Mint már arról szó volt, éles huszárvágással a télapós őrület után egyszer csak arra ébredsz, hogy már meg a karácsonyt várjuk, azért eszünk sütit, és veszünk ajándékot. Pusztán két hét van felkészülni eme nemes ünnepre. Hazamenni nem tudtam, gondoltam a légitársaságok ne rajtam tollasodjanak meg, hiszen már októberben olyan csillagászati árak voltak, amelyek megvizsgálásától ingyen kaptunk csillagokat a fejünk köré, a 17 órás buszozást pedig kényelmi okok miatt nem vállaltam be. Gondoltam felnőtt életem első nagy döntése, a bérelt családdal töltöm az ünnepeket.
A karácsonyfát kb. másfél -két héttel szenteste előtt veszik meg, és már olyankor fel is díszítik. Ez azért nagyon jó, mert a fának van ideje gyakorlatilag mindenhová szétszórni a tüskéit. Valamint nekünk is van időnk beidomítani a kutyát, hogy ne egye meg az üvegdíszeket. Komolyan! A chihuahua gyomra mindent megemészt. Borzalmas felfedezésem a fa kicicomázásakor hasított belém. ITT NINCS SZALONCUKOR! BOTRÁNY!!! Van habkarika, ami már a boltban széttörik, és legfeljebb hódaraként szórhatod a törmeléket a fára, de úgy meg lehullik, de nem baj, a kutya felporszívózza.
A másik, NINCS SZENTESTE! Már annyiban merül ki legalábbis, hogy a szülők elmentek templomba éjféli misére (este kilenckor), mi meg itthon maradtunk a gyerekekkel. Na már most Isten bocsássa meg, de ki az a marha, aki kitalálta, hogy ajándékbontás 25.-én reggel legyen????? Mindenkinek a fantáziájára bízom, vajon mennyire mentek a gyerekek időben ágyba, avagy, kellett őket leakasztani már a csillárról éjfélkor.
Szóval 25.-e, dél, akkor együtt reggelizik a család, majd szépen egyesével nyitjuk ki az ajándékokat, szépen mindenki türelmesen megvárja a másikat, kicsit furi, mert otthon ilyenkor az én népes kis családom körében, csak papír csörgést és röhögést lehet hallani, meg puszi cuppanást, de most Hollandiában vagyunk. Egyébként tényleg kisebb az ajándék, mint télapóra, de nem mintha az ajándék értéke számítana.
Első este az anya szüleinél voltunk, akiknél mondták, hogy terülj terülj asztalkám van minden évben és uhhhh, hogy fogjuk túlélni. Na sejthettem volna, de nem lövöm le a poént.
Előételnek volt keksz valami krémmel, az jó volt, és zöldség szószokkal, az már annyira nem. Nagyon kedvesek voltak, mert vacsi előtt volt ajándék bontás és én is kaptam, hát teljesen el is érzékenyültem, ez nagyon kedves gesztus volt tőlük, nem is számítottam rá egyáltalán. Két könyvet:
1: Hogyan éljük túl Hollandiát
2: Hágai útikalauz
Ezután következett a várva-várt vacsora.
Ha valaki még nem sejtené, hát ISTENEM! Minden félkész volt, nagyon finom, de félkész, és soknak még egy viccesebb napomon sem nevezném az adagokat. Az sem segített, hogy próbáltam töltött káposztának nézni. Utána játszottunk a gyerekekkel a frissen kapott játékokon, majd hazamentünk. 26.-a kb. ugyanez, ugyanezzel a menüvel, csak itthon.
Összességében, nem volt olyan rossz, de küldhettetek volna fénypostával egy kis halászlevet, méteres kalácsot, töltött káposztát, teljesen mindegy milyen pörköltöt, somlói galuskát és kis- valamint nagy testvéreiket!
Ez életem első karácsonya, amikor nem híztam, hanem fogytam.
"Egészen addig nem tudod, mi az, hogy karácsony, amíg el nem veszíted azt egy idegen országban!" Hemingway
A karácsonyfát kb. másfél -két héttel szenteste előtt veszik meg, és már olyankor fel is díszítik. Ez azért nagyon jó, mert a fának van ideje gyakorlatilag mindenhová szétszórni a tüskéit. Valamint nekünk is van időnk beidomítani a kutyát, hogy ne egye meg az üvegdíszeket. Komolyan! A chihuahua gyomra mindent megemészt. Borzalmas felfedezésem a fa kicicomázásakor hasított belém. ITT NINCS SZALONCUKOR! BOTRÁNY!!! Van habkarika, ami már a boltban széttörik, és legfeljebb hódaraként szórhatod a törmeléket a fára, de úgy meg lehullik, de nem baj, a kutya felporszívózza.
A másik, NINCS SZENTESTE! Már annyiban merül ki legalábbis, hogy a szülők elmentek templomba éjféli misére (este kilenckor), mi meg itthon maradtunk a gyerekekkel. Na már most Isten bocsássa meg, de ki az a marha, aki kitalálta, hogy ajándékbontás 25.-én reggel legyen????? Mindenkinek a fantáziájára bízom, vajon mennyire mentek a gyerekek időben ágyba, avagy, kellett őket leakasztani már a csillárról éjfélkor.
Szóval 25.-e, dél, akkor együtt reggelizik a család, majd szépen egyesével nyitjuk ki az ajándékokat, szépen mindenki türelmesen megvárja a másikat, kicsit furi, mert otthon ilyenkor az én népes kis családom körében, csak papír csörgést és röhögést lehet hallani, meg puszi cuppanást, de most Hollandiában vagyunk. Egyébként tényleg kisebb az ajándék, mint télapóra, de nem mintha az ajándék értéke számítana.
Első este az anya szüleinél voltunk, akiknél mondták, hogy terülj terülj asztalkám van minden évben és uhhhh, hogy fogjuk túlélni. Na sejthettem volna, de nem lövöm le a poént.
Előételnek volt keksz valami krémmel, az jó volt, és zöldség szószokkal, az már annyira nem. Nagyon kedvesek voltak, mert vacsi előtt volt ajándék bontás és én is kaptam, hát teljesen el is érzékenyültem, ez nagyon kedves gesztus volt tőlük, nem is számítottam rá egyáltalán. Két könyvet:
1: Hogyan éljük túl Hollandiát
2: Hágai útikalauz
Ezután következett a várva-várt vacsora.
Ha valaki még nem sejtené, hát ISTENEM! Minden félkész volt, nagyon finom, de félkész, és soknak még egy viccesebb napomon sem nevezném az adagokat. Az sem segített, hogy próbáltam töltött káposztának nézni. Utána játszottunk a gyerekekkel a frissen kapott játékokon, majd hazamentünk. 26.-a kb. ugyanez, ugyanezzel a menüvel, csak itthon.
Összességében, nem volt olyan rossz, de küldhettetek volna fénypostával egy kis halászlevet, méteres kalácsot, töltött káposztát, teljesen mindegy milyen pörköltöt, somlói galuskát és kis- valamint nagy testvéreiket!
Ez életem első karácsonya, amikor nem híztam, hanem fogytam.
"Egészen addig nem tudod, mi az, hogy karácsony, amíg el nem veszíted azt egy idegen országban!" Hemingway
Feladás dátuma: 2011. Július 30. 17:16
Válasz erre a hozzászólásra