Most...

Volt egy időszak, amikor nagyon készen voltam...semmi nem segitett, nem is segithetett, hiszen ilyenkor fetrengeni kell saját nyomorunkban, a szerelmi bánat ilyen...a srác nagyon helyes volt, ó mindenki irigyelte tőlem, hűdejópasi, stb. énmeg persze szárnyaltam...első szerelem, első "komoly"pasi...minden más volt, nagyon más...nem tudott semmi elszomorítani, minden pozitiv volt és én egy vidám, felhőtlen csajszi voltam,aki élvezi az életet...
De szakitott velem, nem akárhogy...igazábol nem is szakitott velem...csak vége lett, egyszerüen, kimondatlanul...rettenetesen szenvedtem...próbáltam vele kapcsolatba lépni személyesen,telón msnen sms iwiwen myvipen minden...de nem reagált...pedig elötte való héten mondta azt, hogy szeret!!!:S persze persze, akkor elhittem...miért ne hittem volna, minden annyira de annyira szép volt, amikor már minden túl tökéletes...
Aztán olyan dolgok jöttek, amiket nem vártam...elfordultak tőlem a barátok, nagyon beégetett az emberek előtt, igazábol ok nélkül volt velem hihetetlenül szemét...én még soha nem adtam ennyit egy kapcsolatban semmint akkor...

Fél év telt el az óta...még mindíg megdobban a szívem, ha meglátom, de már inkább azt érzem, hogy istenem...mennyire szenvedtem miatta, nem azt hogy mennyire szerettem őt...és hogy elöször neki mondtam azt életemben, hogy szeretlek...és hogy először...vele...

Most...úgy érzem, azóta először vagyok most szerelmes...remélem ez a kapcsolat, ami most bontakozik ki...nem így ér véget...nem ilyen kimondatlanul, megalázóan és fááájóan...nem bírnám elviselni, hogy mégegyszer így bántson valaki...
Dehát minden pasi csak pasi...