Mi a helyesírásunkban a nevezetes 6:3-as szabály?
Az a szabály, amelyre néha 6:3-asként is hivatkoznak, a szótagszámlálás szabályát jelenti, amit a szabályzat 138. pontja tárgyal. Ennek értelmében egy szóösszetételt akkor tagolunk a két fő eleme határán kötőjellel, hogyha 6-nál több szótagú, azonkívül legalább 3 elemből áll. Tudni kell, hogy ebbe a ragokat, jeleket nem számítjuk bele (a képzőket igen), továbbá az igekötők közül csak a minimum 2 szótagosakat, az idegen szavak közül pedig csak a magyarban önállóan is használatosakat tekintjük külön elemnek.
A “labdarúgócsapataitokkal” például 10 szótagos, de ennek alapszava, a “labdarúgócsapat”, csak 6 szótagos, úgyhogy annak dacára, hogy 3 elemből áll, egybeírjuk. A “labdarúgó-bajnokság” kötőjelét viszont két tényező együttese indokolja: egyrészt a 7 szótag, másrészt pedig mert a labda + rúg(ó) + bajnokság 3 elem, azaz a szabály mindkét feltétele teljesül. A “teljesítménynövekedés” szó viszont hiába 8 szótagos, akkor is egybeírjuk, mert csak 2 elemből áll.
A 6 : 3-as említés igazából kicsit félrevezető, mert az egyik szám a felső határt említi (a 6 szótagos összetételbe még pont nem kell kötőjel), a másik szám pedig az alsó határt (a 3 elemű összetétel már megköveteli a kötőjelet), úgyhogy ebből a szempontból következetesebb lenne 6 : 2-es vagy éppen 7 : 3-as szabályként utalni rá (bár ez persze már nem esne egybe a magyar sporttörténet neves eredményével).
6:3 a nyelvtani szabályokban
2010. Március 27. 10:03Finnugor nyelv-e a magyar?
2009. Március 24. 20:22
Egyik kedvenc témámról esik majd szó az alábbiakban. Valóban finnugor eredetű-e a magyar nyelv? Vitaindítónak szánom a következő sorokat, mert tudom, hogy erről mindenkinek megvan a saját, külön bejáratú véleménye. Nosza, írjátok meg, kommenteljetek!
A cikk Kálmán László írása, megjelent a Hajnali hárompercesek a nyelvről (2007) c. internetes kiadványban. Íme:
Időről időre vannak, akik megkérdőjelezik a magyar nyelv finnugor eredetét. Amióta a nyelvészek bebizonyították a rokonság tényét, az amatőr érdeklődők újra és újra előveszik ezt a dolgot. Az ún. „halzsírszagú atyafiság”, vagyis a finnugor nyelvrokonság elutasítása a múlt században volt igazán nagy divat, de még ma is előfordul, hogy valaki „előkelőbb” rokonokra vágyik. Hogy miért lenne, mondjuk, a sumer vagy a baszk „előkelőbb”, mint a finn, az észt meg a többiek, az persze külön teljesen abszurd. Másrészt kétségtelen tény, hogy a magyar abban a szerencsés helyzetben van, hogy tisztázottnak tekinthetők a rokonsági viszonyai.
Igaz, hogy a magyar nyelvben, mint a legtöbb más nyelvben, rengeteg a jövevényszó, a kölcsönzés. Ez már a honfoglalás előtt is így volt, és azóta is hatalmas szóanyagot vett át a magyar különböző nyelvekből. De a magyar szövegekben még így is átlagosan legalább 75 % a nem kölcsönzött, tehát finnugor eredetű vagy a magyar nyelv saját életében kialakult szavak aránya. Ha a hétköznapi életben használt szövegeket nézzük, ez az arány biztosan 85 % fölött van. De nem is ez a nyelvrokonság fő ismérve. A magyar még akkor is lehetne finnugor nyelv, ha akár fordított lenne az arány, mert nem a szókészlet bizonyítja a rokonságot.
Igaz, hogy a szókészlet egy bizonyos része a kiindulópont. Azokat a szavakat kell néznünk, amelyeknek a használata nincs helyhez és társadalmi viszonyokhoz kötve, tehát amik a vándorlással, a kulturális érintkezéssel és a társadalmi viszonyok változásával nem vesztik el jelentőségüket, illetve nem válnak jelentősebbé az idővel.
