ott vagyunk már?

régesrég és már nem is olyan mint volt.elmondták,de mondani könnyü és ha már az minek probálkozni könnyedségekkel.érteni mondani helyesléssel,de agybatenni visszazárni nehézkés folyamat. egy ujabb összetartásba csöppentem,amibe ragasztos kézzel fogunk körbe egy szeletet az életből.mindnekié egy kicsit és nem engedjük kifolyni közöttünk mégis mehet aki akar,de idöre vissza kell érnie különben a kapu bezárul. egy másik körbe kincset örzünk,de már csak felváltott örök figyelnek.néha egy mellé kettö szegül és akkor megy a dajdaj dejo is együtt lenni.
fele,lehajtogatom pont a sarkánál tiszta origami,de most kicsit várni kell hogy száradjon már az a ragasztó,mert a hétvégén kicsit szétkentem.
asszem valahogy mindenhogy változunk,öregszünk,felháborito.
külsöre van aki semmit van aki nagyon van aki csak szeretne és ezért probál meg mamiba bujni.azt hiszem ahogyan már több ragacsos kezet engedünk el repülni nagyon érzékelhető hogy más körökben a tudom hogy te itt maradsz és probálsz ellenni mást jelent.egy barát ha boldogul és vállalja hogy elsőként bujik barlangba,majd elmeséli hogy sötét de ott a fény a végén és rájössz hogy ragasztos a kezed.tudod hogy menni kell. miközben a nagyon tapadosak kevéssel is beérik és kényszeritenek lelket tartani a kevésben.
büszke vagyok.kevesebbel többre mennek.nagyon jo.csak igy tovább,meg nem állni.
ujra régiesül minden és régiesen ujul valami.a változások kicsi mérlege.még egy kis pihi a fotelben aztán nem lesz kifogás.befogjuk és nekilodulunk.kezünket nem mossa le semmi.azért mi hivunk és ragadunk de a vámon nem engednek át minden vackot.
egy korszak vége egy nagy négyéves korszak vége kezdödik.majd meglátjátok és miket fogok én kapni és az utált kérdések csak visszafelé.kiirom a homlokomra és ugy kezdem,haggyá'má'.
ezzel remélem nyithatunk egy uj ajtot,ami cspán egy régiböl nyilik.nem kell nekem uj zár meg más falszin.maradok szinesben.
summer is the city.
már nincs sok hátra.légy medve aludj télen.