Egy igen fordulatos és néhol érthetetlen szerelmi történet


Hozzászólok!

Bevezető

Szia kedves Olvasó!

Nem kívánom senki idejét rabolni, de ha már itt vagy úgy érzem ráérsz, ha már olvasod soraim. A sorokat, melyeket egy igen nehéz korszakom után írom, és valószínűleg teljesen megváltozott tőle az életem, de ne szaladjunk ennyire előre... Mindennek meg van a maga ideje, így az első blogomat sem kívánom elkapkodni.

- Vallomás -

A naptár 2006 novemberét mutatja, boldog összhangban éltem életem: barátnő,
haverok, bulik, piálások, kollégista élet, szóval minden amire egy középiskolás vágyhat. Persze mindez nekem sosem volt elég...a barátnőmet untam (több mint 5 hónapja jártam vele), a bulikon már ekkor másfelé kacsintgattam, ha nem voltam teljesen józan akkor végképp (nem hőbörögni, ez természetes), a koliban meg mindig is nagyon jó csajok voltak...
Összegezve nem voltam az az igazán hűséges típus, ennek ellenére (vagy pont
emiatt) viszont igen népszerű. Mindenkinek akadt egy jó szava hozzám függetlenül attól, hogy az illető fiú vagy lány volt. Mindig a társaság középpontja voltam, rossz buli nem volt ha ott voltam. Tényleg azt kaptam, amit csak akartam, úgy irányítottam mindenkit (főleg lányokat), ahogy nekem tetszett. Persze én úgy gondoltam, hogy ez így van rendjén, de most férfiasan bevallva nem vagyok rá büszke, hogy az akkori barátnőmet annyiszor csaltam meg, ahányszor volt rá lehetőségem.

- Furcsa dolgok -

De regényes fordulat következik: abban a novemberi hónapban elkezdődött
valami olyasmi, amire nem igazán számítottam... Igen, ha szerelmi sztori, akkor most a szerelemnek kell jönnie és a mindent megváltó találkozásnak: hát tévedés! Egy novemberi este - kedd este, mivel akkor volt minden adott egy hatalmas ivászathoz a kollégiumban: még mindenkinek van pénze és kedve, na meg egy olyan éjszakás tanár, hogy... - éppen a haverokkal iszogattunk a sulink belső udvarán és hogy ne egyen kanbuli lehívtuk a gólya csajokat, egy kis ismerkedés céljából. Először nem volt ott, később csatlakozott, sőt mikor megjelent akkor sem gondoltam volna, hogy valaha blogot írok miatta. Szóval megjelent Ő (aki akkor még csak méretében volt egy picit "nagyobb") és nem igazán volt feltűnő...kicsit duci, nagyon félénk: szóval nem az a lány, akit egy ilyen bulin akkoriban észrevettem volna. Nem is vettem, de valahogy mégis szót szót követett - pontos részletek alkoholban oldódtak - és félrevonultunk. Kettesben egy félreeső padon, csendben beszélgettünk. Ekkor még mindig nem gondoltam úgy Rá, mint következő célpontra, csak valahogy mégis vele foglalkoztam. Előjöttek a szokásos hol laksz, van barátod/barátnőd kérdések...és igen nekem is volt valakim, meg neki is. Ez nem volt amúgy meglepő ekkorra, mert olyan magával ragadó és ellenállhatatlan stílusa volt, hogy tetszett... - csak magamon lepődtem meg, furcsa volt ez az előéletemet nézve - az este végére már külsőre is, mindenhogy. Gyönyörű kék szemek (ez az egy dolog, aminek a szépségével a mai napig nem tudok betelni), vállon túl érő göndör arany színű fürtök... Szóval megfordult a fejemben, mint következő: barátnő. Csak hát nekem is (ami nem zavart addig sosem), de ami fontosabb, hogy neki is volt, amit viszont tiszteletben tartottam mindig (szerintem a nő válasszon).
Így hát barátság kezdett kialakulni köztünk. A kedd esték folyamán általában
együtt buliztunk a kolis törzshelyen, a kolis bulikon is, de semmi több...egyelőre.
De a többit holnap, mert nehéz napom lesz holnap, vagyis ma. Neki is köze van hozzá, csakhogy izgalmas legyen a történet /Redline mára zárja.../





Oldal :  1