School break, avagy isi szünet. Amolyan őszi, 10 napos, csütörtöktől a rákövetkező vasárnapig.
Hogy mit jelent mindez egy au-pairnek? Hát sokat. Először is, no magány, erre vágytál mióta megérkeztél, és napokat töltöttél vasalással, mosással, főzéssel és társaival, most végre a gyerekekkel lehetsz. Na, ez az a pont, amikor rádöbbensz, milyen jó is volt neked egyedül.
A délelőtti házimunka kapásból kiesik (nem elmarad, csak eltolódik), mert kutyát sétáltatsz, plüss macit etetsz, rajzolsz, reggelit készítesz, megetetsz mindenkit. Mindenkit, mert ilyenkor itt van legjobb barátnő, kevésbé legjobb barátnő, kis szomszéd, nagy szomszéd, kölök macska és még sorolhatnám. Ezután az ezer kis apró lábacska nyomát próbálod felvakarni a padlóról, a maszatos kezek nyomát letörölni üvegről, csempéről, bútorról, kutyáról. Majd mindezek után neki állsz a házi munkának, de a takarítás gyakorlatilag teljesen felesleges, későbbiekben kiderül, miért is.
A tinédzser lányok furák. Erre most jövök rá, hogy én már nem vagyok az. Szeretnek főnökösködni, érzelmileg ingatagok, cserfesek, idegesítőek, ugyanakkor irtó édesek és imádni valóak is egyszerre. Amikor szinte isteni imádattal néznek rád, hogy te nagy okos felnőtt, rántottát csináltál nekik ebédre, mert ők azt, hogy szeretik, ha pedig őket is felnőttként kezeled, egyenesen istennővé válsz a szemükben. Azért is érdemes jóban lenni velük, mert sokat segíthetnek, apró dolgokat megcsinálnak, amik viszont sokkal megkönnyítik az életed, figyelnek a kisebb testvérekre, amivel ismételten neked lesz könnyebb. Ha pedig éppen nincsenek otthon, hogy kiélvezhesd háborgó lelki világukat, akkor folyamatosan a fölhivkálják egymást, és üziket hagynak, hogy majd megint telefonálni fognak. Ez nagyon aranyos, de egyeseknek aztán olyan nevük van, amit még betűzéssel sem tudok leírni, és égek mint a rongy, amikor hát nem igaz, hogy már megint nem emlékszem a századik legjobb barátnő nevére.
Miután a lányok hada elviharzik, hogy más au-pair nyugodt hétköznapját felkavarja, akkor állhatsz neki a házi munkának, amit már mondtam, hogy felesleges, mert mire befejezed, visszajönnek. És kezdhetsz mindent előről, csak estére szédülsz bele a körforgásba. Péntek volt az első ilyen nap, gyorsan aluszkáltam is rá egyet hétvégén, gondoltam majdcsak túlélhető lesz a kövi hét.
Ma hétfő van, de este majdnem dobtam egy arcos a tányéromba, annyira álmos voltam. Viszont, amit szeretek a szünetben, hogy én is ráérek felkelni csak a gyerekekkel, a 9 sokkal barátságosabb szám a 7-nél. Bár akkor nem, ha tini lányok koncentrációjáról beszélünk a házban.
Mindent összevetve, úgy érzem dolgos hétnek nézünk elébe, majd tuti a sárkány is előbújik belőlem, és mászkálok álmomban, MEGINT...
De legalább kiélvezhetem, hogy nem vagyok egyedül, és lássuk be, ki ne szeretne istennő lenni, még ha csak egy csacska, csillogó szemű tinilány szemében is!
Hogy mit jelent mindez egy au-pairnek? Hát sokat. Először is, no magány, erre vágytál mióta megérkeztél, és napokat töltöttél vasalással, mosással, főzéssel és társaival, most végre a gyerekekkel lehetsz. Na, ez az a pont, amikor rádöbbensz, milyen jó is volt neked egyedül.
A délelőtti házimunka kapásból kiesik (nem elmarad, csak eltolódik), mert kutyát sétáltatsz, plüss macit etetsz, rajzolsz, reggelit készítesz, megetetsz mindenkit. Mindenkit, mert ilyenkor itt van legjobb barátnő, kevésbé legjobb barátnő, kis szomszéd, nagy szomszéd, kölök macska és még sorolhatnám. Ezután az ezer kis apró lábacska nyomát próbálod felvakarni a padlóról, a maszatos kezek nyomát letörölni üvegről, csempéről, bútorról, kutyáról. Majd mindezek után neki állsz a házi munkának, de a takarítás gyakorlatilag teljesen felesleges, későbbiekben kiderül, miért is.
A tinédzser lányok furák. Erre most jövök rá, hogy én már nem vagyok az. Szeretnek főnökösködni, érzelmileg ingatagok, cserfesek, idegesítőek, ugyanakkor irtó édesek és imádni valóak is egyszerre. Amikor szinte isteni imádattal néznek rád, hogy te nagy okos felnőtt, rántottát csináltál nekik ebédre, mert ők azt, hogy szeretik, ha pedig őket is felnőttként kezeled, egyenesen istennővé válsz a szemükben. Azért is érdemes jóban lenni velük, mert sokat segíthetnek, apró dolgokat megcsinálnak, amik viszont sokkal megkönnyítik az életed, figyelnek a kisebb testvérekre, amivel ismételten neked lesz könnyebb. Ha pedig éppen nincsenek otthon, hogy kiélvezhesd háborgó lelki világukat, akkor folyamatosan a fölhivkálják egymást, és üziket hagynak, hogy majd megint telefonálni fognak. Ez nagyon aranyos, de egyeseknek aztán olyan nevük van, amit még betűzéssel sem tudok leírni, és égek mint a rongy, amikor hát nem igaz, hogy már megint nem emlékszem a századik legjobb barátnő nevére.
Miután a lányok hada elviharzik, hogy más au-pair nyugodt hétköznapját felkavarja, akkor állhatsz neki a házi munkának, amit már mondtam, hogy felesleges, mert mire befejezed, visszajönnek. És kezdhetsz mindent előről, csak estére szédülsz bele a körforgásba. Péntek volt az első ilyen nap, gyorsan aluszkáltam is rá egyet hétvégén, gondoltam majdcsak túlélhető lesz a kövi hét.
Ma hétfő van, de este majdnem dobtam egy arcos a tányéromba, annyira álmos voltam. Viszont, amit szeretek a szünetben, hogy én is ráérek felkelni csak a gyerekekkel, a 9 sokkal barátságosabb szám a 7-nél. Bár akkor nem, ha tini lányok koncentrációjáról beszélünk a házban.
Mindent összevetve, úgy érzem dolgos hétnek nézünk elébe, majd tuti a sárkány is előbújik belőlem, és mászkálok álmomban, MEGINT...
De legalább kiélvezhetem, hogy nem vagyok egyedül, és lássuk be, ki ne szeretne istennő lenni, még ha csak egy csacska, csillogó szemű tinilány szemében is!