Kirabolt egy buzi! 2. rész (A tolvaj nyomában)

Három írássommal ezelőtt beszámoltam arról, hogy a Duna Plázában egy meleg srác ellopta atelefonom! Most leírom, hogyan zajlott az én kis privát nyomozásom! Nem kell mondanom, hogy én, mint egyszerű állampolgár, rövidebb idő alatt, több információt gyűjtöttem össze, mint a rendőrség. Tehát a történet a következő. Mikor a rendőrségen megtettem a feljelentést, hazamentem. Otthon elővettem a másik telefonom és felhívtam a mobil szolgáltatóm ügyfélszolgálatát. Arra voltam kíváncsi, hogy használták e a telefonom a lopás után. A hölgy elmondta, hogy igen használták a telefont a lopás és a letiltás között. Egészen pontosan két MMS-t és egy hívást kezdeményeztek a telefonról, mind a háromszor ugyan arra a számra. Mivel nem közönséges, „mezei” ügyfél voltam a mobilcégnél, ezért kérésemre kiadták a telefonszámot, amit hívtak. A teljes számot kiadták, nem úgy, ahogy szokták általában, hogy az utolsó két számot nem közlik. Ekkor már közelebb voltam a tetteshez. Gondoltam elég annyi, ha írok a számra egy sms-t és úgy követelem vissza a telefonom. Meg is tettem. Írtam és vártam a választ. Nem kellett sokáig várnom. Egy hölgy hívott fel, aki közölte, elege van már XY-ból, mert állandóan őt hívja fel a lopott telefonjairól, és mindenki rajta keresi a telefonokat. Ez a kijelentése szöget ütött a fejemben. Taktikát váltottam. Jött a B terv. Eredetileg zsarolni akartam, ki akartam kényszeríteni belőle a tettes címét, de miután így reagált rájöttem ez nem jó megoldás, és nem is épp törvényes. Így eljátszottam, hogy én egy nyomozó vagyok. Igaz ezt egy szóval sem említettem a hölgynek, de ugyebár sok zsarus filmet lát az ember a tv-ben és nem nehéz megjegyezni azt, hogy hogy beszélnek a nyomozók. Nos a terv bevált. A hölgy rákérdezett, hogy rendőr vagyok? Mire mondtam, hogy nem vagyok rendőr, de nem árulhatom el, hogy ki is vagyok pontosan. Mire a hölgy azt mondta: „úgyis tudom hogy rendőr, mert úgy beszél”. Kértem mondjon el mindent, amit a srácról tud. Ő el is kezdte mesélni a dolgokat. Én pedig jegyzeteltem. Elmondta, hogy a srác a Nyugati téri bevásárlóközpontban dolgozik, az egyik ruhaüzletben, elmondta a nevét is, és azt is, hogy a munkahelyén is lopott már! A beszélgetés végén megkérdeztem, hogy hajlandó lenne e tanúskodni, ha oda kerül a sor, mire a hölgy mondta, hogy igen, mert már elege van ezekből a dolgokból. Majd elköszöntem és vártam a holnapot, hogy azt a bizonyos üzletet felhívjam. Másnap elmeséltem a munkahelyemen a kollégáknak (akik mind utáltak, de erről is írtam már), hogy mi történt, és hogy meg fogom keresni, és vissza fogom szerezni a telefonom, mire ők nevettek és mondták, hogy semmi esélye, hogy megtaláljam a telefonom. Majd ezt mondták: Te vagy a Sherlock Holmes? Rosszul esett, hogy inkább nevettek rajtam, mint inkább együtt éreztek volna velem. Szóval az nap nem sokat dolgoztam. Inkább a privátban telefonálgattam és nyomoztam. Nehezen, de megtudtam az üzlet számát, amit felhívtam és kértem az üzletvezetőt. Akkor derült ki, hogy a srác, aki meglopott, nem dolgozik náluk. Egy Örs vezér téri bevásárló központban dolgozik. Megadták annak az üzletnek a számát, amit nyomban hívtam és kértem az üzletvezetőt. Az üzletvezetőnek elmondtam, hogy miért telefonálok és megkérdeztem, hogy az illető ott dolgozik e. Mire a nő közölte, hogy már nem. Kirúgták. Elmondtam neki, hogy a srác személyes adataira lenne szükségem a rendőrségi nyomozás miatt, meg tudná e adni és elmondtam neki azt is, hogy úgy tudom az üzletből is lopott. Mire a nő elmondta, hogy a lopás miatt rúgták ki, de nem jelentették fel. Azt mondta az adatok miatt, pedig visszahív, csak elő kell keresnie. Letettem a telefont és kimentem cigizni. Barátom is kijött velem és beszélgettünk, hogy mit tudtam kideríteni. Elmondtam neki miről beszéltem az üzletvezetővel és mondtam neki, hogy majd visszahív az adatok miatt. Igazából nem hittem abban, hogy visszahív. Ha egy idegen engem felhívna és az egyik alkalmazottam személyes adatai iránt érdeklődne én nem adnám meg. A mai világban felelőtlenség lenne. NA amíg ezen töprengtem és beszélgettem párommal, csörgött a telefonom. Az üzletvezető volt, aki elkezdte diktálni az adatokat. Meglepődtem. Berohantam az irodába és felírtam az adatokat. Mai napig hihetetlennek tartom, hogy kiadta egy telefonhívásra az adatokat. Születési hely, idő, anyja neve, személyi igazolvány száma stb. Talán azért mert őket is meglopta?! Nem tudom. De ekkor kezdtek el csodálkozni a bunkó kolléganők, hogy én komolyan gondolom a nyomozást, és hogy ilyen adatokat is megszereztem. Hazamentem és otthon leírtam mindent (mint most itt, csak részletesebben.) hogy jutottam az adatokhoz, csatoltam két képet az elkövetőről (amit emailben küldött nekem mikor elkezdtünk haverkodni – vesztére és másnap ezekkel az iratokkal besétáltam a rendőrségre és átadtam az ügyemmel foglalkozó nyomozónak. A nyomozó elolvasta, és kérte magyarázzam el a leírtakat mert nem érti. Tény, hogy a levél tele volt nevekkel és eléggé bonyolult volt első olvasatra. Elmondtam neki, hogy jutottam az adatokhoz, mire ő csak ennyit kérdezett: „Mondja, milyen kapcsolatai vannak magának Budapesten?” Mondta, hogy semmilyen, de a rendőrség munkáját ismerve ezekhez az adatokhoz valószínű hosszú hónapok után jutottak volna, nekem meg annyi időm nincs, és a telefonom is kell, ezért szerettem volna a nyomozást kicsit meggyorsítani. Majd mikor eljöttem onnan, akkor mondta a nyomozó (aki helyes pasi volt ), ha megtudok bármit, szóljak neki. Még azon a délután elkezdtem járni a telefonos üzleteket és érdeklődni a telefonom iránt. Nem úgy hogy az ellopott telefonom keresem, hanem mint egyszerű vásárló, aki olyan típust szeretne venni. Sehol nem találtam. (Weboldalam: www.bekesimelegek.gportal.hu )