Nagy falaton csak rágódni lehet

nagy falaton csak rágodni lehet,mert nem csusszan csak ugy le a torkunkon.néha még a könnyünk is kicsordul,de nagyot kell nyelni,miután alaposan átrágtuk.tehát jelzem,katonákat kérek a villámra!
fuuuu de felismerés ez a tavasz!igy hogy világosabb minden, a téli homályok is élesebben rajzolodnak ki.megfigyelem mi is változott.talán a hangsuly. a biztonságban lehet hinni? ott az öv a kocsiban.de mivan ha nem segit??ott az ejtöernyö.de mi van ha nem nyilik?és ott a rettenet erejű kimondott szó.bizni, vagy csak remélni. valojában mindkettö nehéz.
és minden csak akkor nehéz ha benne vagyunk. a másikra nézni aki dupla sulyt cipel,nem nehéz.csak a miénk. és mégis hozzá képest mien könnyü is a sulyunk.de ez senkit nem érdekel,csak hogy letegye végre,és ennyit se kelljen.
hetekre bontva nincs kedvem a jövöhöz,de ráhajtunk,kicsorgatjuka citrom levét, és talán kapunk egy friss limonádét.ha meg nem,adjunk hozzá egy lovat.és máris sok emberhez közelebb lesz.
válasszunk.....
én csak a hatást akarom, a következményt,hogy tudjuk meik utat válasszuk,mert végre tisztán látom,van ut kettö is,és mi el akarunk indulni...csak válasszunk.
és végre szeretett joidö,tavaszi kabát,tornacipő,napszemüveg,és láthatóbb minden.ez is nagyagybaj,sok a jo és a rossz is benne,de végre meleg,ébredjetek medvék,válogassatok emberek.ujra jöjjetek rá,hogy semmi nem változott mint egy évvel ezelött.

majd ha választunk.majd akkor változik....