Ilyenek a névmások (én, te), a testrészek nevei (kéz, fej, láb), a természeti tárgyak (nap, hold), elemi igék (néz, visz, tud), és nagyon elterjedt állatok, növények nevei (fa, fű, bogár). Márpedig a szókészletnek ez a része a magyarban teljes egészében finnugor eredetű, ami nem lehet véletlen. Ezek között a szavak között is előfordulhat kölcsönzés, de az nem fordulhat elő, hogy egy nyelv ilyen arányban kölcsönözze az alapszókincsét, ráadásul mindezeket a szavakat mind ugyanabból a forrásból. Miért olyan kétségtelen ezeknek a szavaknak a finnugor rokonsága? Nagyon sok nyelv van a világon, amelyekben az alapszókincs eredete nem állapítható meg olyan világosan, mint a magyarban. De szerencsére a finnugor nyelvcsalád még ma is eléggé kiterjedt. Sok-sok finnugor nyelvet beszélnek Finnországtól Szibériáig, bár a legtöbbnek nagyon kevés a beszélője, és egy-kettő az utóbbi 50 évben ki is halt. Ezek között a nyelvek között rendszeres egyezéseket lehet találni. Nem egyszerűen hangzásbeli hasonlóságról van szó, sőt, sokszor egyáltalán nem hangzanak hasonlóan az azonos jelentésű, azonos eredetű szavak. Például a cseremisz kuδo szó nem hasonlít a ház szóra, pedig ezek közös eredetűek. Valami kata-féle szóból a magyarban szabályosan lett ház (a magyarban szó elején a k-ból h- lett, a szó belsejében a -t-ből -z-, a cseremiszben meg -δ-, stb.). Matematikai eszközökkel könnyen belátható, hogy ha csak két nyelv néhány száz alapszava között kellene ilyen szabályos megfeleléseket találni, az igen könnyű feladat lenne, és így bármely két nyelvről ki tudnánk mutatni, hogy rokonok. De minél több nyelvet vizsgálunk, annál kisebb az esélye, hogy a megfelelések véletlenek. Egy akkora nyelvcsoportnál, mint a finnugor nyelvek, a tévedés lényegében ki van zárva.
Sokkal bizonytalanabb az a kérdés, hogy mik a finnugor nyelvcsalád rokon nyelvcsaládjai. Gyanús hasonlóságok vannak például a finnugor és az indoeurópai alapszókincs között. Itt viszont egészen kicsi, kikövetkeztetett szócsoportokat kellene összevetni, a két kikövetkeztetett alapnyelv alapszavait, tehát a tévedés esélye igen nagy. Mégis elgondokoztató a személyes névmások (a híres m-, t-, s-) hasonlósága, meg a víz jelentésű finnugor szavak hasonlósága a megfelelő indoeurópai szavakhoz -orosz vodá, angol water, latin unda ‘hullám’-. Vajon kiderül-e valaha, hogy ezek a hasonlóságok a véletlen művei-e?
A cikk Kálmán László írása, megjelent a Hajnali hárompercesek a nyelvről (2007) c. internetes kiadványban. Íme:
Időről időre vannak, akik megkérdőjelezik a magyar nyelv finnugor eredetét. Amióta a nyelvészek bebizonyították a rokonság tényét, az amatőr érdeklődők újra és újra előveszik ezt a dolgot. Az ún. „halzsírszagú atyafiság”, vagyis a finnugor nyelvrokonság elutasítása a múlt században volt igazán nagy divat, de még ma is előfordul, hogy valaki „előkelőbb” rokonokra vágyik. Hogy miért lenne, mondjuk, a sumer vagy a baszk „előkelőbb”, mint a finn, az észt meg a többiek, az persze külön teljesen abszurd. Másrészt kétségtelen tény, hogy a magyar abban a szerencsés helyzetben van, hogy tisztázottnak tekinthetők a rokonsági viszonyai.
Igaz, hogy a magyar nyelvben, mint a legtöbb más nyelvben, rengeteg a jövevényszó, a kölcsönzés. Ez már a honfoglalás előtt is így volt, és azóta is hatalmas szóanyagot vett át a magyar különböző nyelvekből. De a magyar szövegekben még így is átlagosan legalább 75 % a nem kölcsönzött, tehát finnugor eredetű vagy a magyar nyelv saját életében kialakult szavak aránya. Ha a hétköznapi életben használt szövegeket nézzük, ez az arány biztosan 85 % fölött van. De nem is ez a nyelvrokonság fő ismérve. A magyar még akkor is lehetne finnugor nyelv, ha akár fordított lenne az arány, mert nem a szókészlet bizonyítja a rokonságot.
