Eljutottam odáig, hogy írjak a blog-omba. Mivel nagy kavarodást okoz ez a H1N1 dolog, ezért kitaláltam, hogy mi lesz a témám ezen az oldalon. Az elkövetkezendő napokban fogom megkapni a H1N1 elleni védőoltást. Onnantól kezdve minden nap (legalábbis megpróbálom) leírom, hogy hogy vagyok. Vannak-e panaszaim. Mindent. Én itt most fizikai dolgokról beszélek. Lehet, hogy néha lesz benne egy kis lelki dologról szó, de azt inkább nem keverném bele ebbe a témába. Természetesen, ha a vírussal kapcsolatosan lesz lelki problémám, vagyis én úgy fogom gondolni, hogy azzal, akkor megosztom veletek.
2009. november 9-én jelentkeztem a munkahelyemen az oltásra. Mielőtt jelentkeztem már kétszer kérdezték meg mindenkitől, hogy kéri-e az oltást. Én egyiknél sem jelentkeztem. Aztán édesanyám mondta, hogy a 6 éves kisöcsémet beoltatja és, hogy ha adják akkor miért nem kértem eddig, akkor döntöttem el, hogy be adatom. Nem azért, amiért Ő mondta. Azért, mert láttam a szemében azt a féltést a gyermeke iránt, amit azelőtt sohasem. Elképzeltem, hogy mit érezhet, azt, én mit éreznék a gyermekemmel szemben. Akkor láttam lelki szemeim előtt, hogy én beadatnám az oltást neki. Ezért döntöttem el , hogy nem adok mostantól semmire, ami ennek a felfogásnak az ellenkezője.
A kezdet, mint mindig nehéz. Még nem tudom az időpontot.
Mindenesetre közeledik. kb. 2 hetet kell várni rá. Csakhogy ma 2009. november. 13-án ( mellesleg kisöcsém születésnapja
) megkezdtem a mandulagyulladás miatti táppénzemet. Lázas nem vagyok, nem is voltam. Csak már fáj a fülem is. A mandulám meg csak dagad és dagad. Fáj és kellemetlen. Ha most még belém szabadítanának vírusokat, nem tom mi lenne. Na akkor ennyit szerettem volna bevezetésnek. A következő írásom már az oltás napján lesz.Addig is: LEGYETEK ROSSZAK!!
