Helló!!!
Hát itt vagyok. Mindig is érdekelt a blogolás, úgy látszik, harminc évesen jutottam el erre a szintre.
Juhúú! Ez a nap éppen a kilencedik, hogy nem szerencsejátékozom. Ez azért nem rossz egy függőtől, nem? (Azt most ne feszegessük, hogy egy nőtől végképp gáz..)
Miután betöltöttem a harmincat, elgondolkoztam az élet nagy dolgain. Mi a fenének születtem? Mi célom e világban? Mivel válasz nem érkezett, azóta is (úgy 3 hónapja) próbálom kideríteni, hogy mi is lenne a rendeltetésem. Eddig még nem sikerült.. Na mindegy. Röviden magamról: 30, leszbikus, pár kapcsolat, jelenleg párkapcsolat, kereskedelmi tevékenység, minimális erkölcsi érzék, meg nem valósult szerelmek, elfeledett ígéretek, be nem tartott fogadkozások, szenvedélybetegség, alkoholizmus-gyanús próbálkozások.. ( Na ja, az nem annyira káros) Szép kis lista
Mellékesen grafomán, öntömjénező, vagány, pofátlan, izgága... Hogy jót is írjak, jóindulatú, előzékeny, kedves...
Na jó, ennyi elég is.
2007 10. 08.
Hétfő. Eddig nem utáltam, de amióta hétvégenként vagyok szabad... Aaarggghhh!! Reggeli csörgés, (04.00) miután vagy négyszer arcon csapkodtam magam, sikerült is felkelni. Éljen, megen jönnek a kis közértbe a szép arcú, szimpatikus legénykék, leánykák, aki a legősibb foglalkozást űzik, megen moshatok kezet kétpercenként.. Mindegy, glory glory halleluja, reggel van, szendvicskészítés, sütipakolás, kávécsapolás, adom ki a kis 'lélekmelegítőket' Végül is nem olyan rossz a meló, a főnököt naponta egyszer látom, max. negyedórát.. 12 óra munkaidő azért mégsem semmi. Válogatott hülyegyerekek jönnek, aztán a csövesek, koszosok, büdösszájúak, végül az APEH- ellenőrök, ezeket a legkönnyebb előre kiszúrni... Na, elmegy a nap, délután hirtelen ötlettől vezérelve kinyitok egy bort, éljen a pia munka közben.. Kiszolgálok, elvagyok, mint a befőtt! Lassan 6 óra. Megint itt van Ő, megjött, reggel is látom, este is, nem túlzás ez? .. Ez valami hülye tréfája a sorsnak, hogy akibe annyira szerelmes voltam,
( ÉS MONDD, TE OSTOBA, ELMÚLT MÁR
hogy ezernyi verset írtam hozzá, a leugrást fontolgattam a Lánchíd közepéről, és egyéb válogatott marhaságok, (mert persze reménytelen volt) most IGGENN, nálam veszi a napi három hülye szendvicsét, én meg persze simogatva vajazom azt a ***** zsemlét, és teletömöm mindennel, hogy jó legyen meg szép....... Na mindegy, itt van és ártatlan képpel kérdezi és barátkozik : 'Megyünk együtt haza?'
Persze...
Közben az Édesem, életem, ma nem Velem alszik, a barátaival szocializálódik. Mert van nekem párom, hiába ül mellettem ez a ez a ez a NŐ... a buszon. Mindegy, elhessegetem a múlt ködét, én, kérem szépen felelősségteljes kapcsolatban élek, sőt, én vagyok a családfenntartó, és megbízható vagyok, és nem játszom!! (Mármint szerencsejátékot)
Na jó, itthon bagyok, azért itthonra is hoztam kis innivalót, most nem látja senki.. (A párom sem) Énekelek, főleg a Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen c. számát, asszem vagy 31-edszer..
"A bulik íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok
Nem is tudom
Mire jó
(Ha jó ez)
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön
Fáj a fejem
A szívem túl nagy
És nem tudom
Nem tudom hol vagy
Forog a világ,
Elfolyik minden
Nekem senkim
De senkim sincsen..."
Jaj, kicsim, gyere haza...
Lassan vége a napnak. Aludni kellene, mert holnap kezdődik elölről..
Megint nem játszottam!!!!!
Jóéjt.
Minden vevőt utáltam most, nem is jöttek. Örüljek? Sírjak? Na, legalább Kicsim itthon, összebújunk, csinálok Neki levest, filmet nézünk, szexelünk, ilyesmi, a sorrend most mellékes