Igaz, hogy a szókészlet egy bizonyos része a kiindulópont. Azokat a szavakat kell néznünk, amelyeknek a használata nincs helyhez és társadalmi viszonyokhoz kötve, tehát amik a vándorlással, a kulturális érintkezéssel és a társadalmi viszonyok változásával nem vesztik el jelentőségüket, illetve nem válnak jelentősebbé az idővel.
Ilyenek a névmások (én, te), a testrészek nevei (kéz, fej, láb), a természeti tárgyak (nap, hold), elemi igék (néz, visz, tud), és nagyon elterjedt állatok, növények nevei (fa, fű, bogár). Márpedig a szókészletnek ez a része a magyarban teljes egészében finnugor eredetű, ami nem lehet véletlen. Ezek között a szavak között is előfordulhat kölcsönzés, de az nem fordulhat elő, hogy egy nyelv ilyen arányban kölcsönözze az alapszókincsét, ráadásul mindezeket a szavakat mind ugyanabból a forrásból. Miért olyan kétségtelen ezeknek a szavaknak a finnugor rokonsága? Nagyon sok nyelv van a világon, amelyekben az alapszókincs eredete nem állapítható meg olyan világosan, mint a magyarban. De szerencsére a finnugor nyelvcsalád még ma is eléggé kiterjedt. Sok-sok finnugor nyelvet beszélnek Finnországtól Szibériáig, bár a legtöbbnek nagyon kevés a beszélője, és egy-kettő az utóbbi 50 évben ki is halt. Ezek között a nyelvek között rendszeres egyezéseket lehet találni. Nem egyszerűen hangzásbeli hasonlóságról van szó, sőt, sokszor egyáltalán nem hangzanak hasonlóan az azonos jelentésű, azonos eredetű szavak. Például a cseremisz kuδo szó nem hasonlít a ház szóra, pedig ezek közös eredetűek. Valami kata-féle szóból a magyarban szabályosan lett ház (a magyarban szó elején a k-ból h- lett, a szó belsejében a -t-ből -z-, a cseremiszben meg -δ-, stb.). Matematikai eszközökkel könnyen belátható, hogy ha csak két nyelv néhány száz alapszava között kellene ilyen szabályos megfeleléseket találni, az igen könnyű feladat lenne, és így bármely két nyelvről ki tudnánk mutatni, hogy rokonok. De minél több nyelvet vizsgálunk, annál kisebb az esélye, hogy a megfelelések véletlenek. Egy akkora nyelvcsoportnál, mint a finnugor nyelvek, a tévedés lényegében ki van zárva.
Sokkal bizonytalanabb az a kérdés, hogy mik a finnugor nyelvcsalád rokon nyelvcsaládjai. Gyanús hasonlóságok vannak például a finnugor és az indoeurópai alapszókincs között. Itt viszont egészen kicsi, kikövetkeztetett szócsoportokat kellene összevetni, a két kikövetkeztetett alapnyelv alapszavait, tehát a tévedés esélye igen nagy. Mégis elgondokoztató a személyes névmások (a híres m-, t-, s-) hasonlósága, meg a víz jelentésű finnugor szavak hasonlósága a megfelelő indoeurópai szavakhoz -orosz vodá, angol water, latin unda ‘hullám’-. Vajon kiderül-e valaha, hogy ezek a hasonlóságok a véletlen művei-e?
Újabb bizonyíték arra, melyik is a legszebb nyelv
2009. Március 15. 9:27
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
(Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak)
Kezdjük tán a jó szóval: tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.
Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza, tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.
Eldöntöttem: megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.
Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat, Áron.
Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes, szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv, remélem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.
(Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak)
Kezdjük tán a jó szóval: tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.
Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza, tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.
Eldöntöttem: megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.
Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat, Áron.
Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes, szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv, remélem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.
Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?
2009. Március 9. 14:29
„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”
(Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is).
„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”
(N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század))
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
(Az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve állította ezt George Bernard Shaw drámaíró)
„A magyar nyelv ősisége Magyarországon … meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét … az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”
(Grover S. Krantz amerikai kutató)
„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”
(Ove Berglund svéd orvos és műfordító, Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” ( Mai Nap , Budapest, 1991. 9.)
(A fenti idézetek nagy részét én is hivatkozások nélkül kaptam, tehát konkrét forrásokat nem tudok megnevezni, illetve a hitelességért sem tudok felelősséget vállalni. Ahol volt feltüntetve forrás, ott közzéteszem).
(Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is).
„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”
(N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század))
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
(Az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve állította ezt George Bernard Shaw drámaíró)
„A magyar nyelv ősisége Magyarországon … meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét … az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”
(Grover S. Krantz amerikai kutató)
„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”
(Ove Berglund svéd orvos és műfordító, Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” ( Mai Nap , Budapest, 1991. 9.)
