Ugye nem kell megállapítanom, ami nyílvánvaló: ezer éve nem írtam...
Nem volt véletlen.
Nagyon sok dolog történt, azt hiszem túl sok.
Milánnal 9 hónap nembeszélés után, ismét elkezdtünk kommunikálni. Van Barátnője és én sokszor úgy érzem belehalok!
Az a durva, hogy megint jött egy új Fiú az osztályba. Nagyon szerettem volna beleszeretni, de nem sikerül. Ez nem vicc, akartam, tudom, hogy baromság, de olyan jó lenne!
Így, hogy minden nap látom Milánt, nem tudom elfelejteni. Egyszerűen lehetetlen. A múltkor irodalom dolgozatot iratott Vele a tanár. Nem írta meg velünk, mert hiányzott. Nagyon durva volt, mert éppen Juhász Gyula szerelmi költészetéből írt és egyszercsak azt veszem észre, hogy hátranéz rám a válla fölött és olyan édesen mosolyog, hogy elolvadtam.
Szeretem.
Szégyellem, de ez van. Nem tudom kiverni a fejemből!
A múltkor leveleztünk és azt írta, nem szereti a Barátnőjét. Boldogtalan, de nem hagyhatja el, mert a csaj totál rá van kattanva és fél, hogy bekattanna és kárt tenne magában.
Ettől én is félek. De mindegy, mert már nem várhatok rá.
Túl kell lépnem a dolgon! A szakítás után egyszerűen tönkretett. Még Lalót és Tónit is ellenem fordította. Tóni múlt héten kért csak bocsánatot. Milyen volt már, hogy ovi óta Barátok vagyunk és egyszercsak nyíltan támad és bánt?
Borzalmas időszak volt. Élni se volt kedvem...most van.
Túl akarom élni és arra gondolok folyton, hogy nem érdemel meg!
Csak az a naj, hogy a szívnek parancsolni NEM lehet!
Képtelenség! Aki mást mond az hazudik.
Vagy ha mégsem, akkor küldje el a receptet, mert nem akarok szenvedni.
Az új Fiú jó Barátja lett Neki is meg nekem is. Fura egy helyzet... A múltkor volt egy nagyon durva dolog. Otthon feküdtem az ágyamban és éppen kikapcsoltam mindent, hogy valahogy rávegyen a csend és nyugalom az alvásra, amikor egyszer csak, mintha meghasadt volna az elmém, hallom, hogy Tóni, Lali, Dani-az új srác meg Milán éneklik az EDDÁ-tól a kört. Gondoltam ez már RÖGESZME, igaza van Mollynak, ez a Pasi a rögeszmém. De az az igazság, hogy nem halucináltam! Igaz volt. Éppen előttünk mentek el és megálltak "szerenádozni". Mire felkaptam egy cipőt és kirohantam, már messzebb jártak, de megismertem Őket. Futottam utánuk, de eszembe jutott, hogy pizsiben vagyok és egyébként is mi a fenét mondhatnék nekik?
Erre mondja Molly, hogy a múltkor találkozott Milánnal a sulibuliban. Olyan részeg volt, hogy azt se tudta hol van. Próbálták a Tanárok szeme elől eldugni és vízzel itatták a többiek. Erre valahogy meglátta Mollyt és ordított Neki, hogy menjen oda hozzá. Azt mondja Molly, hogy még a fejét sem tudta tartani, annyira részeg volt. A barátnője sehol, de már vagy 3 kiscsaj lógott rajta. És odahúzta Molly-t, hogy megkérdezze: Hol vagyok én? És, hogy vigyen oda engem!
Majd belehaltam amikor másnap elmesélte. Azt mondta, nem akart felkavarni, de jobb ha tudom. De hétfőn meg semmi. Szia-szia és bammm.
Nyílván nem fogom megérteni, ha ide leírom, de könnyebb leszek tőle.
A másik nagyon felkavaró élmény meg az, hogy az Új Srác eljött hozzám, mert a koliban elkezdték vágni a haját. Persze középen nullással letoltak egy sávot a fején és erre bedöglött a gép. Este fél 10-kor felhív, hogy van-e hajnyíróm? Mondtam, hogy Mollynak van, de nem tudta hol lakik, így megkért, hogy kísérjem el. Mókás volt a szitu

Mikor aztán már kísért haza Mollytól szóbajött Milán.
Alig tudtam leplezni, hogy mennyire akarom, hogy meséljen Róla, de nem akartam, hogy lássa rajtam.
Aztán mondta, hogy úgy szoktak bulizni, hogy elmennek egy bizonyos kocsmába és ott jól beisznak és énekelnek. És ahogy sorolta, hogy mit kell feltétlenül mindig elénekelni, mert Milán mindig vezényel, rázott a hideg. Minden közös emlékünkhöz kapcsolódó dalt felsorolt. Aztán bár próbáltam hideg maradni, nem tudtam befogni a számat és rákérdeztem, hogy miért iszik, bulizik és csajozik annyit. És Ő erre, az én indulatos hangnememhez megfelelően annyit mondott: Miattad idegbeteg!!!
Én meg nem kaptam levegőt!!!
Miattam? Miattam?
DE többet nem mondott. Azt mondta, szeret engem és Milánt is, többet nem akar mondani. Meghallgat mindkettőnket, de nem fog kifecsegni semmit sem.
Na kösz-gondoltam.

