
1936. július 2. – 2002. április 10.
Már öt éve. Basszus. Mennyi mindent köszönhetek ennek a köpcös fószernek. Mikor egyedül voltam, szarul éreztem magam, csak előkotortam egy Hofi kazettát, hallgattam mára szállóigévé vált poénjait, és ha csak percekre is, de elfelejtettem minden nyűgöm. Ez most így persze óriási közhely, de számomra ezért értékes a munkássága. Mikor nem volt senkim aki segíthetett volna, Ő segített. Khurva jó arc volt, ez az igazság. Az űrt, amit hátrahagyott, senki nem töltheti be. Lesznek, sőt vannak jó humoristáink, de Hofi csak egy volt. És mi, akik ismerjük munkásságát, nem fogjuk elfelejteni. Soha. Hogy is szokták ezt mondani?
Emléke szívünkben örökké él.
Örökké.
Feladás dátuma: 2011. Július 13. 20:04
Válasz erre a hozzászólásra