(A fenti idézetek nagy részét én is hivatkozások nélkül kaptam, tehát konkrét forrásokat nem tudok megnevezni, illetve a hitelességért sem tudok felelősséget vállalni. Ahol volt feltüntetve forrás, ott közzéteszem).
Szoktam. De milyen időben is?
2009. Március 5. 19:47
Somogyi településeken lettem figyelmes a “szoktam” szó múlt idejű használatára. Például: “Gyermekkoromban szoktam a Balatonban fürdeni, de ma már nem teszem.” Én eddig csak jelen időben használtam. Hogyan helyes?
A ’valamit rendszeresen, szokásszerűen tesz’ jelentésű szoktam igének két használati módja lehetséges: egyrészt ’nem szokásom’ értelemben (~ jelen idő), másrészt ’már nem szokásom’ jelentésben (~ múlt idő) használatos.
(l. Zaicz Gábor főszerk. Etimológiai szótár. Budapest: Tinta. 2006: 802)
A kétértelműséget esetleg fel lehet oldani a szoktam volt szerkezettel (vö. „A szoktam volt esetében az összetett múlt időnek igeidő-megkülönböztető szerepe van; a jelenre múlt idejű alakkal utalunk: sokat szoktam olvasni, hetente szoktam kirándulni (most, a jelenben és általában is). Ezért a volt segédigével kiemelhetjük, hogy nem a jelenben, hanem a múltban történt cselekvést fejeztünk ki: sokat szoktam volt olvasni, hetente szoktam volt sportolni.” Magyar nyelvhasználati szótár Celldömölk: Pauz-Westermann. 2007: 194).
Forrás: www.e-nyelv.hu
A ’valamit rendszeresen, szokásszerűen tesz’ jelentésű szoktam igének két használati módja lehetséges: egyrészt ’nem szokásom’ értelemben (~ jelen idő), másrészt ’már nem szokásom’ jelentésben (~ múlt idő) használatos.
(l. Zaicz Gábor főszerk. Etimológiai szótár. Budapest: Tinta. 2006: 802)
A kétértelműséget esetleg fel lehet oldani a szoktam volt szerkezettel (vö. „A szoktam volt esetében az összetett múlt időnek igeidő-megkülönböztető szerepe van; a jelenre múlt idejű alakkal utalunk: sokat szoktam olvasni, hetente szoktam kirándulni (most, a jelenben és általában is). Ezért a volt segédigével kiemelhetjük, hogy nem a jelenben, hanem a múltban történt cselekvést fejeztünk ki: sokat szoktam volt olvasni, hetente szoktam volt sportolni.” Magyar nyelvhasználati szótár Celldömölk: Pauz-Westermann. 2007: 194).
Forrás: www.e-nyelv.hu
Az anyanyelv nemzetközi napja (február 21.)
2009. Február 23. 12:42
Mottó:
"Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész,
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
Az a három, négyszáz tudós képviselő,
Kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő,
Sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
Önnön bogarába szerelmes mindenik."
(Arany János: Grammatika versben (részlet; 1861))
A nap emlékére néhány, a nyelvhez kötődő aforizmát gyűjtöttem össze. Íme:
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." (Kosztolányi Dezső)
"Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig." (Nagy László)
"Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik." (Bárczi Géza)
"Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk." (Lőrincze Lajos)
A végére pedig egy érdekesség:
Az UNESCO nyelvekkel foglalkozó oldalán egy jól működő térképes kereső működik, amely a veszélyben lévő nyelveket mutatja. Az atlasz lapjain megtekinthetők azok a területek, amelyeken eltűnő nyelvek vannak.
Forrás: http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=44605&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html
"Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész,
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
Az a három, négyszáz tudós képviselő,
Kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő,
Sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
Önnön bogarába szerelmes mindenik."
(Arany János: Grammatika versben (részlet; 1861))
A nap emlékére néhány, a nyelvhez kötődő aforizmát gyűjtöttem össze. Íme:
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." (Kosztolányi Dezső)
"Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig." (Nagy László)
"Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik." (Bárczi Géza)
"Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk." (Lőrincze Lajos)
A végére pedig egy érdekesség:
Az UNESCO nyelvekkel foglalkozó oldalán egy jól működő térképes kereső működik, amely a veszélyben lévő nyelveket mutatja. Az atlasz lapjain megtekinthetők azok a területek, amelyeken eltűnő nyelvek vannak.
Forrás: http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=44605&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html