A legtöbben a hátuk közepére sem kívánják a reformot, de ez érthető is, mert komoly a kihívás. Sajnos olyan nagy válságban van a közoktatás, hogy elodázhatatlanok a változtatások. Az oktatásügy a gyerekekről, a jövő nemzedékről, a jövőről szól. Amilyen embereket képzünk vagy nevelünk, olyan lesz a jövő, ugyanis ők hordozzák és alakítják a jövőt. Ennek a felelősségét nem könnyű hordozni, ezért van tele a pedagógus társadalom rezignált és cinikus emberekkel. Ők - remélhetőleg csak ideiglenesen - feladták a küzdelmet, amíg a sok nehézséget, frusztrációt némileg kiheverve, újra képesek nem lesznek összpontosítani a feladatra. Már hogy ne fáranának bele sokan, amikor a "reform" körüli vita abban a periférikus kérdésban csúcsosodik ki, hogy legyen-e tandíj vagy sem. Ez kétségtelenül eldöntendő, főleg miután feltették - akár tudatosan, ravaszul akár naívan és tudatlanul maguknak, egymásnak vagy bárkinek, aki rábukik - a kérdést, most már dönteni kell benne. De bármi is legyen a döntés ebben a fontos kérdésben, a lényeges és valódi kérdések nem megkerülhetők, foglalkozni kell velük.
Nos, mi fontosabb a tandíjnál? Erről majd a következő bejegyzésben...
[ tovább.. ]
Oldal :
1