Ez egy csodálatos hétvége!!!
Végre minden olyan, amilyennek lennie kell!Semmi vita,semmi veszekedés, csak szerelem!!!!

Kirándultunk, buliztunk, jól éreztük magunkat.És még nincs vége!!!
Annyira boldog vagyok!!!
Annyira szerelmes vagyok!!!!!

Na megyek is.

Lehet,hogy bennem van a hiba...
Tudom,butaság ezzel takarózni,de rengeteg nehéz dolgon mentem keresztül,így egyszerüen képtelen voltam/vagyok elhinni, hogy velem megtörtént az, amire olyan sokan vágynak a világban.Megtaláltam életem szerelmét...
Minden megvan benne,amire vágyom: csodálatos ember, okos, vicces, jól néz ki,jó állással,fantasztikus vele az ágyban és imád engem.
Mégis, néha az az érzésem, hogy ez már túl jó...Hogy itt kell lennie valaminek a háttérben..Addig "filmezek" a fejemben,amíg találok valamit,amibe bele lehet kötni.
DE ÉN EZT NEM ÌGY AKAROM!!!
Én is szeretnék boldog lenni, kiverni a fejemböl ezeket a gyötrö gondolatokat, amikkel mindkettönk életét megkeserítem...Olyan jó lehetne...
Vajon más is érzett így valaha??Nehéz ezt megmagyarázni.

Ö mindenben támogat engem, mégis néha elbizonytalanodom.Annyira nehéz elhinni, hogy én,aki annyiszor vallottam kudarcot az emberi kapcsolatokban, megtalálhattam azt a férfit, akit az álmaimban elképzeltem...

A mai veszekedés után végsö elhatározásra jutottam: év végéig adok idöt magamnak/magunknak,ha nem megy,bármennyire is szeretem, el kell engednem..Nem akarok neki többé fájdalmat okozni (és magamnak sem).

Hát így állok jelenleg...

Majd igyekszem