Elhagyom a várost, irány a szülői ház!

Miután kirúgtak az állásomból, és nem találtam munkát, valamint a párom olyan emberrel ismerkedett, aki veszélybe sodorhatta a kapcsolatott (emiatt veszekedés is volt), az elkeseredettség és a idegeskedés miatt a lakótársakkal is megromlott a viszony. Egyik nap közölte az egyik lakótársam, hogy mivel ő a főbérlő ezért arra kér hogy költözzek el. Ezekután még rosszabb lett a viszonyunk. Indoklásként azt mondta, hogy a viselkedésem miatt (amiben volt némi igazság), de én csak azt adtam nekik, amit tőlük kaptam. Bunkók voltak én csak ezt viszonoztam. De az igazi ok, amiért nekem mennem kellett az az volt, hogy a srác összejött az egyik haverommal, és ugyebár kellett a hely neki. Így jártam. Munkám nem volt, ebből adodóan pénzem sem, így nem maradt más hátra mint, hogy irány vissza a szülői házba. Nagyon nem akartam ezt a megoldást, ahogy párom sem, de más megoldás nem volt. Épp költözhettem volna páromékhoz ideiglenesen, de célzásaim ellenére párom otthon nem kérdezte meg. Annyit mondott utólag, hogy nem engedték volna meg. De azért megkérdezhette volna. A lényeg , hogy december 15-én elhagytam a fővárost, és visszaköltöztem vidékre, a csendes, unalmas falusi életbe. Persze –mostmár expárom- párom azóta is engem okol, hogy én hagytam ott egyedül, nem kellett volna hazaköltöznöm stb. Holott én is egyedül maradtam nélküle, nem jókedvemből költöztem el. Két választásom volt akkor: vagy a híd alá megyek, vagy haza. Utobbit választottam. Akkor még azt hittem, hogy otthon össze tudok annyi pénzt sporolni a munkanélküli segélyből és alkalmi munkákból, hogy tavaszra visszaköltözhetek. Nem így lett. Annyit értem el, hogy az addig felhalmozott adósságomat lenulláztam. Jött a következő időpont, a nyár. Reméltem addigra már Pesten leszek ismét. Nem így lett. Majd jött az ősz és még mindig otthon voltam. És ez így ment 2005 decemberétől egészen 2007 októberéig. Igaz akkor sem Pestre költöztem, hanem egy dél alföldi városba, így Pest még minidg várat magára. Bár egyre kevésbé szeretnék már ott lakni. A haverok eltűntek, a párom sincs már mellttem. Csak sok fájó emlékkel néznék szembe. Talán külföldre kéne mennem. Hátam mögött hagyni mindent. Idegenbe menni, ahol nem ismerek senkit és semmit. 100%-os környezet változás. És hogy miért gondolom így, hogy ne menjek vissza Pestre, sőt még az országból is elmenjek? A következő bejegyzésekből majd kiderül! (Weboldalam: www.bekesimelegek.gportal.hu )