Szeretem. Ezt ismét meg kell állapítanom.

Mikor hagy alább ez a kínzó érzés?

Őrület, hogy amikor van végre időm megírni egy tetemes szöveget, elcseszek valamit és törlődik az EGÉSZ!!!
Elcsesztem? El, mi? És mennyi mindent még!
Kiderült, hogy Lalónak is bejövök. Tóni puhatolózott az érdekemben és Laló azt mondta, tetszem neki és megpróbálná velem.
Így aztán nagyon vártam már az osztálykirándulást.
Az új Fiú, közben összejött az én nagy riválisommal: Adriennel. Szépek voltak együtt, ezt be kell valljam, csak nem stimmeltek. A csaj akinek kevés van az agyában, meg a Pasi, akinek sok és egyel több a gatyában
És köztudott volt, hogy Adrienn odavan Lalóért, jobban, mint anno én és nyíltabban. Így én örültem ennek a kapcsolatnak, mert amíg együtt vannak, addig nem pakolja magát Lalóra-gondoltam én, nagy naívan.
Eljött a kirándulás napja és én nagyon furcsát álmodtam: összejöttem az új fiúval-Milánnal.
Hajnalban -amikor épp a buszhoz rohantunk- el is mondtam Mollynak és jót derültünk rajta.
Pedig...
De a kirándulás nem úgy sült el, ahogyan arról én álmodoztam. Laló fogadásból összejött egy csajjal és én majd ' belepusztultam!
A lépcsőn ültem és hallgattam az osztálytársaim bulizós örjöngését. Ott ültem és azt kívántam, bárcsak ki tudnék lépni a testemből, hogy ne kelljen éreznem ezt a szörnyű, keserű fájdalmat.
És akkor!!!
Megállt a lépcső alján az új fiú: Milán.
Rám mosolygott és odaült hozzám. Sokáig beszélgetett velem, de nem igazán tudom miről. Válaszoltam, de az egy elméletes robotpilóta lehetett, mert nem emlékszem semmire.
Felmentünk a szobámba, ahol még Mollyn kívűl 2 csajjal aludtunk. Üres volt és beültünk beszélgetni.
Kb. a felénél már csak Rá koncentráltam, addig sosem érdekelt, nem szenteltem neki nagy figyelmet, nem igazán mertem sosem megnézni, megfigyelni, mert -talán- tudtam, hogyha jobban megismerem már nem akarom levenni róla a szememet. És ahogy beszélt rájöttem, hogy nagyon intelligens és összeszedett. Nem is értettem mit akart attól a buta nőtől, hogy lehetett vele?!
És egyre jobban éreztem magamat Vele. Később bejött Molly, láttam rajta-elég volt egy pillantás, hogy tudjam- odalent már jól haladnak Lalóék és magamra is csodálkoztam, hogy nem halok bele.
Lementünk és legnagyobb meglepetésemre már ki is dőlt a kiscsaj. Elaludt.
Így amíg mi fent voltunk Milánnal Adriennke rástartolt Lalóra. Már ölelgette és énekelgette Vele a nagy mulatós csudajós slágereket.
Na ekkor majdnem hanyatt is estem. Csalódtam, én is és Ő is.
Szakított Adriennel.
Hazajöttünk a kirándulásról és állandóan hívott. Minden nap találkoztunk, hétvégén is és jobban megismertem. 5 nap telt el, Adrienn visszakönyörögte magát, kisírta, hogy visszamehessen Hozzá. De órák után végleg szakítottak, amit én nem tudtam, mert rohantam haza Mollyval. Dühös voltam és csalódott. Úgy éreztem Ő is becsapott, akárcsak Laló.
És ahogy éppen lenyugodhattam volna...egyszercsak csengettek. Kimentem és ott állt az ajtóban.
Hatalmasat dobbant a szívem!
Erős érzés volt, olyan erős, és olyan hihetetlen, mint amikor rácsodálkozol a láthatatlan, megfoghatatlan szél erejére, ami legördít egy nehéz, sötét szikladarabot a hegytetőről.
De nem ekkor szerettem Belé.
Még Ő sem tudja melyik volt az a Pillanat.
De leírhatom, mert nem olvas blogokat
Akkor történt, amikor az osztályba jött és mellém ültette az angoltanár. Órán leesett a PIROS TOLLAM és Ő lehajolt érte. Úgy bevágta a fejét, hogy az egész osztály felröhögött a nagy koppanástól. Én megláttam, hogy a homlokán ottmaradt a pad élének a nyoma, összenéztünk és mi is hangosan elkezdtünk nevetni. Ez volt a Pillanat...
Így amikor akkor beengedtem az ajtómon és órákkal később megcsókolt, már nagyon szerettem. És igaz volt, amikor azt mondtam Neki: Nagyon szeretlek.

