Egyszer volt, hol nem volt.
Élt a Földön egy „fekete” - 32 éves átlagos, de okos nő -,
„egy fehér” - 52 éves szép nő -,
egy több árnyalatos „szürke” - 42 éves intelligens férfi -; akik ismerték egymást minimum 1 éve, hiszen egy közösségbe jártak hobbijukból kifolyólag.
Szeptemberben, a „fehér”-ben (épp magányos volt) plátói szerelmes érzelmek születtek a „szürke” iránt; ki imádni valóan esetlennek, kiszolgáltatottnak, elanyátlanodottnak tűnt (1 hónapja hagyta ott élete párja és elvitte a gyermekét is magával). Közös hobbijuk során sokat találkoztak, levelezgettek az interneten; lassan már köztudottá vált, hogy egy párt alkotnak, mivel a „fehér”ezt nyilvánosságra is hozta a közösségben.
Október végén jött be a képbe a „fekete”. „Szürke” folyamatosan tájékoztatta őt a „fehér”-rel alakulgató kapcsolatáról. Sokat beszélgettek; jóban, rosszban segítették egymást. Lelkileg a „szürké”-ben; majd (lassan) a „feketé”-ben is felrajzolódott, hogy ez a barátság inkább már szerelem... Erőt véve magán: a „szürke” kiprovokálta, hogy találkozzanak. Kisebbségi komplexusukon átlépve a testi gyönyör olyan fokát érték el együtt; amit eddig egyikük sem, soha életében. „Szürke” kérte „feketé”-t, hogy picit hagyja még meg neki a „fehér”-t is; hiszen benne az elhanyagolt évek alatt több nőre való szeretet gyülemlett fel. „Szürke” közben elmélkedett: a „fehér”-nél (20 évvel) fiatalabb a „fekete”, ezért közös jövőjük is lehetne vele… Ezzel váltak el azon a keddi koradélután…
A „szürke” azzal a mesével állt elő aznap a „fehér”-rel megbeszélt esti "randevún", hogy meg van keveredve. Lehet, visszamegy élettársához a gyermek miatt, aki mindennél fontosabb számára. Kegyes hazugság, hogy meg ne bántsa a „fehér”„-t. Nem akarta, hogy a „feketé”-vel való viszonya kiderüljön. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket is akarja igazán? („Feketé”-nek később elmondta, ha felfedi a kapcsolatot, akkor úgyis letagadja.)
„Fekete” reggel levélben megkapta a „szürké”-től, hogy képtelen volt a „fehér”-rel együtt lenni, elmondta a kegyes hazugságot, és azt a levelet is átmailozta, amit a szerelmes szép lelkű „fehér” írt neki: " em hercege... nem versenyezhetek a gyermekeddel. Én csak a emet és a testemet tudnám neked adni... A gyerek az első az életben, megértelek." „Szürke” megmagyarázta, hogy nem akarja megbántani „fehér”-t azzal, hogy „feketét” szereti. Vagy csak nem tudta eldönteni, hogy a fekete, vagy a fehér? Sajnálatát fejezte ki „fehér” iránt, mert tisztában volt az érzéseivel.
„Szürke”, a lelkileg összetört ”feketé”-vel elhitette, hogy lehet Őt szeretni; mindent megtesz érte, szerelméről millió ízben tanúbizonyságot tett. Kérte, hogy hónapokig titkolják a kapcsolatukat, nehogy a „fehér”-ben lelki törés legyen. Lassan rájött a „fehér”, hogy mi van kettőjük között, félreállt, keresett magának más partnert.
A „szürke” elhitette a „feketé”-vel, hogy csak Ő van az életében, hogy saját magáért, a személyiségéért imádja hisz önmagát adja. Szerelmét sokszor bizonygatta... A „fekete” eközben lelki problémákkal küszködött, nem hitt a „szürké”-nek (hiszen hazugsággal kezdték ezt a kapcsolatot); mindenért őt ütötte, ami az életben vele történt; nem fogadta el a felé nyújtott segítő kezet és ettől „szürke” látszólag befordult. „Fekete” kérte, hogy fejezzék be, mert hiába szereti, nem tudja folytatni kétségek közt ezt a kapcsolatot: semmi értelme. A „szürke” utánanyúlt, bizonygatta szerelmét. Tisztázták, hogy ”szürke” olyan kapcsolatot akar, mely szeretetben, bizalomban, békességben élhető; és ha megerősödik ez a kapcsolat 1-2 év után közös gyermeket szeretne. „Fekete” ekkor már bízott benne, nem félt beismerni magának, hogy nagyon, de nagyon szereti, és sajnálta már hogy ennyit bántotta.
A „fehér” másik kapcsolatának ekkor lett vége.
Milyen véletlen!?
„Szürke” gondolkodási időt kért „feketé”-től.
„Fekete” és „fehér” közben megbeszélték, hogy nagyon hasonlít az ízlésük. „Fekete” elmondta: épp hadilábon állnak „szürkével”. „Fehér” felbuzdította a „feketé”-t, hogy az élet szép, kutyaharapást szőrével, … ugorjon bele egy másik kapcsolatba.
„Szürke” telefonon mondta „feketé”-nek, hogy - részéről - elmúlt a szerelem, sajnálja, de nem megy. „Fekete”, azon a vasárnapi estén a kórházi ágyból kikelve beült kocsijába, vezetett 200 km-t, hogy megbeszéljék. „Szürke” szóban is megerősítette, hogy a szerelemnek vége részéről, de kár volt idejönnie, mert kimondatta vele véglegesen. Amit lehet, hogy csak a gyógyulása érdekében mondott. Arra a kérdésre, hogy miért nem engedte el 3 hete „feketé”-t: nem tudott válaszolni... Pedig akkor még a szerelmével üldözte, sőt visszaszerezte a „fekete” minden odaadását.
Rettenetesen szenvedett a „fekete”. Ezt tudta „fehér” és „szürke” is, hiszen megbeszélték a dolgokat. „Fehér” érzelmei változatlanok (azóta is) „szürke” felé: evidens, hogy együtt lesznek.
A mese elején írtam, hogy hazugsággal és bujkálással kezdődött „fekete-szürke” kapcsolata. Csak hogy ne bántsunk meg másokat.
Igazából itt ki szeretett kit?
Ki volt az, aki úgy játszadozott mások érzelmeivel, mint macska az egérrel?
Ki igazából a fekete, a fehér, és a szürke több árnyalatban?
Hát nem ez az igazi paradoxon?
Avagy mit kellene még tenni azért, hogy megfelelően keverhessük a színeket?
[ tovább.. ]