Valahogy a békekettőből hazatérvén mindig úgy érzem, hogy van mit ideörökítenem:

Tegnap egy latinos összebújós filmnézős estét terveztünk...ehelyett soksok hangszer között Visin aludtunk.
emlekezetes beszelgetős buli utan:tavaszbogyós reggel, bébinéző,majd együtt haza
Mosolygos hangulatom volt egeszen addig amig haza nem ért:

olyan vádakat emel,aminek semmi alapja: nekem az alkohol és a "link" életmod a fontos. a barataim szerencsetlen idiotak...

ezzel szemben az összejövetlek 95%ban nem is fogyasztok alkoholt, azon egyszerű oknál fogva, hogy altalaban vezetek.
A barataim olyan emberek akikről méltán gondolom, hogy nagyon jó emberek.

A link életmodra pedig azt válaszolnám ha vitába bocsátkoznék, hogy altalaban meg sem allok egesz nap, vegzem a dolgom, a tőlem telhető legjobb eredmennyel.
nem fekszem delig, és nem bulizok folyton.
Sőt!

A buli annyit takar, hogy egy-egy pohár bor mellett beszelgetünk...eszmét cserélünk...

nem hanyasig iszunk, nem mertektelenül...

ja igen: ésmég hálátlan sem vagyok.

ezerszer megköszöntem már amit kaptam gyermekkoromban, és amit kapok mai napig...nem tudom hogyan kellenne halalkodnom még.


ez nem az a lazadas amit te hiszel: nem vagyok kifordulva magambol, nem akarok bőrt lehúzni rolad, és semmi olyat amit allitasz.es nem is vagyok tinedzser mar...sem gyerek.

Annyi történik, hogy elem az eletem a sajat ertekrendem szerint, és igyekszem boldog lenni,te pedig allandoan a nyakamba lihegve szamon kersz es bantasz, mert ez az ertekrend nem a tiednek megfelelő.

en nem ertem h miert van minden normalis csaladban és a mi kis csonka csaladunkbol miert hianyzik az amit ugy hivnak összetartas, öszintességre alapozva. miert van az hogy más együtt sir vagy nevet a tanulmanyi eredmenyen az anyukajaval. nalunk ez ugy nez ki, hogy ha jó eredmennyel teljesitek akkor "az én eszemet örökölted, szerencsed volt, nem a te erdemed, mert te nem tanulsz biztos soha semmit" ha rosszat akkor abba bele sem merek gondolni hogy milyen minősitest kapnek, ezert amikor volt ra eset, akkor el sem mondtam.

másnál megbeszelik, összetartanak, segitenek egymasnak, itt ehelyett megalazo helyzetek formalodnak folyton, és minden esetben az a cel h az egoja ne serüljön véletlenül sem. az enyem meg ugysem szamit.

ujra eljutottam oda hogy sirok, probalom lepergetni magamrol, de annyira rossz h. az egyetlen közvetlen csaladtagom egy önző hiszterikus, olykor depresszios ember aki akarmikro atgyalogol az éles nyelvével az érzéseimen.


szeretnem ha felülkerekedhetnek ezen az eletszakaszon, szeretnem bebizonyitani magamnak es neki, hogy nem jarok rossz uton...mert tudom, érzem..., sohasem voltam ilyen boldog...ezt a hátteret leszamitva.

a te ertekrendeddel az a gondom, hogy ha megnezzük objektiven hogy hova vezet, akkor jol latszik, hogy egy tragedia.

ferj, szeretet, harmonia nelküliség...allando penz hajhászat....es teljes magany.


talan be kene latni, hogy a tanacsot nem egy szerencsetlen megkeseredett embertől fogom elfogadni...főleg nem ugy ha rám probalja eroszakolni.



ha az eletem ugy alakul, hogy anya leszek...esküszöm a közelebe sem engedem!!!!!!!!!!