De túl sok Ember volt ellenünk!
És mi nem álltunk ki az Érzéseinkért.
Ők győztek, felette, az érzés felett és azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy felettünk is.
Ez az igazság...

"Az igazság az, hogy nincs igazság, ezek szerint ez sem igaz........."

Tóni állandóan hazakísért. Nem volt nagy kunszt, ovi óta imádtuk egymást- Barátok voltunk. Ő mindig elsírta a gondjait Timivel -akit én nem csípek, sőt!- én pedig tereltem tereltem, ha arról volt szó mi van a szerelmi életemmel.
Ő Laló legjobb Barátja.
Sokszor szóbajött Laló, hogy mért bulizik ennyit és mért iszik ennyit, amikor egyszerűen csodálatos Családja van. Fantasztikusak a Szülei és a Tesói. Imádják egymást és Őt.
Sosem jöttünk rá.
És egyszer egy nagyobb buli után, ami már megint úgy telt el, hogy semmi nem történt, semmi szerelemjel Lalótól, nem bírtam tovább.
Tóni látta ezt és rákérdezett mért beszélek ennyire szenvedélyesen Lalóról. És én elmondtam mindent.
Azt mondta segít nekem. Szeretne minket együtt látni, jó páros lennénk. A két legjobb Barátja. Mekkor jó.
Megnyugodtam. Végre nem csak Mollit traktálhattam a reménytelen szerelmemmel...

Március volt. A suli és az osztály a szokásos...
Őrült Tanárok, lökött osztálytársak és Laló, aki egyetlenként engem tisztelt a többi csaj közül.
Akkorra már túl voltunk mindenen. Túl a tuti Szilveszteren és túl voltam a felismerésen, hogy nekem Laló kell.
És akkor történt vmi.
Kata közölte, hogy az egyik rokona, átjön a mi sulinkba. Azt mondta jó a srác, mármint rendes és nem is rossz pasi.
És akkor olyan érzésem volt, mintha tudnám.
Mintha ezt a pillanatot is éreztem volna, hogy egyszer már annyira a részem lesz ez a Srác, hogy írnom kell róla egy blogot......
Hihetetlen érzés...most is megborzongat.
Azokban a napokban, szinte ebbe a gondolatba kapaszkodtam. Lalóért epekedtem, ezért titokban és mélyen megsértődve, amiért még mindig nincs semmilyen előrelépés, elképzeltem, mekkora jó lenne, ha ez az új Pasi, tényleg jó lenne...jó.
Kata behozott róla egy képet.
A rettegett biosz óra előtt meg is néztük.
Ahogy a kezembe vettem, az olyan érzés volt, mintha most -így túl mindenen- tettem volna. Ismertem, pedig sosem találkoztunk.
Nem volt az esetem. Egyáltalán nem. Talán azért, mert addig nem tudtam, hogy a szőke haj és a kék szem az esetem
De nem tulajdonítottam nagy dolgot az érzésnek. Az Ember azért legbelűl bevallja magának, hogy igenis lökött néha...vagy inkább többnyire.
Aztán eljött a nagy nap.
Amikor először jött a suliba.
Mollival alig tudtuk kivárni, hogy feljöjjön az osztályba, így lelógtunk a Tanári elé, meglesni.
Tényleg szőke volt!
Márkás cuccok, szép mosoly.
Nyílván nem tudhatta, hogy Miatta mentünk és az oszlopok is jól takartak.
Esküszöm, hogy már akkor rám nézett.
Az első órán feljött az Ofő, bemutatni az "új fiút".
Közelről már nem tetszett annyira.
Vékony volt, túlságosan is, szürkés volt a bőre és nagyon játszotta a fejét.
Igencsak alternak tetette magát, fejkendő...fekete farmer...és a mondatai:"Nem szeretem a tüc-tüc zenét."
Jesszus! Itt le is írtam. Na nem azért, mert én annyira csípem a dizsit, inkább azért, mert ezt nem közöltem volna egy olyan új osztályban, ahol Tiesto és Dj Szathmári képe előtt gyertyák égnek és totemek hevernek.
Persze, hatalmas túlzással...
Összenéztünk páran, az osztály, hogy úgymondjam "Lényege".
Na megint egy új osztálytárs...
És újra visszakanyarodtam imádatom tárgyához Lalóhoz...

Itt vagyok Emberek!

Nyílván erről -ahogyan rólam sem- senki nem tud...
Hihetetlen dolgok történnek velem...hihetetlen dolgok.
Mindenki a Nagy Szerelmet kutatja maga körül, túl magán, túl mindenen...
De én megtaláltam! Megvan...mégsincs meg.
Kilóméterekre van tőlem, de ami még nagyobb szakadékot hasít közénk, az nem más, mint a Család...Egy igen boldog Család...