Nahm hosszú idő után ismét alkotok. Eddig Gólyatáborban voltam (avagy Szegedi Maffiatalálkozón). Veszett jó a társaság, már látom nem lesz problémám az emberekkel, ráadásul albérletem is van már.

De ennek a bejegyzésnek a fő témája a tegnapi színház lesz. Tegnap a Margitszigeten a Szabadtéri Színpadon megnézhettem a Drakula c. musical ősbemutatóját. Már amikor leültünk, látszott hogy a színpad bal oldalát nem nagyon fogjuk látni, ráadásul előttünk három igencsak megtermett ember ült előttünk. Az volt a szerencsénk hogy az ötödik sorban ültünk, így csak a lábakat takarták el. Mögöttünk ötgyerekes család, a hátam a végére kikészült mivel az egyik gyerek úgy gondolta, hogy jó móka az előtte ülő székét rugdosni. Nade térjünk a tárgyra. Musicales viszonylatban nem nagyon ismert színészek játszottak: Pintér Tibor, Vörös Edit, Gesztesi Karcsi, Mészáros László, Gallusz Niki. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett. Persze nem ütheti meg az operett színvonalát, de akkoris fantasztikus volt. Aki nem ismeri a sztorit, annak itt egy röpke összefoglalás: Jonathan, a londoni ügyvéd megbízást kap Erdélyben egy helyi gróftól, Drakulától. Amikor kiderül hogy Mina (Jonathan jegyese) Drakula szerelmének a reinkarnációja, fogságba ejtik az ügyvédet, Drakula pedig Londonba utazik, hogy elcsábíthassa Minát, de előtte még szolgájává teszi Lucyt, Mina legjobb barátnőjét. Ekkor kerül a képbe egy holland orvos, Van Helsing, aki már régóta üldözi Drakulát hogy elpusztíthassa. Lucy meghal, és élőhalott lesz, de Jonathan és barátai megállítják, így viszont őrizetlenül hagyták Minát, akit Drakula elcsábít és elvisz magával a kastélyába. A darab végén összefog az egész falu, és Jonathan vezérletével legyőzik és megölik Drakulát.

Hát körülbelül ez az alapsztori. A zene nagyon jó, sajnálatos módon néha meglátszik hogy egyes színészek csak playbackről énekelnek (sajnos Gesztesi is közéjük tartozott.... ) Pintér Tibor Drakulaként fantasztikus volt, nagyon együttélt a szereppel. Vörös Edit (Mina) szintén nagyon jó volt, emellett nagyon jó jelmezeket tervezett (mivel ő a jelmeztervező is egyben). Mészáros László (Van Helsing) nagyon beleélte magát a szerepbe, ebből kifolyólag volt néhány bakija, de azokat nagyon jól rendbehozta. Az egyetlen akivel nem vagyok megelégedve, az Gallusz Niki volt. Őt láttam már a Három testőrben is, és akkor is az volt az érzésem, hogy bár remek hangja van, a színpadon nem igazán tud még mozogni. A tehetség megvan benne, de még fejlődnie kell. A rendezés csúcsszuper volt, nagyon jól alkalmazkodtak a kisszínpadhoz, a közönség bevonás a is jól sikerült (a végső nagy csatában a vámpírok bevonulásukkor előszeretettel ijesztgették a sor szélén ülőket). A másik kedvenc momentumom az volt, amikor Drakula felbukkant az egyik reflektortorony tetején. Először senki nem látta hogy hol van, aztán valaki felmutatott és a teljes közönség jobbra fordult, és akkor már láttuk hol van. Itt az egyetlen gond az volt, hogy a mikrofon hatótávolsága már nem igazán ért el odáig, így nem igazán hallottuk az éneket (ill. kánonban hallhattuk, mivel később ért el a hangszórókhoz a hang). De ettől függetlenül nagyon tetszett ez a jelenet. És persze a sztárvendég, az ördög Hegedűse, alias Edvin Marton is jó volt.

Összefoglalva: ilyen szinten ez egy remek darab, de ahhoz, hogy nagyobb színházakba, külföldre kerüljön, ahhoz nagyon sokat kell javulnia. És persze nem ártana, hogyha nem lenne playback, és élőzene lenne... De azért örülök hogy láthattam

Egy nap telt el amióta kiderült a felvételim. Gondolkodtam, beszélgettem és mindenki azt mondja vágjak bele. Hát belevágok. Most megvárom míg meg nem jön a felvételi papírok. Abban lesz pár szálláslehetőség főleg kollégium. Ezt még nem sikerül eldöntenem, hogy hol lakjak. Albérlet vagy kollégium? Sokminden szól mindkettő mellett, és mindkettőnek megvannak a hátrányai. Ha albérletet szeretnék, akkor ahhoz pénzt kell teremtenem, vagyis fizető munkát kellene találnom. És nem itt, Pesten, hanem Szegeden. Ráadásul nem árt sietni, mert ezeket korán elviszik. De addig is rengeteg dolgom van, és szerencsére sokan mellettem állnak akik segítenek

Igen, igen, igen itt a vége. Ma nyolckor mindennek vége lett. És én döntéshelyzetbe kényszerültem. Ugyanis felvettek Szegedre. Hihetetlen, mindössze két ponttal maradtam le az ELTE-ről.. Kettő nyomorult kib*szott pont. És ez jelent mindent. Vagy megyek és itthagyok mindent, vagy maradok és teperek hogy jövőre összejöjjön Pest. Vajon megéri feláldozni a barátainkat, a családunkat, a szerelmünket a célunkért, a karrierünkért? Egyenlőre nem tudom mit tegyek... még van egy hónapom eldönteni hogyan tovább, de erős a nyomás. Szüleim azt mondják ha felvettek menjek. A legtöbb ismerős azt hogy a barátság nem ér annyit hogy várjak. Talán senki sem akarja hogy maradjak. Talán... Viszont aki gyűlöl, az örülhet. Hiszen lelépek. Hat, talán nyolc évre, az isten háta mögé, távol mindenkitől. Igen, jól látjátok kitört rajtam az önsajnálat és a pesszimizmus. Most igazán nem tudom mit kezdjek magammal. És ez pocsék... De döntenem kell. Hamarosan.....

Öröm az ürömben, hogy túlvagyok rajta. Túlvagyok életem első igazán komoly megmérettetésén. Több kevesebb sikerrel.... =)

Az első és legfontosabb.... Életem legfontosabb napja előtt állok, hiszen ma este nyolckor kiderül hogy folytatom a tanulmányaim. Csak addig még sok idő van hátra ln meg belehülyülök a várakozásba. Kicsit olyan érzés, mint a halálraítélt utolsó órái: te mindent megtettél, de mostantól a külső erőkre vagy bízva. És én utálok várni. Utáltam várni erre egy hete, de mostmár nagyon túl akarok lenni rajta. Hihetetlen, a jövőm egy ember kezében van aki valahol meghúz egy vonalat, és te vagy alatta leszel vagy felette. Jó lenne felette lenni. Ha épphogy, de akkoris. Ha nem vesznek fel, azt sem tudom mit kezdjek magammal. Talán gyűjtök némi zsebpénzt, és mellette megtanulok még valami hasznosat hogy jövőre jobban menjen. De nem akarom jövőre megint végigcsinálni. Túl akarok lenni rajta ma éjjel. Örökre. A többit meg meglátjuk...