furcsa.nemtudom mi az a kor amitől azt lehetne mondnai,önálló vagyok,készen állok talpra állni,felnőni,de érdekes hogy mindnekinél más.nézem a nálam fiatalabb lányokat.eljegyzés,gyerek.....már lakás vagy házikó.
és hallgatom a nálam idösebb keménynekhiszemmagampedigegypoharatnembirokelmosni fiukat,akik arra vágynak hogy jobbra egyet balra egyet és csüccs.
furcsa továbbá,hogy vagy jön a tavasz vagy nemtudom,de sokan betalálnak.de ezek nem tartanak soká,mert nem igazán érdekel senki új.semmien szinten sem.még ismerkedés bezsélgetés szinten sem.persze vagyok aki vagyok és leszek aki leszek,mosolyogva hallgatok és jofejnek mutatom magam. ha pedig még nem jutok el a leállitásig,mert ne érzem hogy már sok,megteszi helyettem más,mert rajtam tartják a szemüket
ez sokat bosszant,de tudom,nem kéne pár nap amig elkezdenek keresni sziklamászás közbenés ez biztonságot ad. tegnap változás kattant,számomra is meglepő volt,persze még nem igazira csiszolodott,de alakul.ugy látszik mégis van értelme kitartani még ha nagyon nehéz is néha? sajnos a farsnagot ki kellett hagynunk,de helyette sikerült egy mult évihez hasonlo jokis táncolos bulit csapni ami a csajoké volt bezséd szinten,fiuké éneklés szinten,kicsit két nem felé csapodás volt,de kell ez mindig és mindig mindig tudunk uj dolgokat modnani,de mégis mindneki kitart. a nő egy tűrőgép.
Azt hiszem lassan itt az idő,nagyon unok már iskolás lány lenni,pedig érezni az lágykötést csak és beutndi és tenni a dolgunkat: tanulni.elééég.elegem van.
anniy vágaym van és beüt mindig valami ami lassit,gyengit,megtör,és mégis rugjunk egyet a földbe és lökjük el magunkat a szánkon hátha csuszik a havon. már nincs sok,de aztán uj nyár,és megint: már nincs sok.egy uj ösz majd uj tél és uj tavasz és uj nyár.és remélem elég is lesz de tényleg a sulis évszakokbol. nem barátkoztam meg azota sem a föiskola érzéssel,pár aproságot kivéve nem szeretem.
de ez van.csak ezért nincs idöm már semmire szinte,amikor van munka,és uj hétfő...aludnék már egy telet.de az ideiröl már lecsusztam.még jo,hogy rengeteg kézfogó és kitartást segitö erőado ember és élmény van körülöttem,és hiába is mondtuk a gyárra hogy unott körforgás,ahol megáll az idö,mindneki robot,rá kellett jönnöm,mind droidok vagyunk. elég lenne egy kar ami a gallérunknál fogva helyez ahova parancsolják.ide tesz oda tesz. azért kapunk szabadnapot,de a keritésen tul nem jutunk sehova. ugyhogy akorlátokon belül kell egy nagy szabadságos boldogságot kialakitanunk,hátha nem érezzük hogy robotok vagyunk.utálom a kötöttséget,a szabályokat a határokat,és mégis egy szot se szolhatok. és ugy érzem igy el tudom és akarom is képzelni a jövöt.mert nem vagyok egyedül és nem is leszek,és azok is fogják a kezem akik csak messziröl szoktak integetni.ezért tudom hogy támogatás midig lesz,még egy szilvezstert ünnepeljünk át hollandiában,még egy nyarat süttessüka hasunkat soundon és utána szemöldök fenttartva figyeljük mien nyelven szolal meg a boltosnéni,vagy mért is vannak itt pálmafák és homok. viva la spanyolország,várj meg minket.
és hallgatom a nálam idösebb keménynekhiszemmagampedigegypoharatnembirokelmosni fiukat,akik arra vágynak hogy jobbra egyet balra egyet és csüccs.
furcsa továbbá,hogy vagy jön a tavasz vagy nemtudom,de sokan betalálnak.de ezek nem tartanak soká,mert nem igazán érdekel senki új.semmien szinten sem.még ismerkedés bezsélgetés szinten sem.persze vagyok aki vagyok és leszek aki leszek,mosolyogva hallgatok és jofejnek mutatom magam. ha pedig még nem jutok el a leállitásig,mert ne érzem hogy már sok,megteszi helyettem más,mert rajtam tartják a szemüket
ez sokat bosszant,de tudom,nem kéne pár nap amig elkezdenek keresni sziklamászás közbenés ez biztonságot ad. tegnap változás kattant,számomra is meglepő volt,persze még nem igazira csiszolodott,de alakul.ugy látszik mégis van értelme kitartani még ha nagyon nehéz is néha? sajnos a farsnagot ki kellett hagynunk,de helyette sikerült egy mult évihez hasonlo jokis táncolos bulit csapni ami a csajoké volt bezséd szinten,fiuké éneklés szinten,kicsit két nem felé csapodás volt,de kell ez mindig és mindig mindig tudunk uj dolgokat modnani,de mégis mindneki kitart. a nő egy tűrőgép.Azt hiszem lassan itt az idő,nagyon unok már iskolás lány lenni,pedig érezni az lágykötést csak és beutndi és tenni a dolgunkat: tanulni.elééég.elegem van.
anniy vágaym van és beüt mindig valami ami lassit,gyengit,megtör,és mégis rugjunk egyet a földbe és lökjük el magunkat a szánkon hátha csuszik a havon. már nincs sok,de aztán uj nyár,és megint: már nincs sok.egy uj ösz majd uj tél és uj tavasz és uj nyár.és remélem elég is lesz de tényleg a sulis évszakokbol. nem barátkoztam meg azota sem a föiskola érzéssel,pár aproságot kivéve nem szeretem.
de ez van.csak ezért nincs idöm már semmire szinte,amikor van munka,és uj hétfő...aludnék már egy telet.de az ideiröl már lecsusztam.még jo,hogy rengeteg kézfogó és kitartást segitö erőado ember és élmény van körülöttem,és hiába is mondtuk a gyárra hogy unott körforgás,ahol megáll az idö,mindneki robot,rá kellett jönnöm,mind droidok vagyunk. elég lenne egy kar ami a gallérunknál fogva helyez ahova parancsolják.ide tesz oda tesz. azért kapunk szabadnapot,de a keritésen tul nem jutunk sehova. ugyhogy akorlátokon belül kell egy nagy szabadságos boldogságot kialakitanunk,hátha nem érezzük hogy robotok vagyunk.utálom a kötöttséget,a szabályokat a határokat,és mégis egy szot se szolhatok. és ugy érzem igy el tudom és akarom is képzelni a jövöt.mert nem vagyok egyedül és nem is leszek,és azok is fogják a kezem akik csak messziröl szoktak integetni.ezért tudom hogy támogatás midig lesz,még egy szilvezstert ünnepeljünk át hollandiában,még egy nyarat süttessüka hasunkat soundon és utána szemöldök fenttartva figyeljük mien nyelven szolal meg a boltosnéni,vagy mért is vannak itt pálmafák és homok. viva la spanyolország,várj meg minket.