a vizet. Hangos volt, számomra félelmetes.
Szerettem volna kirohanni, a pillanatnyi vihart testemmel átélni.Hagyni, hogy csapdosson a szél, s közben állni némán.Hagyni, hogy folyannak a könnyeim, majd lemossa az eső arcomról mindazt a szomorúságot, amelyet hordozok.
Szerettem volna lemosni magamról az elmúlt napokat, levedleni, mint a kígyó, amikor elhagyja bőrét, s újban csúszik tovább.
Szerettem volna nem gondolni rád, s mindarra az összevisszaságra, amelyek jelenleg a gondolataimat képezik.
Nem ment... egyet tudtam csak: vágyni csendben... vágyni rád, vágyni a hangodra, szavaidra, ízedre, tekintetedre...
Mindeközben mozdulatlanul álltam az ablak előtt, és néztem, ahogy leszakadt az ég.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha magamat látnám abban, ahogy esik kinn az eső: kíntól üvöltve hagyom, hogy dobáljon a szél, azt tegyen velem, amit csak akar, hiszen én sem akarok mást, csak összetörni láthatatlanul...
Nem tudom meddig figyeltem az esőt, percekig vagy csak pillanatok voltak, de még eközben is nálad jártam.
Még a tiéd az összes gondolatom, addig biztosan, amíg úgy érzem, csak ahhoz van kedvem, hogy álljak némán, vágyakozzak csendben s közben összetörjek láthatatlanul...
Szerettem volna kirohanni, a pillanatnyi vihart testemmel átélni.Hagyni, hogy csapdosson a szél, s közben állni némán.Hagyni, hogy folyannak a könnyeim, majd lemossa az eső arcomról mindazt a szomorúságot, amelyet hordozok.
Szerettem volna lemosni magamról az elmúlt napokat, levedleni, mint a kígyó, amikor elhagyja bőrét, s újban csúszik tovább.
Szerettem volna nem gondolni rád, s mindarra az összevisszaságra, amelyek jelenleg a gondolataimat képezik.
Nem ment... egyet tudtam csak: vágyni csendben... vágyni rád, vágyni a hangodra, szavaidra, ízedre, tekintetedre...
Mindeközben mozdulatlanul álltam az ablak előtt, és néztem, ahogy leszakadt az ég.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha magamat látnám abban, ahogy esik kinn az eső: kíntól üvöltve hagyom, hogy dobáljon a szél, azt tegyen velem, amit csak akar, hiszen én sem akarok mást, csak összetörni láthatatlanul...
Nem tudom meddig figyeltem az esőt, percekig vagy csak pillanatok voltak, de még eközben is nálad jártam.
Még a tiéd az összes gondolatom, addig biztosan, amíg úgy érzem, csak ahhoz van kedvem, hogy álljak némán, vágyakozzak csendben s közben összetörjek láthatatlanul...