Ao

Ejtsd: "Au", mintha ráesne valami a nagy lábadujjára és kicsi csillagocskák táncolnának a fejed körül.
Ezúttal azonban nem ilyen kellemetlen dologról van szó. Most egy nevet, és cuki macska uraság tulajdonosát takarja.
Ao japánul kék-et jelent, ő cicósága pedig fajtáját tekintve a kék oroszok közé tartozik. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy azé a családé, akiknél pluszba takarítok és baby-szittelek (ahol felrobbantottam a tojást ). Anyit tudni kell, hogy a hollandok inkább a kutyákat részesítik előnyben, én pedig macska bolond vagyok. Ez a család félig dán és félig francia. Aggódva kérdezték, hogy ugye szeretem a cicákat, én pedig mint egy őrült szaladtam fel a lépcsőn , hogy találkozhassam Ao-val. Ott ült az ágyon önmaga csodás valójával (végre nem egy kutya vagy egy chihauhau), persze szegény buzgó közeledésemre annyira megijedt, hogy hanyatt homlok elmenekült előlem.
Nem túl biztató kezdet egy macskától, de gondoltam lesz ez még jobb is. Következő találkozásunkkor a gyerekekre vigyáztam, nekik persze szó nélkül megállt, és még hozzájuk is dörgölőzött, én meg csak sárgulva figyelhettem őket.
Ha a kicsik a kezembe adták, egész jól elvolt, amíg meg nem szólaltam és akkor fel nem nézett rám, és rájött, hogy fél tőlem és el nem szaladt. Hát igen, gondoltam, nem valami okos szegény pára.
A gyerekek lefeküdtek, én pedig a nappaliban vártam, hogy a szülők hazaérkezzenek, de iszonyat hideg tud lenni egy 20 m2-es 4 m belmagasságú nappaliban, ezért odakucorogtam a radiátorhoz. Gondolataimba mélyedtem, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki figyel. Odapillantottam, hát a macska ült az asztal alatt, és szuggerált engem, amikor viszont észrevette, hogy figyelem elkapta a tekintetét, és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Jaj! Olyan cuki volt. Direkt nem néztem rá, de a szemem sarkából láttam, amint hason kúszva egyre közelebb jön hozzám és kitartóan bámul. Majd megint ránéztem, ő ismételten elfordult. Gondoltam, gyorsan barátok lettünk, akkor talán meg is dögönyözhetném kicsit. Elindultam felé, persze elszaladt. Kb. negyed órát kergetőztünk a lakásban, mire be bírtam szorítani egy sarokba, amit ezután tett én még sosem láttam macskától, már hogy ennyire színészkedne. Miután felismerte, hogy nem tud elmenekülni, hanyatt vágta magát, és elkezdett a mancsaival kalimpálni felém, mint aki játszani akar, persze egyből bedőltem neki. Felvettem, még dorombolt is, de amint észrevette, hogy lankad a figyelmem, jól összekarmolta a kezem és kereket oldott. El kellett könyvelnem magamban, hogy nem is olyan buta, amilyennek én gondoltam. A következő találkozások kb. hasonlóképpen zajlottak le, fel-le kergetőzés a házban, majd 2 perc simi után szétszedte az alkaromat.
Igen ám, csak, hogy tőlem egyáltalán nem olyan könnyű megszabadulni. A család elutazott karácsonyi vakációra és a ház, vele együtt a macska is az én felügyeletemre maradt. Első napokban még ment a futkározás, ám mára odáig jutottunk, hogy mikor megyek panaszos nyávogás fogad, hogy miért hagytam Őt egyedül, majd mikor megyek el, Ao a macinacim szárába eresztve a körmeit csimpaszkodik rajtam, és nem akar elengedni.
Hogy mi ebből, a rajtam kívül senki másnak nem érdekes történetből a tanulság?
SOSE ADD FEL! Sok gyerek, akárcsak Ao, időre van szüksége, szóval türelem dolgozó és leendő daduskáim!
"Ha méltónak bizonyulsz ragaszkodására, a macska barátjává fogad - ám rabszolgád nem lesz soha!" (T.Gautier)