Megkaptuk a tankönyveket, Brigike nagyon örült. Eljött velem a tankönyvosztásra, és minden könyvét szinte kiolvastuk. Nagyon izgatott, főleg azért, mert az évnyitón az új elsősök közül Ő és még két kislány mond verset az évnyitón. Nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy szívvel-lélekkel csinálja majd végig az első osztályt.

Kaptam egy másik gyógyszert a lábamra. bevettem, csökkent a lábfájásom, de igy szereztem egy kellemetlen gyomorfájást. Elhatároztam, hogy csak a legszükségesebb esetben fogok fájdalomcsillapítót bevenni, mert álmos vagyok tőle és fáj a gyomrom. Kíváncsi leszek erre a dokira a jövő héten. A barátnőm lányának ez az orvos műtötte a térdét, és Ancika szerint aranyos és kedves ember, és amellett kítűnő orvos. Remélem valami tartós terápiát eszel ki, mert már nagyon unom, hogy örökösen fáj a lábam.

Holnap zárás van a munkahelyemen. Már előre látom, hogy amig én dolgozom, kis családom micsoda felfordulást fog hagyni a lakásban. Ilyenkor honap végén kilencnél előbb nem érek haza, és a gyerekek és persze Apa ilyenkor szabadjára vannak engedve. Nem bánom hogy egy ilyen este után másnap egész reggel takarítok, mert látom mennyire szeretik az ilyen anya most nincs itthon estéket.

                                 
Ma elmentem az orvoshoz egy kedves ismerősöm unszolására.
Nagy bajom nincsen, csak annyi, hogy zsibbad a bal lábam. Fáj is - bár azt már megszoktam, mert a térdem elég rossz állapotban van - de nem ez a legnagyobb baj. Hanem hogy ha lefekszem, ha leülök, ha hosszabban sétálok akkor már elviselhetetlen, és idegesítő. A doki szerint a rossz térdem miatt kezd tönkremenni a csípő ízületem is, és emiatt zsibbad és fáj az egész lábam. Kaptam egy telefonszámot, egy Székesfehérvári dokit kell megkeresnem. Valami térd specialista. Remélem hogy nem lesz semmi komoly dolog és nem akarják harmadszorra is megműteni.

                                 
Hétfőn kinyitott az ovi. Nem mintha nem örülnék neki, mert Tomika nagyon hiányolta már a kis barátait. Amíg a hétvégén készítettük a "batyut", még úgy láttam örül is, hogy mehet végre oviba. Eljött a hétfő reggel. Apa délelőttös, tehát 5-kor indul reggel. Anya fél 8-ra jár, tehát mi 7-kor indulunk. Egyedül az maradt ki a jól megszervezett ovodáig tartó szorakoztató műsoromból, hogy Brigi a mamánál marad, mert iskola csak egy hét múlva lesz.Persze Tomika igérte hogy ilyen meg olyan joságos gyerek lesz, és marad a mamánál, de hát nem engedtem, mert szeretném ha minél előbb visszaszokna az ovodába. Néhányszor visszafelé indult meg, de aztán sikerült meggyőznöm, hogy ha én is dolgozom, "dolgozzon" ő is. Na ez bejött, mert nem is sirt (szokásával ellentétben) amikor otthagytam.

                                 

Annyi érdekes internetes naplót olvastam, hogy úgy gondoltam, én is megpróbálkozom.

Két gyönyörű gyermek édesanyja vagyok. Brigike 2001.áprilsi 17-én 11:30-kor született 3500 grammal és 52 centivel 10/9-es apgarral a 37. héten, Tomika 2004.május 8-án 11:20-kor 3520 grammal, 53 centivel, 10/10 apgarral.

Brigike most megy iskolába, és már nagyon izgulunk miatta.

Tomika egészen különleges gyerek, mert eddigre kétszer volt veszélyben a kicsi élete. Először akkor, amikor a pocakomban volt, a 14. terhességi héten volt egy autobalesetünk, és csodával határos módon teljesen épségben maradt!! Másodszor pedig egy félre diagnosztizált középfül gyulladás szövődményeként fellépő gennyesedés az agyban. Ez utóbbit szerencsére időben megopoerálták, így mindenféle szervi és szellemi károsodás nélkül túlélte.