My mind plays a movie...

Hú bazmeg, hogy milyet álmodtam... Végítélet, ahol Abagail anya volt a gonosz.

Tésztaszerű fonnyadt fekete bőre rusnya redőkbe torzította egész mimikáját, résnyire szűkült szemei neonsárgán világítottak, ugyanez a fény jött a szájából is.
Elég jól nézett ki :)

Emellett volt egy időutazás-vonulata is ennek a katyvasznak: ugráltam az időben, hogy elkerüljem a leselkedő véget. F@sza kis sakkparti volt :D Sajnos, mire eljutottam volna a végső megoldásig, az oktondi macskám szolidan elkezdte tudtomra adni, hogy márpedig enni kér (gy.k. felmászott a komódra, és módszeresen lökdöste le róla a dolgokat a járólapra, TACCS-szün-TACCS-szün-TACCS) ergo lemaradtam a „film” végéről.

Egy álomfejtő biztos tudna ebből valami okosat kihozni, de szükségtelen, tudom én az okot: szombaton van az ALS lemezbemutató, amire MÉG MINDIG NINCS LEGYÁRTVA a bemutatandó CD, illetve a beígért új pólók sincsenek még a kanyarban sem, mindez két nappal az esemény előtt... Szóval feszkó van a köbön.
A sci-fi mániámat meg nem kell sokat ecsetelnem :D

Tanulság: ami kell tehát, az némileg kevesebb science-fiction, és jóval kevesebb aggódás.

Béke.

Hozzászólás



 
Név

E-mail

URL


Emlékezz rám!

Üzenet


Kérlek gépeld be a kódot (nyomtatott nagybetüket tartalmaz)
Kérlek gépeld be a kódot (nyomtatott nagybetüket tartalmaz)